RÉGI VITA


Vágó és Fábry tíz évvel ezelőtt a tív évvel ezelőtti Heti Válaszban. Nincs is izgalmasabb a tegnapi újságnál!
Fábry: Mielőtt belecsapnánk közállapotaink lecsójába, hadd mondjam el, kedves István, mi fáj nekem!

Vágó: Parancsolj, Sándor!

Fábry: Hosszú évek baráti kapcsolata után, azután, hogy korábban csak úgy röhögni is beültél a műsorom felvételeire, hiába hívlak a Showderbe, nem jössz. Csak azért, mert 2002 után kiderült rólam, hogy mást gondolok a jelenlegi rezsimről, mint te. Ez egyébként tifelétek, rabmadaraknál régi szabály: mindent toleráljunk, csak azt nem, ha valakinek más a véleménye. Eközben szoktatok kirekesztésről sápítozni. Hát ez fáj.

Vágó: Hogy beszélhetsz kirekesztésről? Nem arról van szó, hogy nem engedlek be a műsoromba, hanem arról, hogy megköszönöm a meghívásodat, de nem fogadom el.

Fábry: Rendben. Nem rekesztesz ki. Bojkottálsz.

Vágó: Így igaz. Csakhogy ez nincs ellentétben a liberalizmussal. Én, ha hiszed, ha nem, liberális gondolkodó, nem pedig pártkatona vagyok. Egy liberális gondolkodónak pedig alaptétele, hogy az intoleranciával szemben nincs tolerancia. A liberalizmus nem anarchizmus, nem a virágozzék száz virág ideológiája. Nem úgy van az, hogy mindenfajta gondolkodást tolerálunk. A kirekesztőt, a radikálisat például nem. Márpedig a te tevékenységed radikális irányba fordult abban a pillanatban, amikor leköpted a Gyurcsány-portrét.

Fábry: Azzal a svejki vagy latabári omázzsal lettem volna radikálissá, hogy reápöktem a képre, majd illedelmesen megtisztogattam?

Fotó: Heti Válasz



Vágó: Gyenge védekezés, Sándor. Folytatom. Amikor megjelent Gyurcsány Ferenc könyve...

Fábry: ...ernyedten lábaimhoz ejtettem, hatása alá kerülve ennek a hihetetlen kvalitású gondolkodónak, merthogy Tandori Egy talált tárgy megtisztítása című könyve óta, amelyet állva olvastam el a pécsi könyvtárban, írásmű nem volt rám ekkora hatással. Ezt meg kell értened.

Vágó: A legfájóbb az a Heti Válaszban megjelent kijelentésed volt, hogy "nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban, amilyen Gabon vagy az ébredő Mali, Gyurcsány Ferencet már rég rács mögé dugták volna". Ez az "ébredő" szó például - épp te ne tudnád? - borzalmas képzeteket kelt. Hogy lehet ilyeneket mondani?



Fábry: Úgy, kedves István, hogy az a kormány, amelynek te is tolod a szekerét reggel, éjjel meg este, köztörvényes bűnözők gyülekezete. Szinte nem is tudtak előrántani olyan új minisztert, akinek ne lennének ilyen ügyei, lásd postabicikli-tender vagy a Gyenesei ellen nyomozati szakaszban lévő esetek. Sőt, Ferenc testvérrel kapcsolatban sem az vetődött fel, hogy nem bűn, ahogy privatizált vagy ahogy adót igényelt vissza, csupán elévültek ezek az ügyek.

Vágó: Nem tetszik ez a "Ferenc testvér"-ezés! Meg foglak állítani, ha ilyeneket mondasz.

Fábry: Felhívnám a figyelmedet, hogy ez nem kvízműsor, nem te vagy a játékvezető, hogy csak úgy megállíthass. Beszélgetünk. De ha nem tetszik a Ferenc testvér, rendben. Legyen Miniszterelnök Úr. Így jó?

Vágó: Az úr ebben a helyzetben nem szükséges. Gyurcsány Ferenc. Vagy: a miniszterelnök. S hogy köztörvényes bűnözők volnának? Majd ha erről bírósági ítélet szól! Önmagában az, hogy eljárás indul, nem sokat jelent. Feljelentések ügyében a Fidesz elképesztő hatékonysággal működik. Természetesen mindenkit meg lehet vádolni, azt a látszatot keltve, hogy az illető bűnöző. Miközben, ha a gyanús ügyekre tekintünk, azokban is bőven a Fidesz vezet.

Fábry: Keller Lászlót közpénzből fizettétek, hogy elképesztő hatékonysággal működjön, találjon valamit, amiért be lehet kasznizni valami fideszest. Egyet sem talált.

Vágó: Te is tudod, miért nem érhettek ezek az ügyek bírósági szakaszba. Mert Polt Péter volt a főügyészük. Ha pedig van valaki, aki megállítja az ügyeket még a bírósági szakasz előtt, úgy nem is lesz ítélet. Jogerősen elítélt kormánytag egyébként csak a Fideszben van, Várhegyi Attila személyében, úgyhogy tényleg hagyjuk a köz tör vényesezést.

Fábry: Várhegyi Attilát nem fogom védeni, de zászlóra tűzni őt a Zuschlagvagy főleg a Kulcsár-ügy fényében, nos, ez finoman szólva is aránytévesztés. Ezek nálatok iparszerűen visszatérő módszerek. Vagy tán véletlenül kap olcsóbban áramot Gyurcsány cége? Legalább odáig jussunk el ebben a vitában, hogy elismered ezen ügyek aggályosságát, különben, ha csak felmondjuk a szokásos mantrát, semmi értelme beszélgetnünk.

Vágó: És miért lenne a Kulcsár-ügy csak az egyik oldal sara? Hát nem Ádertől kért kihallgatást, amikor szorult a hurok?

Fábry: Nehogy már megpróbáld Áderre tolni! A jegyzőkönyvekben, érdekes, kizárólag Jegesy doktor, Lamperth meg "Gyurcsányi" szerepel.

Vágó: Tudjuk, milyen körülmények között vették fel azt a jegyzőkönyvet. De tudod, mit? Rendben. Elfogadom, hogy ezek aggályos ügyek. Akárcsak az Orbán papa bányái, a Kékessy Dezső által kikotyogott párizsi ingatlanok ügye, vagy a "ne mi nyerjük a legtöbbet", ha emlékszel Orbán tokaji szőleinek történetére.

Fábry: Amelyben senki jogtalanul pénzt nem tett el, az egészet rég eladták, s annyi volt a kérdés, hogy részt vett-e a cég taggyűlésén vagy sem.

Vágó: Akkor sem korrekt, hogy a korrupciós ügyeket egyedül a baloldalhoz kötöd. A Fidesz is tízmilliárd körüli kampányt folytatott. Vajon miből?

Fábry: Elfogadom, hogy a pártfinanszírozás nincs megoldva. És talán abban is megállapodhatunk, hogy a gazdaság, a jogszolgáltatás, a nyilvánosság állapotát elnézve is Fekete-Afrika egyes vidékei juthatnak eszünkbe.

Vágó: A pártfinanszírozásról szóló törvényjavaslatot történetesen a Fidesz nem támogatta, de jó, hogy említed a jogszolgáltatást. Most, amikor felmentették a kordonbontókat. Ez valóban tipikus balkáni, vagy ha úgy tetszik, fekete-afrikai történet. A bíróság minősítése "garázdaság" volt, de - szemben Sólyom László megítélésével - azt fűzték hozzá: "a társadalomra gyakorolt hatása elenyésző"! És ezért nem büntetik meg az elkövetőket. Ilyenkor tényleg elgondolkodik az ember, hová tart az ország.

Fábry: Ez is benne van, de tudod, én Princz Gábor zeneszóval történő fölmentését némileg jelentékenyebbnek érzem - a magyar jogszolgáltatás abban a szent percben csusszant át a harmadik világba.

Vágó: És ez menti a kordonbontókat?

Fábry: Mondtam ilyet? Számomra rokonszenves, hogy Angliában Harry herceg ellen eljárás indul gyorshajtás miatt. A kordonbontásnak is lehettek volna következményei, de azt se felejtsük el, hogy kordont azért lehetett bontani, mert ott volt - felvethető, hogy jogszerűtlenül.

Vágó: Nem vethető fel! Volt egy rendőrségi döntés. A kordon ennek következtében volt ott. Hasonlóan a "behajtani tilos" táblához, amiről gondolhatom, hogy törvénytelenül van ott, de nem ráncigálhatom ki a betonból. Látod, ez a baj veled. Hogy sarkítasz dolgokat. Szerinted ez fölvethető, politikusok meg egyszerűen leárulózhatók.

Fábry: Engedtessék meg, hogy árulásnak nevezzem az árulást. Amit a rabmadarak '94-ben műveltek, azt nemigen tudom más szóval illetni.

Vágó: Mégis mit jelent az, hogy rabmadarak? Megmagyaráznád? ---- ----Fábry: Azt jelenti: azok, akik a kommunistáktól nem tudnak elszakadni, holott markáns antikommunista programmal indultak a rendszerváltás hajnalán, amelyet aztán '94-ben elárultak, ezzel pedig választóikat, múltjukat, jelenüket és jövőjüket is, kedves István. Amikor Medgyessyről kiderült, hogy - ellentétben Putyinnal - elfelejtette közölni azt az apróságot, hogy ő a "KGB ügynöke" volt, arra emlékszel? Három napra pártodban is fölébredt a lelkiismeret, hogy aztán ruhájukat megszaggatva, könnyek között másszanak vissza a koalícióba, ahogy most is fognak. István, valamiért csak lementetek egy százalékra - a régi harmincról! A buta és lenézett nép tehát döntött abban a kérdésben, hogy árulás történt vagy sem. Te viszont a sírodig, álmodban is őket szolgálod. Elég, ha a legutóbbit említem: aláírásodat, amellyel megköszönted Molnár doktor és Horváth Ágnes áldásos tevékenységét, pedig azt ugyancsak börtönnel volna ildomos honorálni.

Vágó: A koalíció akkor a Demokratikus Charta folyománya volt, talán ez mond neked valamit... A közvélemény-kutatás pedig semmiről sem jelent döntést. Amire viszont börtönnel utalsz, az nem vélemény, hanem rágalmazás. Mi volna itt a bűncselekmény?

Fábry: Utcára tettek magatehetetlen elmebetegeket vagy sem?

Vágó: Nem. Mondj egy esetet.

Fábry: Személyesen, fájdalom, nem ismerem az érintetteket.

Vágó: De amikor ilyeneket mondasz két és fél millió nézőnek, abból lesz az utcán "mengelicázás". Arra apellálsz, hogy a magyarok hajlamosak teljes erőből gyűlölni. Úgy gondolom, fantasztikus, amit Horváth Ágnes véghezvitt, amiért küzdött, ahogy állta a sarat. Ezt köszöntem meg neki.

Fábry: Nekem meg ettől forog a gyomrom.

Vágó: Azt hiszed tán, nem kellett bezárni kórházakat? Hogy nem volt szükség a reformokra? Megsúgom: a Fidesz hálás lehet, amiért a koalíció elvégezte a mészárosmunkát. Csak dörzsölik a tenyerüket, messziről nézik, ahogy "patakokban folyik a vér", hogy ideig-óráig káosz van - ez ezzel jár -, de a végén rend lett volna. Csak közben oda a népszerűségük, ők meg beleülhetnek az előkészített bársonyszékbe. Nemrég beszélgettem egy Fidesz-prominenssel: azt mondta, sajnálja, hogy a reformok nem radikálisabbak. Tudják ők is, hogy szükség van a fájdalmas intézkedésekre, csakhogy kifelé a másik arcukat mutatják.

Fábry: Most megint jössz a "de a Fidesz így meg úgy" trükkel. István, hat éve a tieid kormányoznak!

Vágó: Hat éve az történik, amit a Fidesz akar. Helyesebben tíz éve, hiszen korábban négy évig kormányoztak. Ilyen ellenzéket nem látott még a vén Európa! Először is ott van 2002, amikor a Fidesz megszavazza a kétszer száznapos programot. Az akkori hihetetlen pénzkiáramlás tehát nem a Fidesz akarata ellen volt! Ami azóta történt, az kizárólag Orbán Viktor és pártja lelkén szárad. A 2006-os kampányban annyit ígértek, hogy győzni nem lehetett másképp, csak ha az MSZP is fölveszi a kesztyűt. Ezért voltak kénytelenek néhány valóban teljesíthetetlen ígérettel is előállni, de ezek még így is a harmadát tették ki a Fidesz ígéreteinek. Amikor az MSZP megnyerte a választást, Orbán Tusnádfürdőn elindította a hazugozást - megágyazva az őszödi beszéd kiszivárgásának. Annak nyilvánosságra kerülése után néhány órán belül benépesült a Kossuth tér! Pont akkor és mindenki pont ott - nem érdekes? Felgyújtották a televíziót, s a visszavonuló tömeget már gyakorlatilag a Fidesz szónokai fogadták. Már 2006. október 23-án, még mielőtt a bizonyos események bekövetkeztek volna, Orbán meghirdette minden idők legostobább, legdemagógabb népszavazását, amely arról szólt, hogy ha igent mondasz, nem kell fizetned, ha nemet, akkor kell. Sehol a világon nem volt ilyen, valószínűleg azért, mert nem engedte volna át egyik alkotmánybíróság sem. Nálunk, érdekes, átment ez is. Ezért mondom: tíz éve a Fidesz irányít.

Fábry: Mégoly olvasottság, műveltség sem véd a súlyos csőlátás ellen - imént e tétel tengermély igazságát bizonyítottad. Amit mondasz, az, meg ne haragudj, a végső stádiumban lévő paranoia jeleit mutatja. Logikád alapján az is kijelenthető, hogy az antiszemitizmusért a zsidók felelősek. Hogy a kormány a gonosz ellenzék miatt nem tud kormányozni? Ezek a balfék fideszesek még arra sem képesek, hogy leszavazzák az MSZP-t, mert nem méltóztatnak kellő számban tiszteletüket tenni a kötelező szavazáson. Viszont még ha igazad lenne, akkor sem mondhatnánk mást, mint hogy a tieid alkalmatlanok a kormányzásra.

Vágó: Éles gazdasági helyzetben kormány és ellenzék egy civilizált országban megállapodik az alapkérdésekben. Ilyen ellenzéki magatartással szemben azonban nagyon nehéz. De nemcsak alkalmatlannak nevezed őket, hanem hazaárulónak is - ezt Kóka Jánosról voltál szíves kijelenteni.

Fábry: Kóka? Gumiabroncsgyáras ügye simán kimeríti a hazaárulás fogalmát. Munkahelyenként 19 millióval támogatni egy nem is világszínvonalú abroncsokat készítő üzemet, amely kvalifikálatlan munkaerőt alkalmaz, viszont környezetszennyező: ez az országnak aligha volt érdeke. Tudod-e, hogy a multik még ma is több támogatást kapnak az államtól, mint amennyit a közösbe beadnak?

Vágó: Nehéz kiszámolni, mennyit adnak a közösbe. Ha munkásokat vesznek fel, kevesebb munkanélkülisegélyt kell fizetnünk. Aztán az ilyen számításokban aligha vannak benne a munkahelyek megteremtésével járó befizetések: az adók és járulékok, vagy az áfa, ami akkor kerül a költségvetésbe, amikor a multinál dolgozó kenyeret vásárol. Az említett abroncsgyár ötszáz magyar vállalkozásnak ad megrendelést. Ez a hazaárulás? Ha a te fogalmaidat használjuk, tudod, mi az? Amikor Orbán Viktor 2006-ban közli, hogy a multikkal kötött szerződéseket felül fogják vizsgálni, és megkérik majd őket, adják vissza, ami az övék. Ez az ország érdekei ellen való galádság. Még szép, hogy ilyen fenyegetés tudatában nem ide jönnek a befektetők, hanem mondjuk a szlovákokhoz.

Fábry: Tehát Orbán riasztotta el őket? Mikor is lesz a szlovákoknál euró? Jövőre. Nálunk?

Vágó: Nem tudom. De mit bizonyít, ha bevezetik az eurót? Többet fog ettől keresni egy szlovák? A szlovénok is elég rosszul jártak vele!

Fábry: Eddig mindig azt mondtátok, hogy milyen fontos, most meg nem számít? Amúgy a lényege annyi, hogy mi vagyunk a régióban az a különleges kis ország, amely az euró bevezetéséhez szükséges egyetlen feltételt sem képes teljesíteni. Ezeket a kritériumokat azért találták ki, mert azt mutatják, hogy milyen állapotban van a gazdaság. A költségvetés hiánya az elvárt majd duplája volt tavaly, az adósság százmilliárd dolláros, a gazdasági növekedés erős izgalmi állapotban is csupán 1,6 százalék - nyolcada a szlovákénak. Ebben sereghajtók vagyunk, az elvonás meg Belgium után nálunk a legnagyobb.

Vágó: Azoknak, akik egyáltalán fizetnek adót. Tízmillióból kétmillióan! Hol van még ilyen arány Európában? Ráadásul a növekedés megindult! A hiány meg csökken, ahogy az infláció is. Vagy említsem azt, hogy a külgazdaság mérlege tizennyolc év után először pozitív? Igenis kezdenek beérni a reformok - már amelyeket az ellenzék nem tudott megtorpedózni. Év végére a Fidesz utolsó érve is elvész, hogy ugyanis rosszul állna a gazdaság.

Fábry: Miféle reformok, István? Ha nem tűnt volna fel, szétszakadt a koalíció! Valamiért kedvenc rabmadaraid is otthagyták Gyurcsányt. Nem a szocialistákat: többnyire együtt szavaznak velük a kilépés után is, ami, meg ne haragudj, a szarság szarsága. Tehát Gyurcsányt hagyták ott. Mindjárt új elnököt választanak, akinek vezetésével valószínűleg újra büszkén térnek majd vissza a posztkommunisták kebelére - épp azzal a feltétellel, hogy nem imádottad vezeti őket. Ha ilyen remekek vele a kilátások, miért van ez? Azért, mert még a saját reformjait is megtagadta: visszavonták például kedvenc Ágnesed pénztártörvényét. Ugyan, mi az a bársonyos reform? Mondd már meg!
Fábry: Miféle reformok, István? Gyurcsány a saját reformjait is megtagadta: visszavonták például kedvenc Ágnesed pénztártörvényét. Ugyan, mi az a bársonyos reform? Mondd már meg!

Vágó: Olyan nincs, ez igaz. De éppen azért nem tudja a kormány maradéktalanul végrehajtani a reformjait, mert a Fidesz nap mint nap keresztbe fekszik: rögtön kiállnak sajtótájékoztatót tartani, hogy micsoda rombolást hajt végre a kormány, vagy ráhívnak egy népszavazást. Ezzel az Orbán által magyar világszabadalomnak nevezett "népítélettel" sikerült megtorpedózni egy sor reformintézkedést, amelyekről a fideszesek is tudják, hogy meg kell őket lépni. Ennek következtében viszont, ha kormányra kerülnek, ugyanezzel fogják szembetalálni magukat. Én például most bejelentem, hogy ha 2010-ben nyernének, és fölemelnék mondjuk a nyugdíjkorhatárt, már adom is be a népszavazási kezdeményezést ennek eltörlésére. Ők sem fognak tudni kormányozni.

Fábry: Lett légyen mégoly demagóg a népszavazás három kérdése, az egészet nem választhatjuk el attól az állapottól, amely életre hívta. Tudod, az olimpiai aranyat is vissza lehet vonni, ha kiderül, hogy az illető doppingolt. Őszödön ez derült ki Gyurcsányékról, s a Fidesz ennek a visszavonásnak a lehetőségét teremtette meg a népszavazással. Őszöd ugyanis, talán ebben egyetérthetünk, beismerő vallomás az elkövetett bűnökről.

Vágó: Nem. Hiszen nem voltak bűnök.

Fábry: "Hazudtunk." "Nem csináltunk semmit." "Trükkök százai."

Vágó: Valóban nem kezdtek hozzá a ciklus felénél a szükséges reformokhoz. De a politológusok a világon mindenütt egyetértenek abban, hogy ilyet sehol nem tesznek. Egyébként meg minden európai kormány trükközött, csak az ő Járaijuk nem jelentette fel Brüsszelben a saját országát.

Fábry: Erkölcsi kérdésekben, bocsáss meg, nem hozzáállás, hogy a Jani is köpköd. Ha valaki látja, hogy baj van, de még két évig nem csinál semmit, és még nagyobb bajt okoz, azt hogyan kellene neveznem? Szerintem hűtlen kezelés vagy hanyag gazdálkodás. Gyurcsány ezt tette első miniszterelnöksége idején, csak valamiért 1600 milliárd szélbe szórását nem lehet számon kérni.

Vágó: Miféle szélbe szórás? Ott van a zsebedben, Sándor!

Fábry: Nem, kedves István, nem az enyémben. Az övékben, az lehet.

Vágó: Tizenharmadik havi nyugdíj lett belőle, autópálya, megemelt családi pótlék meg effélék. Az őszödi beszéd csak arról szól, hogy Gyurcsány 2004-ben úgy döntött, megnyeri a választást, és csak aztán reformál. Elmondta azt is, hogy népszerűtlenek lesznek, hogy ez sok MSZP-s egzisztenciájába kerül, mert nagyon kemény lépések jönnek, a helyes irányban. A Fidesz demagóg módszerekkel ezt az utat torlaszolja el.

Fábry: Az általad is folyamatosan démonizált Orbán a népszavazással az utolsó, de békés eszközhöz nyúlt, amiért inkább tisztelet járna neki.

Vágó: Nagy nevettető vagy, Sándor, megnevettetsz most is. Még hogy tisztelet? Amiért háromszáz forintokért megszüntette a népképviseletet, lehetetlenné tette a felelős kormányzást?

Fábry: Azzal, hogy megkérdezte az embereket? Érdekes de mokráciafelfogás ez, István. De nem én mondom ám, hogy háromszáz forintoknál jóval többről szólt a népszavazás. Üzenetét pallérozott eszmetársad foglalta össze frappánsan: "Feri, elmész te a picsába!" A népképviseletnek pedig lehetett volna egy katartikus pillanata 2006-ban, ha az összevert Révész Máriuszt lemártíriuszozó Kunczétól a magadfajta liberális értelmiségi elhatárolódik. Inkább maradtatok pártmunkások. Márpedig aki azon humorizál, hogy békés embereket vernek össze, meg a szemüket lövik ki, annak semmi keresnivalója a Parlamentben.



Vágó: Ugyan már! Sajnálatos, hogy Révész Máriuszt azon az estén véresre verték. Csakhogy már a kórházban lefotózták jobbról is, balról is, másnap pedig megjelent a Parlamentben bekötött fejjel: úgy viselkedett, mint egy mártír. Ha egy Máriusz nevű ember mártírként viselkedik, az ember hajlamos Mártíriusznak nevezni. Nekem az ügy ennyit ér. Szemet meg nem a rendőrség és nem Gyurcsány Ferenc lőtt ki, hanem egy konkrét rendőr. De még azt is elismerem, hogy október 23-án a rendőrség nem végezte jól a dolgát.

Fábry: A vezetőiket mégiscsak kitüntettétek, azután, hogy azonosító nélküli rendőrök - az ilyet nevezzük csak terroristának - viperával vertek embereket.

Vágó: Ne felejtsük el az előzményeket sem! A legagresszívebb foci drukkercsoportok utcai fellépését, a Kossuth téri, nem túl higiénikus együttléteket, a szélsőjobbos társaság viselkedését. Villamosok, autók felborogatását, barikádokat. Sajnos az ezekről készült felvételek valahogy eltűntek még az internetről is, maradtak a rendőri atrocitások. Mégsem lehet, hogy csak a rendőrség brutalitásaként maradjon meg emlékezetünkben az a nap! A rend őrségnek generációk óta először volt dolga ilyen vehemensen randalírozó tömeggel. Hogyan is lehettek volna felkészülve ezekre a sosem látott helyzetekre?

Fábry: Tudod, én meg arra nem voltam felkészülve, hogy másfél év elmúltával sem vagy képes legalább azt belátni: a mártíriuszozástól elhatárolódni illenék egy magára valamit is adó értelmiséginek.

Vágó: A konkrét ügyről elmondtam, mit gondolok, de elismerem: ezen az oldalon is elhangzanak olykor mondatok, amelyekkel nem lehet egyetérteni. Ezek azonban nem előre megtervezett nyilatkozatok, hanem egyes emberek olykor buta, elhamarkodott vagy félreértelmezett kijelentései. Vélemények, nem pedig intézményes állásfoglalások, mint a Fidesz esetében. Lásd a Jobbikkal folytatott együttműködésüket az önkormányzatokban. És hol hallottál olyat, hogy Orbán például azt mondja: emberek, március 15-én Demszkyt nem dobáljuk utcakövekkel!?

Fábry: Akik dobálnak, kedves István, nem hallgatnak Orbán Viktorra. A Kossuth tériek is rögtön megmondták, hogy teljes elitcserét akarnak. A hajigálóknak Orbánhoz annyi közük van, hogy őt sem szeretik. Úgyhogy, fájdalom, nem tudja megvédeni ellenük Demszkyt. Szegényke továbbra is az esernyős badibilderekre lesz kénytelen hagyatkozni.

Vágó: Megvédeni nem, de az erőszakot elítélni igen! Sándor, te meg másnap csinálsz egy balettet abból a jelenetből, ahogy dobálják a főpolgármestert!? Neked ez vicces? ---- ----Fábry: Mit tagadjam, az. Ahogy ezek az esernyőtartó kigyúrt figurák piruetteztek Demszky körül, először tényleg azt hittem, hogy valami mélyebb értelmű avantgárd táncjelenetet kreáltak a drága jó főpolgármester köré. Tudod, a dobálás sem magától van - Demszky tevékenységét is érdemes volna mérlegre tennünk a megértéséhez. A szélsőségekkel való permanens öszszemosás pedig, amin most is igyekezel, elég fájdalmas. Nem csak nekem: minden, Gyurcsányból és rabmadaraidból nem kérő középosztálybelinek. Jólesik leantiszemitázni azt az oldalt és a táborát, amely - nagyon helyesen a kommunizmuséval együtt - a holokauszt emléknapját bevezette az iskolákban? Az antiszemita-kártya kijátszása nem csak a megvádoltakat sérti - azok emlékét is, akik valóban füstbe mentek.

Vágó: Ebben akár egyet is érthetnénk, a kérdés viszont az, hogy van-e együttműködés a Magyar Gárdát alapító Jobbik és a Fidesz között önkormányzati szinten, vagy nincs? Van.

Fábry: Ha már a Magyar Gárdáról van szó, akkor említsük meg a száz ezres taglétszámú, szabadcsapatként működtetett, minden valószínűség sze rint az októberi eseményekben is szerephez jutó biztonsági cégeket is. Ezek léte szintén Dél-Amerikát idézi. Vagy hol van a fehér pólós kopasz, aki a tévészékház előtt verte a tamtamot? Hol vannak a Molotov-koktélos Magyarok Nyilai? Miért nem vonják őket felelősségre? Szörnyű gyanú kínoz, hogy a titkosszolgálat berkein belül lenne érdemes kutakodni utánuk. Önkormányzati szinten pedig a szocialisták sem voltak finnyásak összefogni Thürmer Gyulával.

Vágó: Le is kommunistázod őket, Sándor.

Fábry: Nem azért, mert összefognak Thürmerrel, hanem mert egy kommunizmusnak nevezett villámtréfa örököseiről, egy diktatúra haszon élvezőiről, egykori párt- és KISZ-vezérekről van szó. Ahogy kedves barátom fogalmazta: ha nem lett volna rendszerváltás, hogy hívnák ma Magyarország miniszterelnökét? Gyurcsány Ferencnek.

Vágó: Szerintem is így hívnák. De milyen diktatúráról beszélsz? A nyolcvanas évek Magyarországa ilyen volt: itt vannak a szovjet csapatok, Brezsnyev alatt a legfelsőbb kádereket Moszkva nevezi ki - olyan alakokat, mint mondjuk Szűrös Mátyás. Milyen esélye van egy értelmes fiatalembernek ebben a helyzetben? Belesimul vagy alámerül... Fegyverrel biztosan nem megy ki az utcára. Aztán jön Gorbacsov, és megpezsdül az élet. Már lehet valaki úgy párttag, hogy nem kommunista. Csak tudja, hogy a karrierjéhez ez is kell.

Fábry: Légy szíves ezen túl a nácikkal kapcsolatban is így beszélni.

Vágó: Semmi sem analóg semmivel, úgyhogy ezt meg sem hallottam. Lényeg, hogy a nyolcvanas években már nem a proletárdiktatúrát építi az a nyolcszázezer párttag, nem is törődnek már az osztályharcos elméletekkel. 
Őket a diktatúra letéteményeseinek beállítani egyszerű tévedés. A KISZben pedig nem folyt politikai munka. Diszkó volt meg építőtábor. Még 1988-ban is azt gondoltuk, hogy ez a pálya, ezen kell játszani. Sem vér nem folyt, sem koncepciós per nem volt már ezekben az időkben. És nem volt egyetlen kommunista sem az országban - leszámítva talán Biszku Bélát.

Fábry: Azokat meg, akik a nyolcvanas években a KISZ-ben csináltak karriert, mint a miniszterelnök úr, semmiben sem hívő törtetőknek látom. Csak én az ilyeneknél - ellentétben veled - még a hithű komcsikat is jobban tisztelem: azok legalább hittek egy utópiában. Épp azért tudtak ezek a semmiben sem hívő KISZ-káderek olyan zökkenőmentesen átevezni a demokrácia vizeire, mert nem hittek semmiben, azon kívül, hogy az élen kell lenni bármi áron. Az ilyen embernek nincsenek drámái, erkölcsi skrupulusai.

Vágó: Miben kellett volna hinnie 1986-ban egy városi KISZ-bizottságban ülő fiatalnak? Mit vársz el tőle?

Fábry: Tisztességben, emberi értékekben, és ami ehhez szorosan kötődik - hogy átgondolja, milyen mértékben válik a rendszer szekértolójává.

Vágó: Állóvíz volt az a rendszer, Sándor, nem diktatúra.

Fábry: Egypártrendszer volt?

Vágó: Nem lehetett más!

Fábry: Tehát diktatúra. 1989-ig virágzó titkosszolgálattal, 200 ezer besúgóval, szovjet megszállás alatt. Természetesen ötvenhatnak köszönhetően de facto már nem jött a fekete autó, de jure azon ban bármikor jö hetett volna. Persze, picit utazhattál, le hetett Zsigulid, akkor, ha két tabut nem érintettél: az egypártrendszert és az oroszok ittlétét. Ha ezt a szövetséget megkötötted az ördöggel, élhettél. Er re sokan nem voltak hajlandók, én hadd tiszteljem őket. A gyalogos párttagokat, mezei KISZ-ese ket nem kárhoztatom. Gyurcsány és Lend vai viszont nem ez a szint. Afölött voltak, ahol meg kellett volna húzni a határt.

Vágó: És elzavarni őket? Azt a "Gyurcsány nevű embert", akiről 1989-ben azt mondta Orbán, hogy komolyan kell venni?

Fábry: Nem kitelepíteni, ahogy elődeik megtették másokkal, de a közéletből el. Ehelyett módjuk volt ellopni a KISZ- és pártvagyont, vagy finomabban szólva: gazdasági hatalommá alakítani a politikai hatalmukat. Aztán vissza politikaivá. A diktatúra szépen él tovább.

Vágó: Milyen diktatúráról beszélsz, Sándor? Felhívnám a figyelmedet, hogy Gyurcsány Ferenc demokratikus választásokon győzött. De amiről beszélsz, az 1991-ben engem is zavart, én is igazságtalannak éreztem.

Fábry: Nocsak!

Vágó: De tudod, mit mondtam magamnak? Hogy ez volt a békés rendszerváltás ára. És immár tizennyolc éve történt mindez!

Fábry: Magam is hajlamos lennék átlendülni ezeken a morális problémákon, ha az országot jól üzemeltetnék. Csak a helyzet nem ez.

Vágó: Sándor, olvasd le a számról: de igen, ez a helyzet! Jól üzemeltetik az országot.

Fábry: István, köszönöm a beszélgetést. Kevesen képesek arra, hogy elakasszák a lélegzetem, de erre nem tudok mit mondani.

Vágó: Ez pedig a te esetedben tényleg különleges esemény, örülök, hogy ehhez személyesen járulhattam hozzá.
Forrás: Heti Válasz
https://badog.blogstar.hu/./pages/badog/contents/blog/49679/pics/lead_800x600.jpg

Ezeket a cikkeket olvastad már?