EMBERI MÉLTÓSÁG


Teljesen váratlanul és érthetetlenül a HVG (pont a HVG!) megjelentetett egy cikket, „Tényleg mindent megírhatnak az újságok egy közszereplőről?” címmel. (Jézusom! Vajon mire készülnek ezek?)

A cikkben Dr. Molnár Hella, az ELTE ÁJK adjunktusa fejti ki gondolatait a témában, érdekes, tanulságos olvasmány, tessék kérem szépen fogyasztani. Most csak egyetlen részt ragadok ki belőle, ezt:

„(…) Az Alkotmánybíróság ki is mondta, hogy a közéleti szereplőnek akkor már nem kell eltűrnie a kritikát, ha a róla megfogalmazott vélemény – emberi státuszának teljes, nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadásaként – az emberi méltóságát sérti.”

Fölöttébb figyelemre méltó szavak ezek, ugyanis a mai ellenzéki újságírás, továbbá a teljes ellenzéki közbeszéd e tétel tagadására épül. Méghozzá büszkén, öntudatosan, megfellebbezhetetlenül tagadják ezt a tételt.

Ma a miniszterelnök, a miniszterelnök családja, a kormány tagjai, bármely „kormány közeli” közszereplő és természetesen a kormánypárti média munkatársai kívül esnek ezen a tételen, ezeket az embereket nem illeti meg ez a jog, legalábbis az ellenzék és az ellenzéki sajtó gazemberei szerint.

Erre ezer és ezer példát lehet hozni naponta.

A mindenki más „dehumanizálására” oly kényes ellenzék és ellenzéki sajtó (amely „dehumanizálás” ügyben bármikor kész összevissza hazudozni, lásd legutóbb Szájer József esetét), a világ legtermészetesebb és egyszersmind legszórakoztatóbb dolgának tartja, amikor a miniszterelnököt vagy bármely más kormánytagot, kormánypárti közszereplőt „dehumanizálnak”, s maguk is nagy kedvvel űzik ezt a sportot. Ha valaki kíváncsi, hogy zajlik mindez, olvasgassa a HVG-t, a 444.hu-t, a Magyar Narancsot vagy a kolozsváros.com-ot, ezeken a helyeken „alkotnak” ugyanis a műfaj legbetegebb, leggátlástalanabb gazemberei, csupa-csupa igazi, hamisítatlan vérgeci.

A „gecinél” álljunk is meg egy pillanatra!

Eme jelzőt egy józanságának, önbecsülésének és méltóságának maradékát is elvesztett nyomorult kretén emelte be a közbeszédbe úgy két évvel ezelőtt. Az ellenzék és az imént nevesített „sajtó” pedig sikoltozott a gyönyörűségtől, és egymás sarkára hágva tolongtak és tolonganak, hogy minél többször leírhassák, idézhessék a szót, hogy újra és újra megmártózhassanak a matériában.

Similis simili gaudet.

S miközben ezt teszik, miközben minden gátlás nélkül vájkálnak magánéletben, gyerekek és feleségek életében, minden gátlás nélkül szórakoznak testi adottságokon, kinézeten, miközben a legválogatottabb és a lehető legdehumanizálóbb jelzőkkel illetnek bárkit, akit gyűlölnek, s miközben mély meggyőződésük, hogy ők gyűlölhetnek, engesztelhetetlenül és megszállottan, aközben eltartott kisujjal, felhúzott orral sértődnek meg és „európáznak”, ha őket küldik el a picsába.

S hogy mi a „dehumanizálás”? Azt természetesen ők döntik el.

Amikor a nagyon európai és nagyon érzékeny és nagyon humánus ellenzéki pártok szimpatizánsai utcára vonultak olyan transzparensekkel, miszerint „gecicsökkentést”, meg „Orbán geci, Áder nyeli”, meg „bajszos szar”, akkor ezeket a médiájuk nagy kéjjel adta közre, a 444.hu pedig egyenesen „tallózott” a „legszellemesebb” transzparensek között. Ugyanis szerintük mindez nem dehumanizáló, sőt… Rá is kérdeztem az emlékezetes tabáni kávézás során, hogy ezekhez mit szólnak, és egyöntetűen és hevesen közölték, miszerint ezek bizony nem dehumanizálnak.

Úgyhogy át lehet vonulni a városon egy transzparenssel, amire ez van írva:

HADHÁZY GECI, SZÉL DETTI NYELI.

Csak a miheztartás, meg persze az európaiság végett.

A fletónak meg bajsza sincs. Csak szimplán szar.

És soha el ne felejtsétek: ti, csak is ti vezettétek be a közbeszédbe mindezt!

https://badog.blogstar.hu/./pages/badog/contents/blog/44243/pics/lead_800x600.jpg

Ezeket a cikkeket olvastad már?