2015.06.17.

Fantasztikus teljesítményt láthattunk a Hír TV-től. Íme, a független, minőségi újságírás újabb csúcsa, ahogy Simicska Geci Lajos hatalmas valagából látszik:

A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület sétát szervezett az üldözött keresztényekért. E szervezet elnöke Balog Zoltán miniszter.

A séta alatt a Hír TV „újságírója” odapofátlankodott Balog Zoltánhoz, és a következő felől érdeklődött:

Szerinte hogyan egyeztethető össze a séta szellemisége a kormány bevándorlás politikájával, amelyben a miniszter is részes?

Akkor lássuk előbb a kérdésnek álcázott politikai állítást:

A Hír TV nem kevesebbet állít, mint azt, hogy aki szolidaritást vállal az üldözött keresztényekkel, az nem lehet részese a kormány bevándorlás politikájának, mert…

Ennél a mertnél aztán el is akadok.

Ugyanis a két dolognak olyan mértékben nincsen köze egymáshoz, mint Simicska Lajosnak a tisztességhez.

Tudjuk: ma a világ legüldözöttebb vallási csoportja a keresztények csoportja. Az iszlám világ bizonyos –sajnos egyre nagyobb- területein, Afrikában és a Közel- valamint Távol-Keleten naponta gyilkolnak meg embereket pusztán azért, mert keresztények. S ez innen, Európából, a nyugati demokráciákból talán nem feltűnő, de ne felejtsük el, hogy a keresztények alig negyede él nyugati típusú demokráciában!

Az egyik oldalán tehát ott vannak a világban vallásuk miatt naponta meggyilkolt, megalázott, másod-harmadrendűnek tekintett keresztények.

A másik oldalon pedig itt annak az Európára zúduló menekültek.

Nem állok most neki ezredszer is leírni a dolgok lényegét, még a Hír TV kretén tudósítójának kedvéért sem. Elég annyit tudnunk, hogy Európa megtelt. És a nyugati kormányok –miközben persze farizeus módon bármikor bármit számon kérnek például rajtunk- a magyar kormánynál ezerszer szigorúbban állnak a bevándorlás kérdéséhez. Ami természetes. Ma a német és a francia elnök közös nyilatkozatban jelenti ki, hogy egyetlen gazdasági menekült sem maradhat Európában. Ma a franciák, svájciak és osztrákok de facto lezárják Olaszországgal közös határaikat, hogy onnan egy bevándorló se mehessen tovább hozzájuk. Ebből következően az olaszok B terv bevezetéséve fenyegetőznek – szintén teljesen érthetően. A bajor belügyminiszter nyíltan felveti, hogy Németországnak ki kell lépnie a schengeni övezetből és vissza kell állítania a szigorú határőrizetet.

Ehhez képest a magyar kormány minden lépése és tette vajpuhának minősül.

Ehhez képest Magyarország áll a szőnyeg szélén Brüsszelben, minket ítélnek el, és a magyar minisztertől kérdezi meg a Hír Tv baromállat tudósítója, hogy miképpen egyezteti össze magában a keresztényekkel  aló szolidaritást és a kormány menekültpolitikáját.

Aztán az esetről persze beszámol a Magyar Nemzet is. Az a Magyar Nemzet, amelyben a szebb napokat látott Lukács Csaba vezércikkben megírja, hogy a gyurcsány-féle határon túli magyarok elleni kampány meg a 23 millió románozás ugyanaz, mint a mostani plakátkampány, miszerint ha egy bevándorló hozzánk jön, akkor be kell tartania a törvényeinket.

Tényleg elment mindenkinek az esze?

Tényleg…

Simicska Geci Lajos hatalmas valaga elhomályosította arrafelé az eget. Az egész horizontot. Zavarja a tisztánlátást. És sajnos nem nagyon látszik, hogyan fog ez kitisztulni. 

Címkék: Publicisztika
2015.06.12.

Mottó:

Tudja, megjönnek a fiatalok, tombol bennük a tesztoszteron, végre nyugodt körülmények közé jutnak, ugyanakkor még az integráció, különösen az első időben, amikor nem beszélik a nyelvet, annyira nem megy, hogy például... ööö... be tudnának fűzni egy lányt, és hát a maguk normái szerint bizony, ilyenkor sokszor nincsen más választás, hogy akkor jöjjön az erőszak, mer' azt hiszik, hogy az itt elfogadott, és aztán kiderül, hogy nem. Szóval ez egy nagyon bonyolult, összetett probléma."

(Szelestey Lajos eszmefuttatása a Klubrádióban annak kapcsán, hogy egy betelefonálójuk szerint Svédországban a bevándorlók megerőszakolják a svéd nőket)

Igen. Így kell legyen. Feltehetőleg. És tulajdonképpen is.

Tudja, úgy van az, hogy megjönnek az öregek meg a középkorúak, és a fiatalok is. Tombol bennük a tesztoszteron, meg a tesztoszteron hiánya. Némelyikben pedig az ösztrogén, de olyan is akad, akiben csak a szomorú gyerekkor. Nyugodt körülmények között nem voltak, talán még soha életükben. Nem is lehettek, hiszen együtt kellett élniük Szelestey Lajossal. Is. Képtelenek voltak feldolgozni, hogy léteznek az általuk eleddig ismert egyetlen lakott bolygón olyan elviselhetetlen létezési formák, mint Szelestey Lajos. És még az a megnyugtatónak mondható hiányosságuk sincs meg, hogy nem beszélik a nyelvet, ugyanis ez az anyanyelvük. Így aztán képtelenek belemenekülni abba az öncsalásba, hogy amit hallottak, azt nem jól hallották, képtelenek oly’ módon megalkudni önmagukkal, hogy egyszerűen félreértik vagy rosszindulatúan félremagyaráznák a hallottakat.

Egyszerűen képtelenek befűzni önmagukat.

Ilyenkor pedig nincs más választás, „jöjjön az erőszak”. „Mer’ azt hiszik, hogy az itt elfogadott”.

Aztán kiderül, hogy tényleg.

És akkor már nincs visszaút.

Jönnek a középkorúak és az öregek, meg a fiatalok, akikben tombol a tesztoszteron, vagy a tesztoszteron hiánya, vagy az ösztrogén, vagy a szomorú gyerekkor, viszont képtelenek arra, hogy végképp lehulljon róluk a civilizáció máza. Egyszerűen képtelenek eljutni odáig, hogy Szelestey Lajos váljék belőlük. Képtelenek eljutni odáig, mert embernek születtek, emberek nevelték fel őket, lakásban/házban nőttek fel, ismerték a szeretetet, van lelkük és anya szülte őket.

És akkor jöjjön az erőszak.

Ilyenkor a középkorúak és az öregek és a fiatalok, a társadalom maradék egészséges és normális fele, amint összefut Szelestey Lajossal, nekifog felépíteni valami ideológiát, ami segít felmenteni őket.

De csak egy ilyen ideológia van. Az, hogy a környezetszennyezés ellen muszáj fellépni.

És akkor nekifognak.

És belelépnek Szelestey Lajos arcába meg a szájába. Saruval, cipővel, bakanccsal – az a legjobb. Belelépnek, erősen, durván, részvéttelenül, és rúgnak is. Mert hát, a maguk normái szerint, bizony nincsen más választás.

Szóval ez egy nagyon bonyolult, összetett probléma.

(p.s.: Kérdés: Vajon Szelestey Lajost anya szülte, vagy egy bevándorló hozta nekünk, használt kotonban?)

Címkék: Publicisztika
2015.06.10.

Repüljünk vissza az időben egy kicsit. Tényleg egy kicsit. Mindössze 2013 év elejéig.

2013 év elején az történt, hogy Miskolcot furcsa plakátok lepték el. Tele volt velük minden miskolci utca, és a miskolci médiumok pedig fizetett hirdetésekben harsogtak ugyanazt, ami a plakátokon állt.

A plakátokon pedig ez állt:

"A visszaélések érdekében Kanada menekültügyi rendszere megváltozott. Az alaptalan menedékkérelemmel érkezőket gyorsabban hazaküldik."

Illetve ez:

"A visszaélések érdekében Kanada menekültügyi rendszere megváltozott. Évek helyett akár heteken belül elbírálják a menedékkérelmeket. Gyorsabban hazaküldik az alaptalan menedékkérelemmel érkezőket.”

A miskolci plakát- és médiakampányt a kanadai kormány tervezte meg és finanszírozta. Ugyanis a kanadai kormány úgy döntött, nem óhajtja befogadni a magyarországi cigányokat, és leginkább nem óhajtja finanszírozni kanadai tartózkodásuk költségeit. S mivel –saját elmondásuk szerint- megállapították, hogy a Kanadába érkező magyar cigányok közel fele Miskolcról illetve a város környékéről érkezett, hát úgy gondolták, ebben a városban kell kampányt indítaniuk, amelynek keretében tudomására hozzák a helyi cigányoknak, hogy el se induljanak Kanadába, mert menedékkérelmük el lesz utasítva. Méghozzá „heteken belül”.

A kanadai kormány jogi érvelésének veleje pedig az volt, hogy „biztonságos országból” érkező menedékkérelmeket nem lehet elfogadni. Kanada pedig közzé tette az általa biztonságosnak ítélt országok listáját, s ezen Magyarország is szerepelt (szerepel), mint „demokrácia és jogállam”.

Amikor a kanadai plakátkampány elindult Miskolcon, a város vezetése azon háborodott fel, hogy miért csak Miskolcon üzen a kanadai kormány a cigányoknak, továbbá azon, hogy a hazatoloncolt cigányok azonnal megjelentek az önkormányzatnál, és ismét lakást, segélyt követeltek maguknak.

A „jogvédők” pedig azon háborodtak fel, hogy Kanada biztonságos országnak, demokráciának és jogállamnak minősítette Magyarországot, továbbá azon, hogy a kanadai hatóságok (is) cigányellenesek és rasszisták, és nem vizsgálják érdemben a menedékkérők beadványait.

Egyetlen egy dolgot nem lehetett olvasni 2013 év elején a hazai sajtóban. Azt, hogy a kanadai kormány miskolci plakátjai rasszisták, xenofóbok, idegengyűlölők, antidemokratikusak és felháborítóak lennének. Ugyanis rasszista, xenofób, idegengyűlölő, antidemokratikus és felháborító plakátot kizárólag Magyarország képes előállítani, és Magyarország is csak akkor, amikor Orbán Viktor a miniszterelnök. Ilyen alkalmakkor az a jámbor tétel, miszerint minden bevándorlónak kötelessége betartani a magyar törvényeket, és tiszteletben kell tartaniuk a kultúránkat, maga a rasszizmus, a xenofóbia, idegengyűlölet, antidemokratikusság és felháborodás.

Továbbá nem lehet nem észrevenni, hogy 2013 év elején egyetlen ellenzéki politikai erő sem szólította fel híveit, aktivistáit, barátait és üzletfeleit, hogy tépkedjék le és/vagy rongálják meg Miskolcon a kanadai kormány plakátjait.

Nos, mindezt csak azért gondoltam felidézni, hogy ezzel is rávilágítsak a mostani plakát- és kormányellenes kampány aljasságára, mocskosságára, nem utolsó sorban pedig feltűnő szervezettségére.

Érdekes adalék az ügyhöz, hogy a hazai szemétsajtó kibogarászta a plakátügy dán szálait. A Hír24 például ezt írta:

„A propagandaplakátokhoz mintául szolgálhatott a dán Szociáldemokrata Párt választási kampánya is, amelynek azonban teljesen ellentétes az üzenete: „Ha Dániába jössz, dolgoznod kell!” – hirdetik a poszterek.”

Ezt aztán átvette és visszhangozta a szemétsajtó teljes spektruma, az Indextől a HVG-ig. És akkor játszunk el egy pillanatra a gondolattal, mi történt volna, ha a magyar kormány plakátján ugyanez a mondat szerepelt volna. Nevezetesen:

Ha Magyarországra jössz, dolgoznod kell!”

Ebben az esetben a szemétsajtó és a szemét ellenzék a következőket írta-mondta volna:

„Az Orbán-kormány azt feltételezi a bevándorlókról, hogy nem akarnak dolgozni!”

„Megbélyegzi a bevándorlókat az Orbán-kormány xenofób felszólítása.”

„Aki nem magyar, nem akar dolgozni?”

„Félelemkeltő a magyar kormány plakátja, amely a „dolgoznod kell!” felszólítással megbélyegzi az idegeneket és egyszersmind gyűlöletet kelt ellenük!”

A Jobbik pedig ezzel kezdte volna:

„Az Orbán-kormány ismét elárulta a magyarokat és a hazát! Miközben magyarok tízezreinek nincs munkája, idegeneket szólít fel munkavállalásra!”

Na így. És akkor mindenki vegye elő a józan eszét. Pusztán józan ész kell ugyanis annak belátásához és felismeréséhez, hogy miről is van szó valójában.

És hogy ezekkel a gazemberekkel nincs miről beszélni. 

Címkék: Publicisztika
2015.06.05.

Tóta W. Árpád megharagudott Tarlós Istvánra, amiért a főpolgármester nem rajong a „meleg büszkeség” felvonulásért. (Amúgy belegondolt már valaki, hogy önmagában micsoda állatság ez a kifejezés? „Meleg büszkeség”? Jézusmária!)

Tóta W. Árpád úgy általában mindenkire meg szokott haragudni, aki nem azt gondolja, amit ő. Ezt a súlyos lelki problémáját azzal palástolja, hogy írásban rettenetesen toleránsnak próbál mutatkozni mindazokkal, akik viszont ugyanazt gondolják a világról, amit ő. (Homokosok, egyéb deviánsok, drogosok, liberálnácik, kereszténygyűlölők,  „angyalfejű hipszterek égve az éjszaka gépezetében”, továbbá ez:

„Remélem jó öreg segglyukam kitart még 
Többnyire rendben volt 60 éven át 
Bár Bolíviában felrepedt s megműtötték

a fennsíki kórházból élve került ki –
kevés vér, polip nincs, alkalomadtán

kis aranyér

aktív, sóvár, szívesen fogad be falloszt

kólásüveget, gyertyát, répát

banánt és ujjakat –

Most fél az AIDS-től, mindazonáltal

szolgálni vágyik –

ki a bús bélsárral, be a gumiba-bújt

orgazmusos baráttal – 
Még mindig ruganyos-izmos,

gyönyörért szégyentelenül kitárul 
De újabb húsz év múlva ki tudja,

az öregeknek sajog mindenük 
ízület, nyak, prosztata, gyomor –

Remélem a vén lyuk fiatal marad

halálomig, nyugi”

Ez Árpi világa. Ginsberg világa. Nincsen ezzel semmi baj, csak akkor, ha ez a világ megpróbál közügyet csinálni magából.

De Tóta W. Árpi szerint ez maga a közügy. S ha Tarlós szerint nem, akkor Árpi visszavág. Például a Békemenettel, imigyen:

„Sok minden történt az Andrássy úton, ami a természetben egyáltalán nem fordul elő organikusan. Legfeljebb cirkuszi állatok csinálnak ilyet, ha eleget verik őket. Például felvonul egy csomó ember pedigrés kommunisták felvezetésével, hogy kifejezzék az identitásukat. Kisebbségi kultúrájukat idióta beszédekkel, röhejes transzparensekkel demonstrálják, és szemmel láthatóan élvezik.

Ismerek olyat, aki szerint ez is eléggé visszataszító. Rohad körülöttük az ország, konkrétan az ő bulijukat is mi fizetjük, a bálványaik kisvasútjával meg borászatával meg esküvőjével és nászajándékával együtt, és ők ennek tapsikolnak. Jogos felvetés lenne ezek után, hogy legközelebb menjenek inkább a váci Országos Állatvásárra, és ne a világörökséget szennyezzék be az ostobaságukkal.”

Na most akkor, nem értem a következőket:

1.: Kik a pedigrés kommunisták ott a menet elején?

2.: A Békemenet melyik buliját fizetted te? Vagy ti?

A többi érdektelen. Csak a szokásos. Nyúlós, nyálkás üresség, semmitmondás, közhelytemető, fos. Vagyis Tóta W.

Pontos válaszokat kérnék Árpád, különben kénytelen leszek arra gondolni, hogy te egy ócska, szemét provokátor vagy, meg egy hazug, gyáva mocsadék. (Titokban már most is ezt gondolom ám… de ne áruld el senkinek…)

Címkék: Publicisztika
2015.06.03.

Fábián Tamás kolléga (Index, mi más?) nagy híve a bevándorlásnak. Ő nem hagyja magát becsapni, és semmi sem homályosíthatja el éleslátását, emberjogi elkötelezettségét.

Ez onnan is tudható, hogy Fábián Tamás kolléga Orbán Viktor bevándorlás ügyben képviselt álláspontjára fókuszál. Kérlelhetetlenül lecsap Orbán Viktor szavaira, mondataira, bevándorlás ügyben elfoglalt álláspontjára – de csak arra.

Fábián Tamás kolléga nem engedi, hogy a tények elhomályosítsák éleslátását. Sem a modernkori exodus, sem más európai vezetők álláspontja nem képes kizökkenteni őt Orbán fixációjából, valamint egészen lenyűgöző, mély, férfias ostobaságából.

Hollande francia elnök és Merkel német kancellár közös nyilatkozatban szögezte le nemrégiben, hogy „gazdasági menekült nem maradhat Európában”, de ez Fábián kollégát nem zaklatja fel. Cameron bevándorlás ügyben tett nyilatkozatai és tettei, valamint beharangozott tervei egyáltalán nem érdeklik. Az Unió tagállamainak többsége elveti a tervezett kvótarendszert, de Fábián kolléga ezen elegánsan túllép.

Fábián kollégát Orbán érdekli, valamint a Magyarországra érkező bevándorlók sorsa.

És Fábián kolléga, hogy igazát bizonyítsa, egy mindennél fényesebb ötlettel állt elő.

Fogta a veszprémi kézilabda csapat tablóképét, és nagy piros X-el áthúzta rajta az idegenlégiósokat. Ezt követően föléírta a műnek, hogy

„JÖTTEK, ELVETTÉK A MAGYAROK MUNKÁJÁT, ORBÁN VIKTOR PEDIG GRATULÁLT NEKIK”.

Ezt követően Fábián kolléga aprókat sikkantott, pulzusa felszökött, szaporábban lélegzett, mert annyira meg volt elégedve önmagával. Mert most aztán megadta ám Orbánnak, meg az összes xenofób baromnak. Most mondjanak valamit, amikor itt van feketén-fehéren, mennyi idegenlégiós van az MKB Veszprémben is, úgyhogy mindenki ostoba barom, aki távol akarja tartani a bevándorlókat.

Igen. Fábián kolléga logikája briliáns. Hiszen a napnál világosabb, hogy a zöldhatáron naponta százával-ezrével illegálisan hozzánk érkező bevándorlók tömege csupa-csupa élsportolóból áll. Az MKB Veszprém idegenlégiósait is úgy szereztük be, hogy Ásotthalomnál jöttek, aztán kézilabdával hajigálóztak unalmukban a legelőn, és Ortega Mester arra járván felfedezte őket.

Ugyanez vonatkozik a foci idegenlégiósaira.

A csíkszeredai hokisok (Fábián kolléga fejében: románok) is a zöldhatáron jönnek-mennek, de őket legalább könnyű megismerni, mert korcsolyában szaladnak a szántóföldön.

Jó, ha tudjuk, hogy a zöldhatáron illegálisan érkezők, amennyiben nem élsportolók, akkor agysebészek, atomfizikusok, programozó matematikusok és fejlesztő mérnökök.

Külön tragédiánk, hogy Fábián Tamás egy sincs közöttük.

De ezt a szörnyűséget leszámítva is vérlázító, hogy Orbán távol akarja őket tartani. És csak Orbán, csak ő. Az armageddon. 

Címkék: Publicisztika
2015.06.03.

Na most itt van a Népszabadság, és benne a Csuhaj Ildikó. Csuhaj Ildikónak az a dolga, hogy remek, első osztályú, bennfentes információkat szerezzen és írjon meg a Fideszről, és a kormány várható lépéseiről. És persze személyi kérdésekről, mert mindig azok a legizgalmasabbak.

Csuhaj Ildikó a legjobb munka birtokosa. Az ő melójához képest valamely unatkozó milliomos nők látogatta Karib-tengeri luxushotel masszőri állása ólombányabéli robotnak tűnik.

Ugyanis Csuhaj Ildikónak nem kell megszereznie semmiféle bennfentes információt senkitől. Annyi csak a feladata –és ezt kiírta a számítógépe monitorjára, nehogy elfelejtse-, hogy minden cikke elejére odabiggyessze:

„…közölték lapunkkal nevük elhallgatását kérő, vezető fideszes politikusok”.

Ha ez a mondat ott szerepel a cikk elején, Csuhaj Ildikó pont azt ír, amit akar.

És ettől a pillanattól kezdve Csuhaj Ildikó igenis kreatív munkát végez. Leül otthon, este, a konyhában, a bögrét két kezébe fogja, és mereng kicsit a félhomályban.

S többnyire, mire elfogy a tasakos Maggi leveske, kész is a cikk. A kék csibe Csuhaj Ildikó múzsája.

Így született legutóbb az az írás, amely szerint Áder Jánost Kövér László váltja az államfői székben.

S hogy milyen fantasztikus bizonyítékok állnak rendelkezésre ehhez a bombahírhez? Mutatom:

„Amennyiben Áder János nem vállal még egy ciklust a Sándor-palotában, Kövér László házelnök lehet a Fidesz–KDNP államfőjelöltje 2017 tavaszán Orbán Viktor szándékai szerint – tájékoztatták a Népszabadságot vezető fideszes politikusok. A Kövér László lehetséges előmenetelét említő forrásaink ugyanakkor hangsúlyozták, Orbán Viktor még semmilyen konkrét javaslatot nem fogalmazott meg a köztársaságielnök-választást illetően, és a Fidesz egyetlen testülete sem tárgyalt az ügyről.”

Ezt írta Csuhaj Ildikó, a kék csibe rabja és papnője. Szeretném felhívni a figyelmet még egyszer erre a kitételre:

„A Kövér László lehetséges előmenetelét említő forrásaink ugyanakkor hangsúlyozták, Orbán Viktor még semmilyen konkrét javaslatot nem fogalmazott meg a köztársaságielnök-választást illetően, és a Fidesz egyetlen testülete sem tárgyalt az ügyről.”

Tehát senki nem beszélt semmiről, a dolog szóba sem került, nem hogy döntés, de még ötletelés sem volt – de Csuhaj Ildikó, a kék csibe nagyasszonya már tudja. S van hozzá ideológiája is, hogy miért tudja. Ezért:

„A kérdés azért vált mégis aktuálissá, mert a miniszterelnök a múlt héten Székesfehérváron egy újságírói kérdésre válaszolva egyértelművé tette: nem államfő, hanem miniszterelnök szeretne lenni a következő ciklusban is. „Nulla alatt van annak az esélye, hogy köztársasági elnök legyek” – fogalmazott.”

Itt érdemes még elidőzni egy kicsit.

Más helyütt, nem régen már írtam arról, miképpen találta ki a sajtó maggi levesporos fele, hogy Áder János ENSZ főtitkár akar lenni.

Nos, éppen így találták ki a kék csibék már 2000 környékén, hogy Orbán Viktor köztársasági elnök akar lenni. És ez a legenda tizenöt éve tartja magát. Olykor előveszik, tényként kezelik, aztán cáfolják, megkérdezik, ha az érintett maga cáfolja, azt bizonyítéknak veszik – egyszóval alkalmazzák Csuhaj Ildikó melójának lényegét, szünet nélkül.

És a mesevonat most elérkezett Kövér László elnökségéig.

Számíthatunk rá, hogy ez most kitart majd, minimum a ciklus végéig. Most ezt főzték ki. A kék csibével. Persze majd keverik a dolgot Orbán elnökségével. Aztán majd cáfolják. Azt is, emezt is. Majd jönnek a szakértők, és szakértenek.

Olyanok ők, mint egy nagy, boldog elmegyógyintézet lakói.

Nekünk csak arra kell figyelnünk, hogy el ne fogyjon a leveske.

Címkék: Publicisztika
2015.06.02.

A minap arra ébredtem hajnalban, hogy valami szúrja a talpam. Odanyúltam, és megakadt a kezem valami puhában. Igen. Kicsike volt, puha és gusztustalan. Próbálta befúrni magát a kislábujjam meg a másik közé, de elcsíptem. Két újjal fogtam, óvatosan, a nyakánál.  Tekergett. Tésztás, elfolyt pocokarca volt, hozzá obligát, jobbikos egyenszakáll. Vicsorgott, harapni akart, meg hörgött. Fel akart tűnni, úgy tűnt. Akkor ismertem meg, hogy a Puzsér Róbertet tartom a két ujjam között.

Valami hangözön folyt ki belőle, sárgásan, sűrűn. Nem nagyon lehetett azonosítani, csak úgy imitt-amott. Az például kivehető volt, hogy aki undorodik a homokosoktól, az maga is buzi. Nagy találmány ez amúgy, utoljára az Amerikai szépségben oldották meg hitelesen és jól, de ezen kívül csak egy kapitális közhely. Pöcsarcok végső érve.

Mert az úgy volt eredetileg, hogy a hosszú huszadik század során három derék zsidó öntötte új öntőformába az emberiséget.

Az első volt Karl Marx, aki felforgatta mindazt, amit addig gondoltunk az emberi társadalmakról. (Marx előképe a jakobinus szellemiség volt.)

Marx után jött Freud, aki felforgatta mindazt, amit önmagunkról gondoltunk addig. (Freud mester szerint lényünket kizárólag a szexus irányítja, ami odabújt a tudatalattinkba, és irányít bennünket. Továbbá análisan fixáltak vagyunk – nagyjából ennyi az ember lelke. És ehhez tényleg nincs szükség se Jóistenre, se ontogenezisre, se filogenezisre, se evolúcióra, ehhez kizárólag Puzsér Róbertre meg Szily Lászlóra van szükség. Tehát semmire.)

Végül aztán befutott Einstein mester, és gyökeresen felforgatta mindazt, amit addig a világról gondoltunk.

És amikor állt az emberiség a semmi kapujában, néhányan meg felültek a semmi ágára, akkor érkezett el a pocokarcú fiúk ideje.

Így érkezett el az emberiség a feleslegessé vált ontogenezis és filogenezis során a Puzsérek rendjéhez. Ami egyszersmind zsákutca.

De ez nem vette el a kedvemet. Hamar egy petri csészébe tettem az én Puzséromat, adtam alá kicsike meleg trágyát, abból ő hamar szarkupacot gyúrt, és ettől szemlátomást megnyugodott. Hozzásimult a kupacához, és biztonságban érezte magát. És akkor hébe-hóba érteni lehetett valamit abból, amit mondani akart.

Sokfélét amúgy nem akart mondani.

Szörcsögött valamit a „gazdámról” – ha a feleslegessé vált ontogenezis és filogenezis zsákutcája vagy, mindenképpen azt kell állítanod a többiekről, hogy nekik „gazdájuk” van. Ezek a panelek ugyanolyan biztonságot nyújtanak, mint a magad gyúrta szarkupac, meg az obligát körszakáll a pocokarcon.

Az én talpamról levakart Puzsérom igazából egy értelmezhető dolgot mondott. Ezt:

„A téboly pedig oly mértékű, hogy nem csak a keresztény-konzervatív világnézetet feszíti szét, de egyetlen publicisztika erejéig sem konzisztens. Az első tételmondat Bayer tollából így hangzik: "Legyetek homokosok, intézzétek a dolgotokat, ahogy akarjátok, és soha, soha többé ne akarjatok bennünket beavatni ebbe az egészbe." Íme a második tételmondat: "Ugyanis mindenkinek legszentebb joga, hogy mit kezd saját nemi identitásával, és az is többek között, hogy ezt meg akarja-e osztani a világgal." Az ellentmondás nyilvánvaló: Bayer arra szólítja fel a homokosokat, hogy soha, soha többé ne akarjanak élni a legszentebb jogukkal.” 

Talpamról levakart Puzsérom itt mintha mondana valamit, amire érdemes reflektálni. A reflexió pedig rövid és tömör: nincs ebben semmiféle ellentmondás. Ugyanis magától értetődő, hogy a homokosok magánélete éppen olyan magánélet, mint bármelyikünké. Vagyis szent és sérthetetlen. Néhány homokos ismerősöm –köztük egy-két barát- közös jellemzője viszont az, hogy normális emberek, szexuális irányultságuk kivételével. Ez pedig abban nyilvánul meg, hogy egyik sem jár „meleg büszkeség napjára” vonaglani, hogy ezzel szeretet és tiszteletet vívjon ki magának, továbbá egyik sem akar házasodni, pláne nem oltárnál, Isten színe előtt. Nem olyan bonyolult ez, még egy Puzsér is megérthetné, ha akarná. S miképpen a heteroszexuálisok sem óhajtják a világ tudomására hozni hálószobájuk titkait, úgy a normális homokosok sem. Nem akarnak beavatni ebbe az egészbe. Ez pedig semmiféle ellentmondásban sem áll azzal, hogy amúgy egy homokos legszentebb joga eldönteni, nyilvánosságra akarja-e hozni a puszta tényt, miszerint ő homokos. Talpamról levakart Puzsérom maga is látja ezt egy tisztább pillanatában, amikor számon kéri Ungáron a „kényszer camingoutoltatást”.

De ezt az egyetlen tiszta pillanatot hamar felülírja a vágy, hogy valamilyen módon eljusson a talpamig, és ott haraphasson egy nagyot.

Nagyjából ennyi az egész.

Még egy kicsit tartom Puzséromat a petri csészében, azután szabadon engedem. De még az is lehet, hogy horgászom vele egyet. Akkor hasznot is hajt. Esetleg. Majd meglátjuk.

Címkék: Publicisztika
2015.06.01.

Könyvet írt Szörényi Leventéről Stumpf András. Ezt a könyvet mutatja be egy indexes újságíró, bizonyos Szűcs Gyula.

Lássuk mindenekelőtt a rólam szóló részt:

„2013-ban óriási felzúdulást keltett a Fidesz-holdudvarban, amikor Alföldi Róbert rendezte meg az István, a királyt. Bayer Zsolt egy gyalázatos publicisztikában kelt ki a rockopera új verziója ellen, az írás végén pedig szimbolikusan visszaadta azt a Szabadság-díjat is, amit pont Szörényitől vett át 2004-ben.

A könyvben Szörényi durva gyomrost vitt be neki: felidézte azt az időszakot, amikor a Magyar Hírlap habzó szájjal komcsizó és zsidózó főmunkatársa még a Gyárfás Tamáshoz, Tasnádi Péterhez és Biszku Béla lányaihoz kötődő Fonográf Klubban dolgozott a '80-as évek közepén:

"Gyárfás rafkós volt akkor is, szép summát vett fel azért, hogy lelépjen. Némi pereskedés után a Biszku lányok is eltűntek a történetből. 1985 szeptemberében nyitottuk meg a klubot, s apró érdekesség, hogy a jóval később engem pocskondiázó Bayer Zsolt is ott dolgozott nálunk. Portás volt a klubban."

Eddig az idézet. És akkor most fejtsük meg a rejtett mondandókat.

Szörényi Levente felidézi azt a kétségtelen tényt, miszerint én a Fonográf klubban dolgoztam egy jó fél éven keresztül. Ezt vagy azért teszi, mert csak úgy eszébe jutott, vagy az a célja, hogy azt sugalmazza: míg ők, a „nagyok” alkottak a klubban, addig a Bayer csak egy kis ócska portás volt ugyanott. Mindennek önmagában nincs különösebb jelentősége, Szörényi Levente megsértődött rám, amiért bírálni merészeltem az Alföldi-féle István a király miatt, és azóta ha mikrofont lát, mond valamit rólam. Legutóbb éppen a Heti Válasznak nyilatkozva nevezett a „Népszabadság üdvöskéjének”, ami nagyon gerinces mondat, különösen annak fényében, hogy miután 1998-ban megnyertük a választásokat, azonnal megkeresett Rosta Mária, Szörényiék producere, Szörényi Szabolcs felesége, meghívott magukhoz vacsorára, ahol Levente is tiszteletét tette, és sok-sok beszélgetés alatt soha nem került szóba ez az „üdvöske”. Ellenkezőleg. Egészen az Alföldi-féle előadás miatt megírt kritikámig Szörényi Levente kizárólag elismerően beszélt rólam – nekem-, és joggal hittem azt, hogy van közöttünk valami szimpátia-féleség.

Aztán Levente megsértődött, és felfedezte az üdvöskét meg a portást. De ezt illik, sőt, kötelező a helyén kezelni. Különös tekintettel arra a tényre, hogy Szörényi Levente mögött mégis csak van egy megkérdőjelezhetetlen életmű.

És akkor most térjünk át Szűcs kollégára.

Mögötte némileg szerényebb életmű található, így annak hiányát kénytelen aljassággal pótolni. Ebben viszont szinte verhetetlen Szűcs kolléga. Szarból fog hatalmas karriert építeni, vagyis kizárólag önmagából. E karrierépítés egyik grádicsa ez a mondat:

„A könyvben Szörényi durva gyomrost vitt be neki: felidézte azt az időszakot, amikor a Magyar Hírlap habzó szájjal komcsizó és zsidózó főmunkatársa még a Gyárfás Tamáshoz, Tasnádi Péterhez és Biszku Béla lányaihoz kötődő Fonográf Klubban dolgozott a '80-as évek közepén.”

A szarból építkező Szűcs kolléga ezen mondatával azt kívánja sugalmazni, hogy én a feketeöves komcsikhoz és egyéb különös lényekhez köthető Fonográf klubban portás – vagyis jómagam is komcsi volnék, legalábbis az voltam, aztán most meg „habzó szájjal” komcsizok. (A zsidózásra nem térnék ki, ez kötelező  motívuma a Szűcs-féle, tehetség híján önmagukból építkező dupla nulláknak.)

Nos, akkor lássuk, hogyan lettem portás?

1987 volt akkoriban, az ELTE TFK magyar-történelem szakára jártam, boldog huszonnégy évesen. Édesanyám egyik kolléganőjének fia ebben a Fonográf klubban volt tenisz-oktató. Ő szólt, hogy portást keresnek. Én pedig némi pénzt akartam keresni. Elmentem hát „felvételizni” Rosta Máriához. Mert ő volt már csak ott, sehol egy Tasnádi, sehol egy Gyárfás, sehol egy Biszku lány. (Ez amúgy Szörényi Szűcs által is idézett szavaiból is kiderül, de hát az mindegy…) Meg aztán, ha a Fonográf Klub akkor a Gyárfásé, a Tasnádié meg a Biszku lányoké lett volna, azt se tudtam volna. Honnan is tudtam volna? És akkor, ifjú hallgatóként, ugyan miért ne dolgozhattam volna ott? Hiszen például gimnazistaként Solymáron a Milbich bácsinál dolgoztunk, aki maszek építőanyag kereskedő volt. Viszont hajnalonként pótkocsis teherautóval mentünk a Vácra, a cementgyárba cementért, és a cementgyár ezer szállal kötődött a kommunizmushoz és a rendszerhez, vagyis Szűcs kolléga logikáját követve már akkor kiderült a kommunista múltam. (Szűcs, Szűcs, te szerencsétlen, ócska fasz…)

De térjünk vissza a Fonográf Klubhoz. 1987-ben annyit lehetett tudni a Fonográf klubról, hogy az a Szörényiéké, és hogy portást keresnek.

Hát így kerültem én oda. Felvett a Rosta Mari. Aztán egy jó fél évet lehúztam. Jó is volt. Ellenőriztem a klubtagok tagsági igazolványát, beosztottam, a teniszpályákat, megszerveztem a teniszversenyek lebonyolítását. Nem volt különösebben megterhelő. Ezen kívül egy meló volt még. rengeteg friss, újgazdag pöcs járt oda. Kicsike, kopaszka, virsli ujjú figurák, akik hozták magukkal a bombázó nőiket. Újgazdagék teniszezgettek, iszogattak, a bombázók pedig el-elvitték szegény portásfiút hátra, a szaunák meg az öltözők környékére. Ezt is ki lehetett bírni.

Végül aztán rettenetesen összevesztem Rosta Marival, cifra dolgokat üvöltöztünk és vágtunk egymás fejéhez, ő például azt is megígérte, hogy ki fog rúgatni az ELTÉről.

Aztán egy év múlva megalapítottuk a Fideszt, 1998-ban megnyertük a választást, és Rosta Mari felhívott, úgy, mintha tegnap váltunk volna el a legnagyobb barátságban.

Ennyi a történet.

Te meg Szűcs kolléga, elmész a bánatos picsába.

Címkék: Publicisztika
2015.05.20.

Lassan azért elég lesz ám ebből.

Bár nagyon megható volt, amikor a luxemburgi miniszterelnök férjhez ment. Kicsit sajnáltam, hogy nem volt rajta rózsaszín habos tütü, de így is tetszett. Olyan igazán európai volt, és ebben sajnos nincsen semmi cinizmus. Mert Európa ma ilyen.

De lassan elég lesz ebből. Odoaker már a kapuk előtt kurjongat. És nem érti igazán a problémát. Ráadásul nem akarja feleségül venni a luxemburgi miniszterelnököt sem, meg Juhász Pétert sem, de még Ungár Klárát sem. (Pedig ez utóbbinak jót tenne…)

Nézzük sorjában:

Debrecenben, a város jövőjéről szóló sajtótájékoztatón egy indexes európai azt a kérdést intézte a miniszterelnökhöz, hogy mit üzen a homokosoknak a homofóbia elleni világnapon.

Itt álljunk is meg egy pillanatra.

Álljunk meg és mondjuk ki büszkén, boldogan:

LESZARJUK A HOMOFÓBIA ELLENI VILÁGNAPOT!

Leszarjuk az idióta világot, amelyben ez egyáltalán létezik. Pontosan ugyanannyi jogunk van homofóbnak lenni, mint bármi másnak. És nem kötelező semmilyen módon viszonyulnunk ehhez az egész elmebajhoz, ehhez a kreténséghez, ehhez a pótcselekvéshez, a végső európai romlás nyilvánvaló és taszító végtermékéhez. Fel tudjátok ezt végre fogni? Nincs viszonyunk veletek és hozzátok. Legyetek homokosok, intézzétek a dolgotokat ahogy akarjátok, és soha, soha többé ne akarjatok bennünket beavatni ebbe az egészbe. Mert nekünk ez egyszerűen undorító. És jogunk van, elidegeníthetetlen jogunk van a saját undorunkhoz.

Mindebből pedig az következik, hogy a miniszterelnök valóban hibázott. Na nem azért, mert azt mondta, amit mondott, hanem azért, mert azt gondolta, muszáj válaszolnia az indexes európai provokációjára.

Nem muszáj.

A helyes válasz:

SEMMIT SEM ÜZENEK, MERT NINCSEN HOZZÁ KÖZÖM.

De nem ezt válaszolta, így a provokáció sikeresnek bizonyult. Összeszaladtak a honi európaiak. Vinnyognak, nyüzsögnek, rágnak. És megnyilvánulnak, melyik, hogy.

A Juhász Péter nevű európai például úgy, hogy trágárságokat ír Orbánról és Orbánnak, és azt gondolja, hogy ettől bátor. Jaj, pedig dehogy! És –mint mondtam – még Odoaker sem akarja feleségül venni.

Ungár Klára tovább megy. Ő az elvben létező saját meggyőződését is sutba vágva, egyszerűen lebuziz két fideszes képviselőt.

Itt is álljunk meg egy pillanatra.

Ha Ungár Klárának igaza lenne ebben a dologban, vagyis a megnevezettek valóban homokosok lennének, neki akkor sincs semmi joga ezt nyilvánosságra hozni az érintettek tudta és beleegyezése nélkül. Ugyanis mindenkinek legszentebb joga, hogy mit kezd saját nemi identitásával, és az is többek között, hogy ezt meg akarja-e osztani a világgal.

Ha pedig nincs igaza, akkor mindez fennáll, de rágalmazással is súlyosbodik.

Ungár Klára nem liberális. Csak egy ócska, gonosz senki. Tehát igazi, modern európai. Puszta létezése és látványa bizonyítja Goethe igazát. A Mester ezt mondta:

„Nagy elégtétel a sorstól, hogy a lélek arccá válik”

Itt tartunk most.

Európa lelke is arccá vált. Hasonlít a Klárikáéra.

Odoaker, segíts! 

Címkék: Publicisztika

Ezeket a cikkeket olvastad már?