Na végre, valaki ezt is elmondta!


Szakács Árpád

Folytatódik a rettegők cirkusza

Bőkezű állami támogatásokban részesülnek a „folyamatosan rettegő” értelmiségiek

Daniel Kehlmann világhírű író múlt héten eljött díszvendégnek a budapesti könyvfesztiválra, megkapta a nagydíjat, mindennel elhalmozták, majd bevonult egy luxusszálloda halljába, hogy beletörölje a lábát a vendéglátó országba. Röviden így foglalhatnánk össze a balliberális kultúrharc legújabb állomását.

Semmi nem változott, Daniel Kehlmann a Fidesz diktatúrájától rettegett, és a Népszava április 21-i számában egyenesen a Fülöp-szigetek diktátorához hasonlította Orbán Viktor miniszterelnököt. A HVG-ben ugyancsak április 21-én még keményebben fogalmazott: „Komolyan úgy gondolom, hogy amíg a tévében a hatalmasokat minden este brutálisan kigúnyolják, addig nincs esélye a diktatúrának. Ahogyan én látom, ebben ma nagy a különbség Amerika és Magyarország között. A média gleichschaltolása, ami Orbánnak láthatólag sikerült, Amerikában lehetetlen. Lehet ugyan emlegetni az álhíreket, de a média továbbra is működik, méghozzá a nagy sajtóvállalkozások – a The New York Times, a Washington Post, a CBS – teljes erejével. Magyarországon az a katasztrófa, hogy ebben egészen más a helyzet.”

A kedves olvasók biztosak lehetnek abban, hogy Daniel Kehlmann urat ilyen szavak után sok európai országból páros lábbal rúgnák ki, a Fülöp-szigeteken pedig előtte alaposan megismertetnék rettegése tárgyával is, hogy tudja, miről beszél. Szerencsére a legsötétebb diktatúrától sújtott Budapesten, a magyar adófizetők pénzén létrejött rendezvény apropóján világgá lehet kürtölni, hogy elnyomás van.

Ezek után láthatjuk, igazán kár lett volna, ha a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) nem Daniel Kehlmann urat tünteti ki azzal a nagyszerű lehetőséggel, hogy megismertesse a világot a miniszterelnök terrorjával. Sőt, illett is a korábbi gyakorlathoz, igazán jó mulatság a magyarok pénzén lejáratni Magyarországot. És milyen színes a kulturális együttműködés: a balliberális MKKE rendezvényét a Fidesz-diktatúra által pozícióba ültetett Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója nyitja meg.

„Az elmúlt 25 évben a könyvfesztivál nem engedett a minőségből, az infrastruktúra színvonalából, nem lett szekértáborok harcának vagy személyes ellentéteknek sem áldozata, sem eszköze, miközben népszerűsége nőttön-nőtt” – hangsúlyozta a megnyitón Prőhle főigazgató úr. Mint mondta, a könyvfesztivál a rendszerváltozás utáni lassú konszolidáció éveiben olyan szellemi horizontot jelölt ki Magyarország számára, amely évről évre „kitartóan emlékeztet minket arra, mihez is tartsuk magunkat”.

Vajon kihez címezhette Prőhle Gergely úr ezeket a szavakat? A „szekértáborok harca” valóban megszűnt, még mielőtt kialakulhatott volna, hiszen a budapesti könyvfesztivált szervező MKKE totális balliberális monopólium alatt áll. (Ezt elemeztük részletesen Az Alexandra haláltánca [2017. január 30.] című írásunkban.)

Beszédes, ahogy az április 24-i MKKE-közleményben a fesztivál sikereiről beszélnek, mint írják, örömteli, hogy „sok ezer ember állta végig a dedikáló szerzők, többek között Nádas Péter, Boldizsár Ildikó, Dragomán György, Ungvári Tamás, Varró Dániel, Háy János, Koncz Zsuzsa előtt kígyózó sorokat”. Látható: nincs zsákbamacska, csak százszázalékos balliberális világ.

A konzervatív oldalt ezekről a helyekről teljesen kiszorították. Csakúgy, mint a Prőhle Gergely vezette PIM-ben. Prőhle főigazgató úr műhelyében ugyanis tobzódnak a magyarokat és Orbán Viktor miniszterelnököt gyalázó balliberális véleményformálók. És Prőhle úr fizeti a számlát, természetesen nem a saját zsebéből, hanem a magyar adófizetők pénzéből.

Prőhle Gergely 2017. január óta vezeti az intézményt, amelynek működése azóta több milliárd forintjába kerül a magyar államnak. A szervezet kulturális programjaiban megdöbbentő aránytalanságokat tapasztalhatunk. Mintha egy balliberális kifizetőműhely lenne az intézmény. Az egymást túllicitáló hangadók, miközben rettegéseikkel megtöltik a magyarországi és a nemzetközi sajtót, addig kényelmesen besétálnak a PIM épületébe jó pénzért fellépni. Ismerjük el, igazán méltatlan lenne korgó gyomorral szidni Magyarországot.

Érdemes áttekinteni a 2017-es és 2018-as programokat. A teljesség igénye nélkül az előadói névsor: Závada Pál, Spiró György, Nádas Péter, Dés László, Gerendás Péter, Hegedűs D. Géza, Térey János, Visky András, Krasznahorkai László, Szabó T. Anna, Cselényi László, Peer Krisztián, Tóth Krisztina, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Péterfy Gergely, Potozky László, Márton László, Totth Benedek, Csuhai István, Demény Péter, Szántó T. Gábor, Parti Nagy Lajos, Petőcz András, Gyáni Gábor, Dragomán György, Farkasházy Tivadar, Kálmán C. György, Kende Péter, Gömöri György stb., stb., stb.

Csupa kihagyhatatlan rettegő. Természetesen itt-ott elszórva ordító kisebbségben konzervatív emberek is helyet kapnak, de a balliberális oldal mintha hazajárna a PIM-be. A baloldali Kassák Lajost méltató előadások mennyiségét meg sem tudjuk számolni. Aztán vannak itt Esterházy Péter-emlékestek, -konferenciák, -felolvasások. Ezekről Prőhle főigazgató úr sem hiányozhat, sőt van, amit ő nyit meg. Jól láthatóan közelebb áll a szívéhez a magyarokat megvető balliberális író, mint Wass Albert, akitől Prőhle úr kénytelen folyamatosan elhatárolódni, mint tette ezt 2017. július 21-én Simicska Lajos egykori lapjában, a Magyar Nemzetben.

Könyvbemutatók, irodalmi előadások szinte minden napra jutnak, és ki is tudná a magyar irodalmat vagy Arany Jánost hitelesebben bemutatni, mint Fenyő D. György, aki mellesleg a Magyartanárok Egyesületének alelnöke? Tudják, ő az, aki magyartanárként szinte retteg a magyar irodalomtól, sőt a magyar irodalomtól próbálja védeni a tanulókat. Nem győzi hangsúlyozni, hogy Jókai Mór a mai ifjúság számára olvashatatlan, műveit Katona Józseffel és más írókkal együtt ki kellene húzni a kötelező olvasmányok sorából.

Tehát gazdag a kulturális programkínálat, kiállítások, könyvbemutatók, beszélgetések, de a legártalmatlanabb ifjúsági témához is csak a baloldal megmondóit hívják meg. Tavaly októberben Arany Jánosról ki tudott volna hitelesebben előadni, mint Kukorelly Endre, Beck Zoltán, Karafiáth Orsolya, Scherer Péter? Láthatjuk, Prőhle úrék itt sem kockáztattak bármilyen nacionalista elhajlást.

Apropó: emlékeznek még Karafiáth Orsolyára, aki kollaborálással vádolta meg azokat a balliberális társait, akik „együttműködnek a Fidesz-diktatúrával”? „Írni a Magyar Időkbe meg a többi szarba, villogni a TV2-n – nos, ezt nem” – hangoztatta a Népszava 2017. szeptember 18-i számában.

Láthatjuk, saját magára nézve már nem tartotta ennyire kötelezőnek az ajánlást. Elég egy tízperces internetes keresés, és látható, hogy Karafiáth művésznő hogyan turnézza be Budapesttől Debrecenen át Kecskemétig a jobboldali városvezetésű kulturális intézményeket. Mert azok meghívják a rettegő Karafiáthot. És fizetnek is neki.

Tehát jó hely ez a PIM, elvégre ki tudná igazán megszervezni Konrád György 85. születésnapjának megünneplését 2018. április 5-én, mint a jobboldali diktatúrának eme intézménye? Konrád úr rászolgált erre a tiszteletre, hiszen évek óta keményen dolgozik Magyarország lejáratásán. Nemrég ő hasonlította Orbán Viktor miniszterelnököt a tömeggyilkos Ceausescu román diktátorhoz.

De Prőhle úr nem csak ezekre figyel: a PIM különös keggyel ápolja Békés Pál író emlékét, a róla elnevezett civil szervezet rangos kitüntetéssel ismeri el a balliberális világ rettegőit, például Kiss Tibor Noé transznemű hölgy-úr munkásságát, aki aztán újabb és újabb meghívókat kap a PIM-be, beszélgetni.

Ezt maga a transznemű hölgy-úr is igényli, hiszen mint a HVG április 12-i cikkében fogalmazott a választás miatt: „Csak magunkra számíthatunk, sem a kormánytól, sem az ellenzéktől nem várhatunk semmit, így ahhoz, hogy egyszer majd mindannyian egy normális országban éljünk, el kell kezdenünk beszélgetni egymással”.

Láthatjuk, a transznemű hölgy-úrnak a jelenlegi ország nem normális. Ő meg is tett mindent, hogy „normális legyen”, maga Gyurcsány Ferenc sem kampányolt olyan habzó szájjal a Fidesz ellen, mint Kiss Tibor Noé. Arra biztatott mindenkit, hogy menjenek el szavazni, hiszen „ahhoz, hogy a jelenlegi kormány kisebbségbe kerüljön, nagyjából 75 százalékos részvétel szükséges”.

És mint írta a HVG a március 24-i számában: „Talán mégiscsak Orbán Viktor tette a legtöbbet a magyar demokráciáért: neki köszönhetjük, hogy kezdjük érezni, mennyire fáj, ha nincs.” Ennyit a diktatúráról. Emlékeznek még? Kiss Tibor Noé volt az, akit a Balassi Intézet külföldön turnéztatott a magyar kultúra népszerűsítésére.

De inkább nem folytatjuk, mert nem lenne helyünk ezeknél is érdekesebb dolgokkal foglalkozni. Térjünk vissza a Prőhle vezette PIM alá tartozó Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda munkájához. Az elmúlt másfél évben mintegy harmincmillió forintot költöttek arra, hogy külföldi nyelveken is megismertessék a magyar irodalmat.

De vajon kiket népszerűsített a PIM? Nézzük a listát: Dragomán György, Krasznahorkai László, Nádas Péter, Bartis Attila, Kiss Tibor Noé, Tóth Krisztina, Totth Benedek, Végel László, Konrád György, Spiró György, Esterházy Péter. Láthatják, Prőhle úrék nem bízták a véletlenre. A támogatások 90 százalékát megkapták a rettegők, elvégre mi érdekelhetné jobban a katolikus Lengyelországot a magyar kultúrából, mint egy igazi transznemű történet?

Majdnem elfeledkeztünk a PIM másik nagy kedvencéről, Grecsó Krisztiánról, aki Daniel Kehlmann urat szórakoztatta a könyvfesztiválon. Egyenesen mint magyarrá vált írót mutatta be, amit Kehlmann úr a legnagyobb dicséretnek vett. Grecsó ekkor már túl volt a választási sokkon, 2018. április 17-én arról beszélt az ATV-ben, hogy mélységes csalódásként élte meg a Fidesz győzelmét. „Itt valami atomjaira hullott” – kesergett Grecsó Krisztián.

Szerencsére ő sem fog unatkozni, a rengeteg meghívás mellett időt kell szakítania a Poket-programra. Az ő ötlete alapján kezdi terjeszteni a Fidesz kulturális diktatúrája a zsebkönyv-automatákat. Nagyszerű kötetek lesznek, például Dés László Esterházy Péter összes írásaiból készített válogatást, Geszti Péter Molnár Ferenctől A Pál utcai fiúkat ajánlja.

A projekt fő támogatója a Grecsó Krisztián által lesajnált Magyar Művészeti Akadémia, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Többek között egy kisbuszt is kapnak. Ezzel a járművel Grecsó Krisztián nyáron körútra indul, hogy az ország különböző fesztiváljain, ősztől pedig a legkisebb falvakban is népszerűsítse a kezdeményezést, az olvasás és a közösségépítés fontosságát.

És Esterházyt, ő ugyanis példakép. Mit is mondott a tavalyi könyvfesztiválon Dés László? „Esterházy Péter szerette a hazáját a jobboldal folyamatos, ostoba, tudatlan őrjöngése közepette. Ez kevéssé zavarta, de hogy merre megy az ország, az nagyon is.”

 

A szerző újságíró

https://badog.blogstar.hu/./pages/badog/contents/blog/51963/pics/lead_800x600.jpg

Ezeket a cikkeket olvastad már?