hirdetés
Blogolj!

LEGYEN ELÉG EBBŐL!


Még valamikor a 2018-as választások után elkezdett keringeni az interneten két szöveg, amelyet valaki az én nevemben írt le. Az ominózus idézetek így hangzanak:

„Magyarországon él 2,8 millió tisztességes ember, akik a Fideszre szavaztak. A többi rohadt állat nyugodtan takarodhat a francba, még beléjük is rúgok kifelé menet, hogy minél messzebbre repüljenek. Szóval takarodó van picinyeim, ez már a mi országunk.”

Illetve:

„A magyar emberek nem megosztottak, hiszen a magyar emberek teljes egyetértésben állnak ki Orbán Viktor, a Fidesz és Magyarország mellett. A többi haszontalan sejthalmaznak nem sok köze van a magyarokhoz és az emberi fajhoz.”

Mint nemrégiben megtudtam, ezt még a Népszava is felkapta akkor (talán valami olvasói levél keretében), és persze, mint minden ilyen hazugság és aljasság, leginkább a facebookon futott be nagy karriert. Talán nem véletlen, hogy az amúgy kizárólag az én „csúnya beszédemre” kihegyezett portálok és újságok nem foglalkoztak a dologgal, ugyanis elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez az egész egy ocsmány hamisítvány. Nyugodtan mondhatjuk: bűncselekmény. Rágalmazás és még mit tudom én, micsoda. Eltelt azóta egy év, és most ez a szöveg ismét előkerült, Bangóné patkányozása kapcsán. A kolozsváros.com című, tényleg egészen elképesztő portálon szedte elő egy Molnár Bálint nevű „újságíró”, ismét felmelegítve az egy évvel ezelőtti hazugságot, szörnyűlködve, és ismét megerősítve az ő oldalukon kialakult tömeghisztériát, amely arról szól, hogy engem tényleg bármi áron ki kell csinálni.

Végül is, ez megtisztelő. Mert csak azt bizonyítja, hogy odaát valamiért jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítanak szerény személyemnek, mint amennyit megérdemelnék. S persze végtelenül idegesítő, felháborító és elkeserítő is ez az egész. S nem csak önmagában az, hanem a farizeusság, az aljasság és a végtelen becstelenség miatt.

Az a helyzet, hogy ma az lett az általános vélekedés odaát, a baloldali és liberális oldalon, hogy nekik mindent szabad, nekünk ezzel szemben semmit sem.

Álljon itt egy összeállítás arról, ki, hol, miképpen és hogyan nyilvánult meg eleddig a mi politikai oldalunk képviselőiről, s hogy mindez az ő számukra a lehető legtermészetesebb volt mindig is, miközben bennünket –elsősorban engem- szemforgató módon kiátkoznak és eltüntetésünket követelik.

Nos, a „gecizést” egy Vágvölgyi B. András nevű „gonzó-újságíró” honosította meg a magyar sajtóban és közbeszédben, még valamikor a ’90-es évek közepén. Nemrégiben erről is kérdezték egy interjúban, fölöttébb érdekes és tanulságos Vágvölgyi B. válasza:

„A Narancsnak szokták még felróni a trágárság elterjesztését a magyar sajtóban (Vágvölgyi egyik elhíresült mondata, hogy „A politikai gecizmus oltárán Orbán Viktor a főalak”), amire Vágvölgyi azt mondja, hogy ez igaz, de a trágárságok az élő, beszélt nyelvhez közelítették a sajtónyelvet és soha nem a szegényeket, az elesetteket bántották, hanem a hatalommal szemben használták ezeket a nyelvi eszközöket.”

Értjük. Az ő trágárságuk tehát nagyszerű és csodálatos trágárság, mivel a beszélt nyelvet lopja be a sajtóba. Továbbá a „hatalmasok” ellen irányul.

Ha elfogadjuk egy pillanatra munkahipotézisnek, hogy Vágvölgyinek igaza van, akkor kérdezzük meg szerényen, de határozottan: mindez kizárólag a jobboldali, konzervatív „hatalmasságokra” igaz és érvényes, mindjárt hatályát veszíti, ha baloldali és liberális „hatalmasságok” ellen irányul? (Nem várunk választ.)

Amúgy pontosan ezt a narratívát erősíti és ismétli meg a baloldal egyik emblematikus megmondóembere, bizonyos Balavány György (HVG, 24.hu), aki a minap ezt fejtegette:

„A választópolgár bárhogyan beszélhet a politikusról, de a politikus nem beszélhet bárhogyan a választópolgárról.”

Ez még erős megszorításokkal sem igaz, kizárólag arra jó, hogy bizonyos embereket (Nagy Blankát) felmentsen minden felelősség alól, de ha ezt is elfogadjuk munkahipotézisként igazságnak, akkor azt is jó tudnunk, vajon Balavány szerint ki számít hétköznapi embernek.

Balavány szerint ő például hétköznapi embernek számít, hiszen ugyanebben a cikkben ezt írja:

„A dehumanizáló jelzők hétköznapi állampolgárok (amilyen magam is vagyok) közt is sértőek tudnak lenni, de nem mindig, és nem egyforma mértékben.”

Tehát Balavány György, baloldali megmondóember és újságíró egyetlen mondattal beemeli magát a hétköznapi emberek táborába, akik bármit mondhatnak a politikusokról, és természetesen ugyanők engem, a jobboldali megmondóembert és újságírót ugyanilyen természetességgel rekesztenek ki a hétköznapi emberek táborából, így tehát azok közül, akik bármit mondhatnak a politikusokról.

Ügyes…

És akkor lássuk, a magukat hétköznapi embereknek tekintő véleményvezérek, megmondóemberek és újságírók miképpen is szokták gyakorolni a „bármit mondhatok a hatalmasokról” jogukat.

Kezdjük talán a kolozsváros című portállal, ha már éppen ők elevenítették fel most a rólam szóló, immár egy esztendős hazugságot.

Ennek a kolozsváros című akárminek állandó szerzője Benedikty Béla. A wiki alapján róla ez tudható:

„1962–1968 között a Magyar Televízió operatőre volt. 1965–1972 között a Képes Ujság szerkesztője és zenekritikusa volt. 1972–1977 között a Szabad Föld szerkesztője, valamint a Táncművészet alapító főszerkesztője volt. 1977–1982 között a Rádiószínház szerkesztője volt. 1982-től a szórakoztató osztály szerkesztője, majd vezető szerkesztője volt; 1994-ben elbocsátották. 1994-ben a Nők Lapja főszerkesztő-helyettese, majd megbízott főszerkesztője volt. 1994 óta a Végre Vasárnap főszerkesztője. 1999 óta a Jó reggelt, Európa főszerkesztője.”

Mindezeken túl 2003-ban megkapta a Joseph Pulitzer-emlékdíjat – hát már hogyne kapta volna meg! Rászolgált, ugyanis többek között ilyeneket írt az elmúlt években a kolozsvárosnak, magyarokról és legfőképpen Orbán Viktor miniszterelnökről:

„Arról itt most nem akarok mondani semmit, amit ez a csúti csóvás gazember a határon túli magyarokkal művel. Azzal már csak azért sem akarok foglalkozni, mert nagyjából értelmes elemzésre készülök, ennek a galandféregnek meg már régen nincs köze semmiféle értelemhez.” ( A magyaroknál is magyarabbakról morfondíroznék már megint , Benedikty Béla, 2017.  Október 30, hétfő)

Továbbá:

„Öt évvel ezelőtt is borzalmas volt már ez az ország, a magyar történelem összes békeidejét számolva a legborzalmasabb korszakát élte, azóta ez napról napra rosszabbodik. Akkor még nem akartam foglalkozni azzal, hogyan juthattunk el idáig, hogyan lett ebből a szánalmas népből még a legaljánál is szánalmasabb, de erre kell hogy legyen valamilyen magyarázat – most már tudom, hogy van. Elég hosszú és kacifántos, szerteágazó, majdnem végtelennek látszó a történet, de világosan érthető.” (Nyavalyás, felelőtlen, gyáva emberek ne ordítsák tele a nép agyát az ostoba szólamaikkal hazáról, szabadságról, élettérről és nemzeti egységről, Benedikty Béla, 2018. október 6, szombat)

Valamint:

„A jelenleg regnáló trógerhez hasonlók soha többé nem találnak néhány tucatnál több alázatos jobbágyot, a szüntelen hadiállapot fenntartásához szítandó, fenekedő gyűlölet nem okozhat többé vértolulást, mert mindenki tudja, hogy ezzel mérgezte a népet István is, Kossuth is, a csepeli túlsúlyos birkózó fejhúshoz hasonló rémületes emlősök csak a mi “történelmi nagyságaink” által rohasztott televényen teremnek, a hőstelenített, idoltalanított, valódi hazává lett országban soha többé. Szóval? Mekkora esély van erre?” (Amikor az utolsó utcatábla is eltűnik, amin történelmi nagyság neve van, Benedikty Béla, 2018. július 7, szombat)

És még:

Ez a mondat annyira megragadt bennem, hogy mindig eszembe jut, amikor ezt a modortalan  csúti parasztprolit meglátom.

Az a bizonyos nap éppen tegnap 29 éve volt. Ez a kóros önmutogató, ez a bugris akkor tolakodott oda a jórészt tisztességes felnőttek közé. Azóta bugyog belőle a gyűlölet és a bosszúvágy mindennel és mindenkivel szemben, aki bármilyen módon az emberre jellemző viselkedésformákat mutatja, vagy amiben és akiben lehetőséget lát arra, hogy elinduljon az emberré válás útján. Ez az ótvaros tróger… (Addig nem nyugszik, amíg Magyarországból nem csinál egy égig érő szemétdombot, Benedikty Béla, 2018. június 17, vasárnap)

De nincs vége:

„Utána már nincs több kérdés. Azaz van, ez a primitív bunkó megússza-e élve, az ugyanis nagyon rossz volna, ha nem – ezt is elmondtam már sokszor -, mert még sokáig kell bűnhődnie (…) ( Nem rosszabb, mint a haláltábor, csak másképp tagadja az élet értékét, Benedikty Béla, január 11, péntek)

Van még:

„Na erre a szeméthalomra hivatkozik az a mosdatlan, ápolatlan, rosszarcú lumpen, akihez képest egy ötvenes évekbeli, nyolcadik kerületi szénlehordó hétköznapi megjelenése maga volt a finom, úri elegancia. Ez a stupid mameluk, aki a seggnyalást is csak úgy képes kivitelezni, hogy szétkeni a szart az arcán, ez cifrázta tovább a fent már idézett kifejezéseket. (Penészes eszméket, rég lejárt politikai eljárásokat, gyorsan romló, hamar avuló árukat őriznek, Benedikty Béla, január 28, hétfő)

Tudok még:

„Azt mondják, fél a csúti futballista, most már fél. Persze, hogy fél. Végig fogja rettegni az életét, amióta megszületett, mást sem tesz. Mi várható egy gyáva, mindenre alkalmatlan, törvényeken és emberire hasonlító létformán kívül élő, lángoló gyűlöletrakástól?” (Társadalmi támogatottság, Benedikty Béla, január 21, hétfő)

Nos, talán ennyi elég is lesz.

Ő Benedikty Béla, saját bevallása szerint néhai Esterházy Péter jóbarátja, mindenkinek jóbarátja odaát. Van önöknek olyan emléke, hogy Benedikty Bélát (aki szerint a miniszterelnök galandféreg, nem ember, fejhús, disznó, gazember, állat, aki szerint a seggnyalói szétkenik arcukon a szart stb., stb.) bárhol, bármikor pellengérre állították volna, követelték volna eltávolítását a nyilvánosságból, közéletből, társadalomból, életből? Nincs ilyen emlékük? Érdekes, nekem sincs…

Amúgy ugyanezen portál állandó szerzője, a most engem a hamisított idézetekkel megrágalmazó Molnár Bálint szerint a Fidesz és az LMP két „szarkupac” - Az egyik szarkupac helyett tök felesleges egy másik szarkupacot választani (Molnár Bálint, 2018. július 6, péntek)

De emlékeznek esetleg arra, ki kurvaanyázott először nyilvánosan, hogy ne mondjam, a „közbeszédben”? Megmondom: Ungváry Rudolf, a baloldal és a liberálisok megbecsült sztárja. 

S vajon kik fenyegetőznek akasztással, lincseléssel miegyébbel? Mutatom:

Az Átlátszó.hu-n gyakran publikáló Bőtös Botond írta:

„Bízom abban, ha megbuktok, néhány napig még nem áll helyre a demokrácia, és az ilyen alakok testét az árok partjáról lapátolják majd fel egy IFA-ra.”

Őt azzal mentegették ezek után, hogy „hiszen csak egy újságíró”…

Aztán itt van a 24.hu két újságírója, akik ezt a párbeszédet folytatták egymás között a facebookon:

„Ómolnár Miklósnak lassan kellene keresni egy szép LED izzós kandelábert, ami elbírja. Ja és a Bayert is el kellene bírnia. Neki majd keresünk másikat, Gáborom” – idézi a bejegyzést lapunk publicistája.”

De lámpavassal fenyegetőzött –a csak rá jellemző, gyáva, aljas, sunyi módon- Márki-Zay Péter is.

Tordai Bence pedig megteremtette a gecizés apoteózisát:

Tordai:

„Most az O1G, vagyis hogy „Orbán Viktor egy geci” az ellenzék üzenete?

Nem, ennél több. Egy tüntető azt mondta, hogy egy geciből még lehet rendes ember. Szerintem Orbán korábban volt rendes ember, mostanra amorális politikus lett. Szellemes és szórakoztató ez az O1G, van egy közösségteremtő ereje, de annál sokkal nagyobb a probléma, hogy sima emberi geciségről beszéljünk.

Nem gondolod, hogy elriasztja az embereket, hogy falfirkaszerűen megjelenik a falakon, kerítéseken, villanyoszlopokon az O1G?

Szerintem erőt mutat és jelenlétet.

Nem inkább huliganizmust?

Amikor gondolkoztunk a nem létező spontán szervezői megbeszéléseken, hogy mi legyen ennek a megmozdulásnak a szimbóluma, akkor szempont volt, hogy az a kiábrándult fideszes szavazóknak is befogadható legyen. Az O1G nem ilyen, de ez tényleg spontán tüntetés, mozgalom, ahol a népakarat, a néptömegek ízlése felülírja a tervezést. Az O1G annyira elterjedt, nagyot ment, hogy ez lett a jelképünk. Ez nyilván köszönhető Simicska Lajosnak is – mint szerzőnek –, részben pedig annak, hogy az emberek úgy érezték, ez nagyon az ő hangjukon szól.”

Mennyire jellemző, mennyire lapos, mennyire ostoba, mennyire szánalmas. De ők büszkék rá.

S mindezek alatt létezik még egy hely, a pöcegödör legalja, az úgynevezett kommentelések no és persze a facebook világa.

S ide, a végére csak egyetlen idézetet tennék be, azt, amelyet a Pesti Srácok újságírójának, Füssy Angélának küldtek. Egy bizonyos Szabics Bence. Az üzenet így szól:

„Te büdös kurva! Nagyon szar lesz arra ébredni egyik reggel, hogy ki vagy kötözve az ágyadba, és a kis cuki gyerekedet seggből szájba fogom kúrni a szemed láttára.”

Ez ellen a nem is tudom mi ellen nyomozás folyik, természetesen azzal védekezik, amivel ezek mindig védekezni szoktak: hogy feltörték a fiókját.

Viszont biztosak lehetünk benne, hogy ez a nem is tudom micsoda is bármikor kimegy majd tüntetni a „csúnyán beszélő” Bayer ellen.

Szóval, elég ebből az egészből. A Kolozsvárost, az Indexet, a Népszavát beperelem, magunknak pedig kívánok sok türelmet, kitartást, és azt, hogy soha, egyetlen pillanatra se veszítsük el a hitünket. És főleg ne gondoljuk egy pillanatra sem, hogy ők, odaát, bármiféle erkölcsi piedesztálról beszélhetnek velünk. Ugyanis ez éppen fordítva van. Ez is fordítva van.

https://badog.blogstar.hu/./pages/badog/contents/blog/72407/pics/lead_800x600.jpg
 

Ezeket a cikkeket olvastad már?