2015.07.01.

Egészen eddig homályban, sötétségben bolyongtunk. Gondoltunk össze-vissza mindenfélét. Tanyát ütött fejünkben vagy százféle elmélet arról, hogy mi miért történik. Hogy miért özönlenek hozzánk és egész Európába a bevándorlók. Hogy miért kelnek útra. Mindenféle szörnyűséget gondoltunk arról is, hogy ha már egyszer itt vannak, akkor talán nem kéne nekik flaszterrel dobálniuk például a debrecenieket. Meg felgyújtani a kukákat. S azt is gondoltuk, hogy ez tűrhetetlen.

Végre megvilágosodtunk.

Végre tudjuk, mi miért történik, mi miért van, és azt is tudjuk végre, miért dobálják a debreceni menekült tábor lakói flaszterrel a debrecenieket.

Az egészről, mindenről Orbán Viktor tehet.

Bizony.

S azért lehetünk ebben biztosak, mert két forrásból is hallhattuk. Két agytröszt mondta el nekünk mindezt.

Az egyik a Szabó Tímea képviselő, a PM „politikusa”, a másik meg a Varga Zoltán nevű önkormányzati képviselő a DK-ból.

A Tímea az országgyűlésben mondta el a szentenciát, a Varga meg egyenesen a debreceni befogadó állomás kapujában, a hajigálás meg gyújtogatás után. Azt mondta, hogy

 „a Demokratikus Koalíció (DK) szerint Debrecenben nincs helye a befogadótábornak, mert <<a Fidesz gyűlöltkampánya oda vezetet>>, hogy a város lakói már nem fogadják el a migránsok jelenlétét. (…)  a kormányt, a miniszterelnököt és a fideszes városvezetést okolta mindazért, ami az ország déli határán, illetve a túlzsúfolt debreceni táborban kialakult. Gyűlöletkampány helyett méltó életet biztosító táborokat kell létesíteni, és nem kerítésépítéssel, hanem az Európai Unióval együttműködve lehet a problémát megoldani (…).

Emlékeztetett Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter tavaly januári, az ukrán válság kapcsán tett kijelentésére, miszerint <<akár 170 ezres menekült ellátására is felkészültek>>. Most az látszik, hogy ennél lényegesen kevesebb menekült humánus ellátása sem biztosított(…)”. 

A Tímea lényegében ugyanezt mondta, miközben magára öltötte a nyugati boszorkány arckifejezését az Ozból. Nagyon mást már nem is tud magára ölteni, mert ez van neki. Ez maradt. Mert hát megőrült benne a boldogtalanság. Hamarosan majd el is fog olvadni szegény, piros cipellők nélkül, szomorkásan, magányosan, elfelejtve. De most még, összeszedve minden erejét odaállt a Bádogember, a Madárijesztő és a gyáva oroszlán elé, és kimondta a kimondhatatlant: Hogy az Orbán tehet mindenről.

Bizony…

Messzi földön suttogják már mindezt. Távoli sivatagokban, mecsetekben, titkos éjjeli órán éneklik a mullahok, hogy „induljatok! Úgyis az Orbán tehet róla!” Kecskepásztorok az Atlasztól délre leakasztják a szögről a tarisznyákat, és nekivágnak, ajkukon egy dallal, ami arról szól, hogy útjukat Orbánnak köszönhetik.

Az Olduvai-szakadékban feltámadnak az előemberek, és nekivágnak ők is, mert az ősi mítoszok irányítják lépteiket. És az ősi mítoszok nem hazudnak. Orbán tehet mindenről…

Hamlet előképe nem Amlodhi Izlandról, s nem is a kelta druida hagyomány hősei; nem Amleth s nem a középangol Amlaghe; nem a Kalevala Kullervoja és nem is az iráni Kai Khuszrau; hanem Orbán.

Orbán, a feltámadt hamelni patkányfogó, aki 1284-ből érkezett mihozzánk, és varázsfurulyájával ide csalogatja a világ összes bevándorlóját és menekülőjét, de ezt senki sem veszi észre, csak Szabó Tímea, a Nyugati Boszorkány, és Varga Zoltán, a varázsfurulya nélküli fütyülő.

Itt tartunk most.

És özönlik mindenki. Öntudatlanul. Az Orbán miatt. És senki sem lát tisztán, csak a DK meg a PM meg a Fehér Mágus meg a Calgon, de vele csak a mosógépek.

És csak egyetlen dolog kerülte el eddig a Varga Zoltán-féle orákulumok mindenre kiterjedő figyelmét. Az Ukrajna kapcsán emlegetett 170 000 menekült a kárpátaljai magyarságra vonatkozó „emlegetés” volt.

De tudjuk, ez mellékes. Őnekik ez semmit sem jelent. Ők az Olduvai-szakadék lakóit szeretik itthon látni.

Mi pedig őket látnánk már szívesen az Olduvai-szakadékban. Úgyis, mint a Homo Sapiens felé vezető hosszú út egyik kihalt zsákutcáját...

Címkék: Publicisztika
2015.06.27.

Nézzétek meg őket. Ők a nyugati civilizáció.

„Ilyen a jövő tavasz a Guccinál” – áll a képek alatt az eredeti cikkben.

Persze, persze… Azért az egész nyugati világ mégsem a jövő tavaszi Gucci kollekció. Ezzel nyugtatgathatjuk magunkat.

Csak az a baj, hogy a jövő tavaszi Gucci kollekció a minta. A trend. Hamarosan majd nem a jövő tavaszi Gucci kollekció lesz ilyen, hanem a téli, nyári és őszi világunk is.

Nézzétek meg ezeket a csigákat ezekben a ruhákban.

Igen, csigák. Hímnősek. Van közöttük néhány elöl-kopoltyús is, azok meg váltivarúak.

Ha jól megnéztétek, mindet, akkor képzeljetek magatok elé egy IS terroristát. Vagy egy Boko Haram-bélit. Vagy csak egy egyszerű fekete-afrikai vagy arab férfit. Egy menekülőt, bevándorlót akár. Aki végig gyalogolt egy fél kontinensen, éhezett, szomjazott, és túlélt.

Farmerben van, pólóban, szandálban, edzőcipőben, vagy katonai gyakorlóban. Kezében kalasnyikov vagy ásványvizes palack.

Bármit kibír az egyik.

Bármire képes a másik.

Átgázolnak a csigákon, vagy megeszik őket. Legjobb esetben tudomást sem vesznek róluk. Mintha itt sem lennének. Bár lehet, mégis csak ez utóbbi a legrosszabb eshetőség. Hogy már nem is látszunk. Nem vagyunk.

Nem vagyunk más, mint a Gucci tavaszi kollekciója.

S ha majd mind ilyenné válunk, tényleg jobb, ha már nem szaporodunk.

Lesz, aki betölti az általunk hagyott űrt…

Így nézzék a kollekciókat.

Címkék: Publicisztika
2015.06.26.

Ezúton tudatom mindenkivel, és egyúttal így hozom nyilvánosságra, hogy idén is elvégeztem a Freedom House minősítését.

Értékelésem az „Unnecessary Organization from stupid Countries” (Felesleges szervezetek hülye országokból) című kutatássorozat keretében készült. Az értékelés hét szempont alapján vizsgálta és osztályozta az adott szervezetet. A szempontok a következők voltak:

- Mennyire fontos az adott szervezet tevékenysége?
- Mennyire hasznos az adott szervezet tevékenysége?
- Mennyire áll az adott szervezet meghatározott politikai erők szolgálatában?
- Azok a politikai erők, amelyeknek az adott szervezett szolgálatában áll, mennyire       elviselhetetlenek?
- Az adott szervezet mondott-e valaha igazat?
- Az adott szervezet nélkül jobb és elviselhetőbb lenne-e a világ?
- Kihúzta-e az adott szervezet fennállása óta egyszer is a fejét a saját seggéből?

Értékelésem során a megadott szempontok szerint nyújtott legjobb teljesítményt 1 (egy), míg a legrosszabbat 7 (hét) ponttal jutalmaztam. A Frredom House idén (2015) 49 (negyvenkilenc) pontot ért el. Ezzel a teljesítménnyével a tavalyi “Hülye Sóhivatal” kategóriából egy fokozattal lejjebb csúszva a “Kibaszott Hülye Sóhivatal” (Fucking Stupid Office) kategóriába került. Az értékelést jövőre is elvégezzük.

(Kapcsolódó hír: „Nem megszilárdult demokráciának minősítette vissza Magyarországot a Freedom House. Nyilvánosságra hozta kedden a Freedom House idei, Nations in Transit 2015 (Nemzetek átalakulóban 2015) című értékelését, amely a volt szocialista blokk országait vizsgálja. A dokumentum Magyarországot a "megszilárdult demokráciák" közül a "nem megszilárdult demokráciák" kategóriába sorolta vissza. A washingtoni központú nemzetközi jogvédő szervezet értékelése 29 országra (Közép-Európára, a Balkánra és a volt Szovjetunió tagállamaira) terjed ki és a tavalyi évre vonatkozik. A FH hét szempontból vizsgálta a demokrácia helyzetét az érintett országokban, a legjobb teljesítményt 1, a legrosszabbat pedig 7 ponttal értékelve. A lista élén Szlovénia áll 1,93 ponttal mint leginkább megszilárdult demokrácia. Az utolsó helyezett Üzbegisztán (6,93). A jelentés szerint Magyarország a 29 ország között a 8. helyen áll Szlovákia mögött és Bulgária előtt. Összesített pontszáma 3,18 pont a felmérésben a 2014-es értékelésben szereplő 2,96 pont után.” /444.hu/)

Szőnyi Szilárd kolléga a Heti Választól szintén foglalkozott az üggyel, és kiderítette, kik azok a személyek, akik ellátták információkkal a Freedom House-t Magyarországgal kapcsolatban, és akiknek információit és pontszámait felhasználva nevezett sóhivatal leminősített bennünket „nem megszilárdult demokráciává”.

Nos, a névsor a következő:

 – Dane Taleski (Közép-Európai Egyetem)

– Marina Popescu (Közép-Európai Egyetem)

– Goran Buldioski (Nyílt Társadalom Alapítvány)

– Yervand Shirinyan (Nyílt Társadalom Alapítvány)

– Andrej Nosko (Közép-Európai Egyetem, Nyílt Társadalom Alapítvány)

– Halmai Gábor alkotmányjogász (ELTE)

– Váradi Balázs (Budapest Intézet)

– Charles Kovács (Híd Rádió Zrt.)

Ez a névsor önmagáért beszél. Ez a névsor Soros György névsora. Ez olyan, mintha az Egyesült Államokat az ISIS vezérkaráank pontszámai alapján értékelnénk. Nem csoda, hogy a Frredom House üdvöskéje nem akarta kiadni ezt a névsort a magyar újságírónak. De így legalább tökéletesen érthető minden. Köszönet érte Szőnyi Szilárdnak!

Címkék: Publicisztika
2015.06.25.

„Ha Magyarországra jössz, állj meg ennél a plakátnál és várd meg, amíg valaki tépkedni kezdi. Ő szívesen megosztja veled sörét, kéróját, nőjét. Próbáld ki. Szólítsd meg.”

Ismeretlen népművész alkotása a fenti szöveg, szívesen viszontlátnám az utcán is, valódi óriásplakáton.

De ez nem lényeges.

Sokkal lényegesebb, hogy tényleg kellene egy olyan ország, ami a liberálisok vágyai szerint van berendezve.

Abban az országban határtalan szabadság lenne.

Az iskolákban megszűnnének a tanórák, a leckék, a számonkérés, a fegyelem, nem lenne felelés és dolgozat, és nem lennének kötelező olvasmányok. A diákok az interneten lóghatnának egész nap, és 14 éves koruktól füves cigit is szívhatnának, szabadon. (Ezt a rendelkezést hamar megtámadná egy társaság, amely az „egymillióan a tizennégy év alattiak szabad füvezéséért” facebook csoportba tömörülne, és meg is nyernék a nemes harcot.)

Egyetlen kötelező tantárgyat oktatnának: a holocaust történetét. Ebből szigorú számonkérés is lenne. Csak a jelesre vizsgázók mehetnének egyetemre vagy főiskolára, ahol ismét lenne belőle egy minimum kétszer féléves kurzus, magasabb szinten.

A felsőoktatásban más szűrő nem lenne. Mindenki beiratkozhatna, ahová csak akar. Média szakra, nemzetközi tanulmányok szakra állami ösztöndíjat adnának.

Abban az országban mindenki szabadon szívhatna és szúrhatna.

Abban az országban mindenki kapna alanyi jogon egy havi fizut, és azért az égvilágon semmit sem kéne csinálnia. Adózni viszont csak azoknak kellene, de nagyon sokat, akik ennek ellenére mégis csinálnak valamit. (Ez a valami a „munka” fogalommal lenne körülírható, de abban a szabad országban ezt a fogalmat lassan elfelejtenék.)

A korszerűtlen lakosok elavult „munkatevékenysége” nyomán befolyt adóból tűcsere programokat finanszíroznának.

A hajléktalanokat direkte beköltöztetnék a belvárosba, a budai várba, ahol úgy élhetnének, ahogy akarnak.

Az egészségügyet átalakítanák fizetőssé. Az adókból egyetlen beavatkozást tennének ingyenessé: az átalakító műtéteket. Vagyis ha egy nő férfivé, egy férfi nővé akarná átoperáltatni magát. Az ingyen lenne.

A férfi-nő házasságot megadóztatnák, aki templomba házasodna, azt pláne. Kivételt képezne az egynemű párok házassága, az adómentes lenne, amennyiben templomban tartanák, úgy arra köteleznék az adott egyházat, hogy fizesse ki az egynemű pár lagziját és minden felmerülő költségét. (Ez persze nem lenne tartható sokáig, ugyanis a templomokat viszonylag hamar bezárnák, az egyházakat pedig –érdeklődés hiányában- egyszerűen megszüntetnék. Ez alól csak a Hit Gyülekezete, a szcientológusok és az izraeliták kapnának felmentést.

Abban az országban az állam kétféle tevékenységet folytatna: kölcsönöket venne fel az IMF-től, és bárkitől, aki felajánlaná. A felvett kölcsönökből fél évig, egy évig béremeléseket fizetnének, meg 13 havi nyugdíjat, aztán fél- egy év elteltével közölnék a lakossággal, hogy megint hedonista módon éltek, túlterjeszkedtek a lehetőségeken, és ideje a megszorításoknak.

Az állam másik tevékenysége az lenne, hogy kíméletlen harcot folytatna a nácizmus és a fasizmus ellen. Kicsi problémát okozna, hogy abban az országban hamar egymás között maradnának, így erős hiány kezdene mutatkozni „nácikból”. Ezt azonban áthidalnák. Az egymillióan a nácik ellen facebook csoport minden hétre szállítana nácikat.

A magyar irodalom és a magyar történelem oktatását lassan elsorvasztanák. Mert korszerűtlen.

Azokat, akik korszerűtlenül ragaszkodnak a helyesíráshoz, „nyelvtannácinak” minősítik, és megbüntetik.

A Meleg Büszkeség Napját előbb havonta, majd hetente megtartanák. (Aki lelkesedni rest, azt gyűlölik, akár a pestisest.)

A határokat megnyitnák. Azonnal és feltétel nélkül. Minden menekülő, bevándorló otthont kapna. Ha az otthonok elfogynak, a menekülőket és bevándorlókat beköltöztetnék a „nyelvtannácik” lakásaiba. A befolyó adókból nekik juttatnának fizetést, ellátást. A nyelvet nem kellene megtanulniuk, törvényeinket nem kellene tiszteletben tartaniuk, kultúránkat pedig pláne nem. A bezárt keresztény templomokat ismét megnyitnák és átalakítanák mecsetekké.

Tényleg kéne egy ilyen ország.

Nekik. De csak nekik. Most olvasom, hogy a Pitcairn-szigeteken 48 ember lakik. Nincs közöttük egy homár sem, de tegnapelőtt engedélyezték a melegek házasodását.

Na, ez a Pitcairn-szigetek ideális helynek tűnik. Oda kell vinni őket. Indulhat a kísérlet. Éljen a szabadság!

Címkék: Publicisztika
2015.06.19.

„Ülésezik a DK elnöksége. Készülünk a kormányzásra.”

Ez itt Gréczy Zsolt mondata, melyet megosztott a közzel.

Gréczy Zsoltot amúgy Gyurcsány Ferenc csinálta, még gyerekkorában, használt rongyokból, fűrészporból meg uszadékfából, és az ágya feletti polcon tartotta sokáig. Onnan ugrott le egy napon, akkor Gyurcsány Ferenc ügyesen továbbfejlesztette kesztyűbábnak, és azóta Gréczy Zsolt a Gyurcsány Ferenc személye körüli gréczyzsolt.

Na, most ők üléseznek.

És készülnek a kormányzásra.

Igen. Mindez (az ülésezés és a készülődés) egy csendes, ápolt park közepén lévő, elegáns kastélyban történik. A személyzet felkészült, diszkrét, kitűnő. Legtöbbjüknek felsőfokú képesítése van.

A koszt is remek. Minden igényt kielégítő. Még Vadai Ágit is kielégíti. Naponta háromszor osztják, porcelánban, nem műanyagban.

Az ülésezés konkrét helyszíne a kastély központi terme. Többen is üléseznek ott. A kormányzásra készülődő Gréczy Zsoltékon kívül ott ülésezik Napóleon, két Halié Szelasszié, egy Kutozov, néhány Rommel, egy Hitler és egy Sztálin, bár ez utóbbi kettőt ritkán hagyják felügyelet nélkül.

A többiek teljesen békések és veszélytelenek. Csak tanácskoznak és készülnek a kormányzásra. Vagy csatákra. Mindegy.

Nemsokára ebéd. Utána csendes pihenő. Délután tovább lehet tanácskozni, egészen uzsonnáig. Azt követően szabad foglalkozás –többen azalatt is tanácskoznak és kormányzásra készülődnek-, majd este hétkor vacsora.

Bőséges, kielégítő.

A gyógyszerosztás után tévé. ATV. Tízkor van takarodó.

Az álmok is mélyek, egészségesek. Mindenki biztonságban. Szép, kovácsoltvas rácsok vigyázzák az ablakokat. 

Címkék: Publicisztika
2015.06.19.

„Kitüntetik Apponyi Albertet, aki elintézte nekünk Trianont” – ezzel a címmel jelentetett meg „cikket” a 444 nevű furcsa kis hon(talan)lap anarki fedőnevű plüss csegevarája.

Régi jó barátunk ő minekünk. Most azzal van baja, hogy posztumusz Magyar Örökség Díjat adományoznak Apponyi Albert grófnak, aki 1920-ban a magyar delegációt vezette a béketárgyalásokon. Anarki neki tulajdonítja a trianoni békediktátumot.

Akkor – a teljesség igénye nélkül – nézzünk néhány tényt.

Kezdjük az elején: az Antant hatalmak (és legfőképpen a gazember Benes) azt hangoztatták, hogy a háború kirobbanásának első számú felelőse Budapest. Benes erről így beszélt:

„A Szent István egykori koronájához tartozó területek uralkodó osztályai által képviselt magyar népet minden szövetséges egyöntetűen a világháború legfőbb segítőjének, ha ugyan nem az első számú felelősének tartja. A magyarok már a háború előtt is azon mesterkedtek, hogy a propaganda minden eszközével elkendőzzék a korábbi magyar kormány és főleg bizonyos arisztokrata kormánykörök tetteit. Ám mindezek ellenére a háború folyamán sikerült lelepleznünk a magyar oligarchia valódi lényegét, valamint Magyarországon a háború előtt és alatt uralkodó valódi állapotokat. Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán, és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”

Ehhez képest Ferenc Ferdinánd trónörökös legfőbb politikai törekvése az volt, hogy a Monarchia államalkotó nemzetei közé beemelje a szlávságot, így a dualista Monarchiát „trialista” Monarchiává tegye. Ezzel pedig átmentette volna a Monarchiát, megtartva azt a közép- és kelet-közép-európai térség nagyhatalmának. Éppen ez állt viszont ellentétben az angol és francia törekvésekkel, amelyek a Monarchia megszűntetését tűzték ki célul.

Ezért kellett a trónörökösnek meghalnia.

Talán egyszer majd megtudjuk, Gavrilo Princip szerb „anarchista diák” ujját vajon melyik titkosszolgálat tette a ravaszra. Az angol? A francia? A kettő együtt? Mindegy. A lényeg, hogy a háború kirobbanásáért is ezek az erők viselik a legnagyobb felelősséget.

Miképpen a trianoni békediktátumért is. De az kétségtelen, hogy a békediktátum magyar tragédiájáért, ami a legnagyobb tragédia volt, hazai erők is felelősek. Súlyosan felelősek. De e felelősök között egyáltalán nincs ott Apponyi Albert gróf.

Nézzük a további tényeket!

Az 1915-ös londoni szerződésben az Antant már odaígér Szerbiának magyar területeket, illetve a Román Királyságnak ígérik Erdélyt valamint egész Kelet-Magyarországot(!) a Tisza vonaláig. (A románok jelleméről elég annyit elmondanunk, hogy öt perc alatt szenvedtek vereséget a Monarchiától, és a háború utolsó napjaiban üzent hadat ismét Ausztria-Magyarországnak, amikor már látszott a vég, és semmiképpen sem akartak lemaradni a koncról.)

A következő lépcsőfok a tragédia felé vezető úton 1918 ősze. Összeomlik a nyugati front, Horvát-Szlavónia kimondja elszakadását a Monarchiától, a Károlyi kormány pedig bejelenti a hadsereg feloszlatását (!). Egyetlen számottevő haderő marad az országban, a Székely Hadosztály. Ekkor Románia, Szerbia és Csehszlovákia hadseregei bevonulnak az ország ezen nemzetiségei által lakott területeire, hogy kész helyzetet teremtsenek a majdani béketárgyalásokon. Mivel nincs hadseregünk, az említett csapatok ellenállás nélkül vonulhatnak be a történelmi Magyar Királyság területére. Csak összehasonlításképpen: ugyanekkor a szintén feldarabolásra ítélt Törökországnak nem egy Károlyi Mihálya, hanem egy Kemál Atatürkje volt, aki hadsereggel akadályozta meg a nekik szánt szomorú véget. Talán erre is gondolt a liberálisok egyik ikonja, Sigmund Freud, amikor így fogalmazott Károlyiról:

„A magyaroknak sok okos grófjuk van, de pont a legbutábbat kellett elnökké választaniuk.”

És ideje megismerkednünk még egy névvel, Linder Béláéval. Ő írta alá a belgrádi egyezményt 1918. november 13-án éjjel. A belgrádi egyezményben Magyarország beleegyezik a demilitarizált övezetek megszállásához. (Linder Béla híres mondata volt, miszerint „nem akarok katonát látni!”; mármint magyar katonát. Amikor ez a rohadék megdöglött, Belgrádban temették, katonai tiszteletadással!)

Nem sokkal később, december 3-án, a Vix követeléseitől megijedve Károlyi kiáltványt intéz a magyar néphez.

A kiáltvány így hangzik:

„Magyarok!

Vyx, a keleti szövetséges hadseregek nevében követeli, hogy a magyar csapatokat vonjuk ki az egész tót vidékről, mert a cseh hadsereg beavatkozására a csehszlovák állam fel van jogosítva. Ugyanekkor román csapatok szállják meg Erdélyt és átveszik a közigazgatást. A fegyverszüneti szerződéssel ez ellentétben áll, de a kormánynak nincsen hatalma ezeket a követeléseket és tényeket megváltoztatni. A kormány a magyar népköztársaság nevében ünnepélyesen kijelenti, hogy e kényszerűséggel szemben az ország semmiféle jogáról le nem mond. A joghoz és igazsághoz ragaszkodik. Hajoljatok meg a kényszerűség előtt, mert minden erőszak csak ronthatná helyzetünket a nemsokára összeülő békekonferencia előtt. Magyarország területi épségét sokszor fenyegette veszedelem. Mégis újból eggyé lett. A természet teremtette ilyenné. Mi kívánjuk, hogy a jövőben necsak az élettelen természet, hanem testvéri szeretet is kapcsolja hozzánk összes nem magyarajkú polgártársainkat. Ma is készek vagyunk teljes közigazgatási és kulturális autonómiát adni a velünk élő Összes- nemzeteknek. Szabad demokratikus keleti, Svájcot akarunk csinálni a régi Magyarországból. A határainkon túl élő szomszéd népekkel is barátságos és békés megegyezést keresünk és remélünk. A kormány most demokratikus átalakuláson dolgozik. Ide sorolja a földreformot is. Ezek lesznek erősségeink a jövőben, az eljövendő késő évszázadokban is. A népek szívbéli kibékülésének ideje is el fog következni. Álljunk úgy a világ előtt, mint akik ennek az időnek elkövetkezését tőlünk telhetőleg mindenben előmozdítottuk.

A magyar népköztársaság nevében:

Károlyi Mihály miniszterelnök.”

Eközben a román hadsereg megszállja Erdélyt. A „hadsereg” 6000 főből áll, morálja, harci ereje szinte nulla. Ehhez képest a Károlyi kormány december 20-án elvezényli Kolozsvárról a Székely Hadosztályt, így a románok karácsonykor ellenállás nélkül vonulnak be Erdély fővárosába. A magyar hírszerzés folyamatosan tájékoztatja a kormányt arról, hogy a román haderő nem képvisel semmilyen komoly erőt, néhány zászlóaljat kell csak mozgósítanunk és az egész Kárpát-medencéből ki tudjuk őket takarítani, de Károlyi mindenhol a visszavonulást rendeli el.

Ilyen körülmények között ül össze 1919 január 18-án a békekonferencia.

Majd pedig hatalomra jut a patkánylázadást követően a Tanácsköztársaság.

A tanácskormányt egyetlen nyugati és antant állam sem ismeri el. Létének puszta ténye rengeteget ront Magyarország későbbi esélyein, Benes például hosszan értekezik arról, hogy ők (a csehek és a szlovákok) védik a nyugatot és Közép-Európát a magyar bolsevizmustól, ezért is érvényesíteniük kell területi igényeiket. A vörösös pedig nem hajlandóak lőszert és élelmiszert juttatni a Székely Hadosztálynak, amely így végül kénytelen letenni a fegyvert, miáltal a románok akadálytalanul vonulnak fel egészen a Tiszáig. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy a Vörös Hadsereg Stromfeld Aurél irányításával visszafoglalta a Felvidék jelentős területeit, bevonult Zólyomra és Érsekújvárra. Ekkor Clemenceau jegyzékben követelte a tanácskormánytól, hogy vonják vissza a magyar csapatokat a Felvidékről. Cserébe –micsoda kegy!- megígérte, hogy meghívják Magyarországot a békekonferenciára.

A proletárdiktatúra vezetői elfogadták az ajánlatot. Az egyetlen tisztességes ember közöttük, Stromfeld Aurél azonnal lemondott minden tisztségéről.

A patkányok eltakarodása és Horthy hatalomátvétele után némileg konszolidálódott az ország helyzete.

S végül így utazott ki a magyar küldöttség a békekonferenciára. Arra a békekonferenciára, amelyre a béketanács semleges bizottságot jelölt ki még 1919 januárjában, hogy az állapítsa meg az etnikai határokat. Ezt a semleges bizottságot két cseh származású amerikai állampolgár vezette, Jan Karmezin és Robert Kamev. Az ő hamis jegyzőkönyveiket vette figyelembe a békekonferencia, Teleki térképei helyett, s így lett a trianoni béke során román etnikumú Nagyvárad és Kolozsvár, és szlovák Kassa meg Dunaszerdahely.

A békekonferenciára meghívott magyar delegációval pedig így bántak a győztesek:

„Apponyi levele, melyben nemcsak a békefeltételek írásbeli átadását, hanem tényleges tárgyalásokat kér, éppúgy, mint több más, a Béketanács elnökéhez intézett jegyzékünk és levelünk válasz nélkül maradt, Végül aztán mégis kaptunk egy meghívót a Quai d'Orsayba, a francia külügyminisztérium palotájába a békefeltételek átvételére. Az ülésre, mely a Quai d'orsay Salle de l'Horloge nevű termében zajlott le csak elnökünk, az 5 fő delegátus, azaz Popovich, Walkó, Bethlen, Teleki és jómagam, meg néhány szakértő volt meghíva. Egy hosszú, nagy terembe vezettek be bennünket, ahol a Béketanács már panoptikumszerű formában az emelvényen ült. Valószínűleg szándékosan igyekezték a „vádlottak a bíróság előtt" pszichózist kelteni.”

Ezt Somssich László, a delegáció egyik tagja írta meg emlékirataiban.

A magyar delegáció 1920 január 7-én érkezett meg Párizsba. A magyar delegációt megérkezése pillanatában a Neully-ben lévő Chateau de Madrid szállóba vitték, és ott házi őrizetben tartották, vagyis egyszerűen nem vehettek részt a konferencián. Január 16-án adtak lehetőséget arra, hogy a magyarok is kifejtsék álláspontjukat. Ekkor azonban már véglegesen lezárták a béketervezetet és annak pontjait. Apponyi ekkor mondta el nagy hatású és híres beszédét, de sajnos, teljesen hiába.

Hát ennyit Apponyi gróf Trianonért viselt felelősségéről, és ennyit az Anarki fedőnevű plüss csegevara felelősségéről. Ez utóbbit amúgy ideje lenne számon kérni végre. Valahogyan. Bárhogyan. Nekem mindegy a formája.

Címkék: Publicisztika
2015.06.18.

„Bezárnak bennünket egy 4 méter magas szögesdrót mögé.
Egy fal éppen úgy nem megoldás sem a bevándorlásra, sem a menekültek kezelésére, ahogy a nemzeti konzultáció sem közvélemény-kutatás, és ahogy a magyar nyelvű plakátok sem fogják figyelmeztetni a bevándorlókat.A Fidesz feladta, hogy valódi megoldásokat keressen. 25 év alatt eljutottak a vasfüggöny lebontásától a vasfüggöny építéséig. Bukni fognak, ahogy kommunista elődeik is buktak.”

Ezt Juhász Péter tette ki az arckönyvére.

Megmelegszik ilyenkor a kicsi szívem. Elönt az otthonosság mindennél jobb érzése.

Igen, itthon vagyok. Ha néha lábamhoz térdepel egy-egy juhászpéter, nevét is, dzsangáját is tudom…

S ha néha elbizonytalanodnék, ők segítenek.

Mert például mi 2010 óta naponta csak bukunk. Ez az egyik bizonyosság. Csak bukunk és bukunk, már annyit és annyiszor buktunk, hogy szinte felfoghatatlan, miképpen nyerjük meg a választást. És jó érzés abban is biztosnak lenni, hogy amíg mi mindig bukunk, addig juhászpéterék mindig triumfálnak és ellenzékben maradnak.

Most például, ezekben a napokban, hetekben, most nyerik meg nekünk a 2018-as választást. Is. Ezekkel a fantasztikus, a valóságot, a magyar néplelket oly’ mélyen, oly’ behatóan ismerő, okos kis jegyzeteikkel.

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…”

Hát még annak, aki dzsangán!

Gyújts rá Petykó! Még egy vicces cigi, még egy jó kis poszt. Hadd bukjunk meg ismét, légyszilégyszi!

Címkék: Publicisztika
2015.06.17.

Harangozó Tamás szocialista képviselő bejelentette a parlamentben, hogy kivonulnak az ülésteremből és nem vesznek részt a vitában, mert a kormánypártoknak nincs is stratégiájuk a menekült problémára, ráadásul már most is rendben van minden, mert léteznek a megfelelő jogi keretek az ügy kezelésére.

1.: Nem, nem léteznek. Nem is létezhetnek, mivel ilyen menekültáradatra soha, senki nem volt eleddig felkészülve minálunk.

2.: A kormánypártoknak kell legyen stratégiájuk, hiszen éppen ezt a stratégiát vitatják meg éppen a parlamentben, és éppen ehhez vártak ötleteket, kritikákat, segítséget – bármit, ami egy képviselőtől kitelik.

Harangozó Tamástól és a frakciójától éppen ennyi telt. Illetve még annyi, hogy „kellemes őrjöngést kívánt” az ülésteremben maradóknak.

Tényleg nagy szerencse, hogy létezik ez a Harangozó Tamás. Még nem tudjuk ugyan, hogyha egy Harangozó Tamás (ami sajnos ritkaság) felfalja önmagát, marad-e utána egy harangozótamásnyi űr, de sejtjük, hogy nem. Még annyi sem. S ha mégis, hát akkor pont annyi.

De ettől az űrtől eltekintve, koncentráljunk a fő kérdésre:

Vajon mikor jön el az a rég várt pillanat, amikor a szocialisták, élükön a még pontosan nem tudni mekkora űrt hagyó Harangozó Tamással komolyan veszik végre a szecessziót, és kivonulnak az országból? Sőt, az egész életünkből…

Erre a pillanatra várunk úgy 1919 óta. Végtelen türelemmel.

Az nem lehet, hogy a türelem rózsa helyett egy Harangozó Tamást teremjen.

Címkék: Publicisztika
2015.06.17.

Fantasztikus teljesítményt láthattunk a Hír TV-től. Íme, a független, minőségi újságírás újabb csúcsa, ahogy Simicska Geci Lajos hatalmas valagából látszik:

A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület sétát szervezett az üldözött keresztényekért. E szervezet elnöke Balog Zoltán miniszter.

A séta alatt a Hír TV „újságírója” odapofátlankodott Balog Zoltánhoz, és a következő felől érdeklődött:

Szerinte hogyan egyeztethető össze a séta szellemisége a kormány bevándorlás politikájával, amelyben a miniszter is részes?

Akkor lássuk előbb a kérdésnek álcázott politikai állítást:

A Hír TV nem kevesebbet állít, mint azt, hogy aki szolidaritást vállal az üldözött keresztényekkel, az nem lehet részese a kormány bevándorlás politikájának, mert…

Ennél a mertnél aztán el is akadok.

Ugyanis a két dolognak olyan mértékben nincsen köze egymáshoz, mint Simicska Lajosnak a tisztességhez.

Tudjuk: ma a világ legüldözöttebb vallási csoportja a keresztények csoportja. Az iszlám világ bizonyos –sajnos egyre nagyobb- területein, Afrikában és a Közel- valamint Távol-Keleten naponta gyilkolnak meg embereket pusztán azért, mert keresztények. S ez innen, Európából, a nyugati demokráciákból talán nem feltűnő, de ne felejtsük el, hogy a keresztények alig negyede él nyugati típusú demokráciában!

Az egyik oldalán tehát ott vannak a világban vallásuk miatt naponta meggyilkolt, megalázott, másod-harmadrendűnek tekintett keresztények.

A másik oldalon pedig itt annak az Európára zúduló menekültek.

Nem állok most neki ezredszer is leírni a dolgok lényegét, még a Hír TV kretén tudósítójának kedvéért sem. Elég annyit tudnunk, hogy Európa megtelt. És a nyugati kormányok –miközben persze farizeus módon bármikor bármit számon kérnek például rajtunk- a magyar kormánynál ezerszer szigorúbban állnak a bevándorlás kérdéséhez. Ami természetes. Ma a német és a francia elnök közös nyilatkozatban jelenti ki, hogy egyetlen gazdasági menekült sem maradhat Európában. Ma a franciák, svájciak és osztrákok de facto lezárják Olaszországgal közös határaikat, hogy onnan egy bevándorló se mehessen tovább hozzájuk. Ebből következően az olaszok B terv bevezetéséve fenyegetőznek – szintén teljesen érthetően. A bajor belügyminiszter nyíltan felveti, hogy Németországnak ki kell lépnie a schengeni övezetből és vissza kell állítania a szigorú határőrizetet.

Ehhez képest a magyar kormány minden lépése és tette vajpuhának minősül.

Ehhez képest Magyarország áll a szőnyeg szélén Brüsszelben, minket ítélnek el, és a magyar minisztertől kérdezi meg a Hír Tv baromállat tudósítója, hogy miképpen egyezteti össze magában a keresztényekkel  aló szolidaritást és a kormány menekültpolitikáját.

Aztán az esetről persze beszámol a Magyar Nemzet is. Az a Magyar Nemzet, amelyben a szebb napokat látott Lukács Csaba vezércikkben megírja, hogy a gyurcsány-féle határon túli magyarok elleni kampány meg a 23 millió románozás ugyanaz, mint a mostani plakátkampány, miszerint ha egy bevándorló hozzánk jön, akkor be kell tartania a törvényeinket.

Tényleg elment mindenkinek az esze?

Tényleg…

Simicska Geci Lajos hatalmas valaga elhomályosította arrafelé az eget. Az egész horizontot. Zavarja a tisztánlátást. És sajnos nem nagyon látszik, hogyan fog ez kitisztulni. 

Címkék: Publicisztika
2015.06.12.

Mottó:

Tudja, megjönnek a fiatalok, tombol bennük a tesztoszteron, végre nyugodt körülmények közé jutnak, ugyanakkor még az integráció, különösen az első időben, amikor nem beszélik a nyelvet, annyira nem megy, hogy például... ööö... be tudnának fűzni egy lányt, és hát a maguk normái szerint bizony, ilyenkor sokszor nincsen más választás, hogy akkor jöjjön az erőszak, mer' azt hiszik, hogy az itt elfogadott, és aztán kiderül, hogy nem. Szóval ez egy nagyon bonyolult, összetett probléma."

(Szelestey Lajos eszmefuttatása a Klubrádióban annak kapcsán, hogy egy betelefonálójuk szerint Svédországban a bevándorlók megerőszakolják a svéd nőket)

Igen. Így kell legyen. Feltehetőleg. És tulajdonképpen is.

Tudja, úgy van az, hogy megjönnek az öregek meg a középkorúak, és a fiatalok is. Tombol bennük a tesztoszteron, meg a tesztoszteron hiánya. Némelyikben pedig az ösztrogén, de olyan is akad, akiben csak a szomorú gyerekkor. Nyugodt körülmények között nem voltak, talán még soha életükben. Nem is lehettek, hiszen együtt kellett élniük Szelestey Lajossal. Is. Képtelenek voltak feldolgozni, hogy léteznek az általuk eleddig ismert egyetlen lakott bolygón olyan elviselhetetlen létezési formák, mint Szelestey Lajos. És még az a megnyugtatónak mondható hiányosságuk sincs meg, hogy nem beszélik a nyelvet, ugyanis ez az anyanyelvük. Így aztán képtelenek belemenekülni abba az öncsalásba, hogy amit hallottak, azt nem jól hallották, képtelenek oly’ módon megalkudni önmagukkal, hogy egyszerűen félreértik vagy rosszindulatúan félremagyaráznák a hallottakat.

Egyszerűen képtelenek befűzni önmagukat.

Ilyenkor pedig nincs más választás, „jöjjön az erőszak”. „Mer’ azt hiszik, hogy az itt elfogadott”.

Aztán kiderül, hogy tényleg.

És akkor már nincs visszaút.

Jönnek a középkorúak és az öregek, meg a fiatalok, akikben tombol a tesztoszteron, vagy a tesztoszteron hiánya, vagy az ösztrogén, vagy a szomorú gyerekkor, viszont képtelenek arra, hogy végképp lehulljon róluk a civilizáció máza. Egyszerűen képtelenek eljutni odáig, hogy Szelestey Lajos váljék belőlük. Képtelenek eljutni odáig, mert embernek születtek, emberek nevelték fel őket, lakásban/házban nőttek fel, ismerték a szeretetet, van lelkük és anya szülte őket.

És akkor jöjjön az erőszak.

Ilyenkor a középkorúak és az öregek és a fiatalok, a társadalom maradék egészséges és normális fele, amint összefut Szelestey Lajossal, nekifog felépíteni valami ideológiát, ami segít felmenteni őket.

De csak egy ilyen ideológia van. Az, hogy a környezetszennyezés ellen muszáj fellépni.

És akkor nekifognak.

És belelépnek Szelestey Lajos arcába meg a szájába. Saruval, cipővel, bakanccsal – az a legjobb. Belelépnek, erősen, durván, részvéttelenül, és rúgnak is. Mert hát, a maguk normái szerint, bizony nincsen más választás.

Szóval ez egy nagyon bonyolult, összetett probléma.

(p.s.: Kérdés: Vajon Szelestey Lajost anya szülte, vagy egy bevándorló hozta nekünk, használt kotonban?)

Címkék: Publicisztika

Ezeket a cikkeket olvastad már?