EGY HÍR ÉS AMI MÖGÖTTE VAN


A 444 írta meg ezt: 

„Túl sokáig kellett várni a kicsivel az ügyeleten, agyba-főbe verték az orvost 

A szokásos nyomasztó magyar ügyeletei élményt tudta valóságos rémálommá változtatni egy hatvani család, amelyiknek három tagja akár börtönbe is kerülhet az eset miatt.

A vádlottak két rokonukat - egy nőt és a belázasodott kisgyerekét - kísérték el idén április 6-án este a hatvani kórház ügyeletére. Az ügyészség közleménye szerint amint megérkeztek, a kisgyerek azonnali ellátását követelték, ami miatt azonnal hangos szóváltásba keveredtek a kórházi dolgozókkal. A család - még mindig kiabálva - átvonult az ügyleti szoba elől a sürgősségi vizsgáló ajtajához. Ekkor kijött egy orvos a vizsgálóból, felszólította őket, hogy maradjanak csöndben és ne zavarják a gyógyítást, majd átkísérte a családot az ügyeleti szoba elé.

Rövid idő telt el, amikor az orvos megint kiabálást hallott, újra kiment, hogy azt tapasztalja, a leendő vádlottak annak ellenére ordibálnak a főnővérrel, hogy az anya a kisgyerekével már bement a rendelőbe. Az orvos ezért emelt hangon utasította csendre a családot, akik ekkor rátámadtak. Az apa két kézzel erőteljesen lökdösni kezdte a mellkasánál, mire az orvos megragadta a ruháját. Ekkor lépett közbe a fiú, aki ököllel leütötte az orvost, aki a földre került, ahol az apa és a fia tovább ütötte, miközben az anya lefogta az orvos kezét, hogy ne tudjon védekezni.

A brutális támadást végül egy beteg és pár kórházi dolgozó állította le. Az orvos a verés miatt több helyen is megsérült, és többek között egy nyolc napon túl gyógyuló szakításos töréses sérülést is elszenvedett.

A Hatvani Járási Ügyészség a három családtagot csoportosan elkövetett, közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettével, valamint súlyos testi sértés bűntettével vádolja, és velük szemben végrehajtandó börtönbüntetés kiszabására, valamint közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazására tett indítványt.”

 

És akkor nézzük, mi van e hír mögött.

Ha ma Magyarországon tíz embernek felolvassák ezt a hírt, tíz fogja pontosan tudni, hogy egy cigány család volt a támadó fél. A tízből kb. hat ki is mondja, kettő hümmög, kettő pedig ki nem mondaná, amit tud, a világ minden kincséért sem, ugyanis nekik az ESZME mindennél fontosabb.

De ettől még a tény ez. Erre lehet többek között kimondani, hogy tipikus „cigánybűnözés”. Meglehetősen sok egészségügyi dolgozó van (volt) a környezetemben, a családomban, úgyhogy első kézből ismerem ezt a megmagyarázhatatlan mentalitást, ami szinte kivétel nélkül a cigányokra jellemző. (Ez nem azt jelenti, hogy minden cigány ilyen, de azt igen, hogy akik így, ilyen állat módjára viselkednek például az orvosi rendelőkben, kórházakban, azok szinte kivétel nélkül cigányok.)

Legközvetlenebb családtagom is átélt már ilyen helyzetet, mikor éjszakai ügyeletben bevittek hozzá egy cigány öregasszonyt szívrohammal, kísérte az egész pereputty, és az volt az első mondat, „hogy há meghál á mámá, te is megdöglesz, érted?”

És akkor álljál neki küszködni az életéért…

És persze, ilyenkor lenne szükség a biztonsági szolgálatra, ami úgy bassza ki ezeket az állatokat onnan, mint a szart, és a hátukra térdelve a földbe tapossa mindet, ameddig megérkezik a rohamkocsi, és bilincsbe verve beviszi mindet. Am után aztán gyorsított eljárásban kapnak öt évet. Ugyanis nagyjából ezt értik.

Viszont nincsen biztonsági szolgálat, helyette az orvos vagy az orvosnő van egyedül, meg az ápoló, a nővér – és szemben a kibaszott horda.

De a fő kérdés nem is ez.

Hanem az, hogy mi lehet ennek az oka?

Mi szüli ezt az agressziót, nem úgy általában, hanem éppen azokkal szemben, akiktől segítséget várnak, segítséget remélnek? Miért hullik le ezekről a nyomorultakról az alig létező kultúra maradéka is ezekben az esetekben, amikor meglátnak egy fehér köpenyt? És miért hiszik, képzelik azt, hogy brutalitással, agresszióval, fenyegetéssel, tettlegességgel lehet, kell megoldaniuk az ilyen helyzeteket, így kell kikényszeríteniük a szerintük helyes és elvárható eljárást?

Miért, miért, miért?

Ameddig ezekre a kérdésekre még csak nem is keressük a választ, addig nem fog semmi sem megváltozni.

És az is biztos, hogy miképpen az általánosítás és a kirekesztés nem megoldás, úgy a félrenézés, a jelenség nem létezőnek hazudása, az elkövetők tipikus etnikai hovatartozásának letagadása sem fog megoldást hozni. Csak az, ha kimondjuk, amit tudunk, amit mindenki tapasztal. És ha bevonjuk a probléma megoldásába a cigányságot is. Ha megkérjük a cigány értelmiséget, a cigány vezetőket, a cigányság helybéli elöljáróit (ha vannak… biztos vannak), magyarázzák el sajátjaik előemberi szinten álló tagjainak, hogy attól nem fog meggyógyulni sem a gyerek, sem a nagyi, ha első körben pofán vágjuk és/vagy megfenyegetjük az orvost, a doktornőt, és ha úgy ordítozunk, úgy viselkedünk a várótermekben, kórházakban, mint a vadállatok.

Attól csak az előítéletek fognak megerősödni, lebonthatatlanná szilárdulni.

Ugyanis a többségi társadalom sem csupa pszichiáterből és Teréz anyából áll. Szerencsére, teszem hozzá.

Címkék: Publicisztika
https://badog.blogstar.hu/./pages/badog/contents/blog/44500/pics/15100495618542864_800x600.jpg
Publicisztika

Ezeket a cikkeket olvastad már?