2017.07.29.

„Muzulmán horda terrorizálta a keresztényeket Liverpoolban 

Videóra vette egyes támadásait az a részeg muzulmán fiatalokból álló banda, amely pusztán azért vert meg helyi lakosokat, mert azok nem iszlámhitűek voltak, hanem a keresztények.

Brit terrorelhárító egységekre volt szükség annak érdekében, hogy elkapják azt a három muzulmánt, akik erőszakosan léptek fel az általuk kiszemelt áldozatokkal szemben, akikről megtudták állapítani, hogy fehér bőrűek és/vagy keresztények. A hatóságok tájékoztatása szerint a 20 éves Mohamed Patel és a 24 éves Amin Mohmed volt a két legagresszívebb elkövető, míg a 19 éves Faruq Patel inkább csak röhögve vette videóra a támadásokat.

A bíróságon elhangzott, a három támadó esetenként meg is kérdezte kiszemelt áldozatukat az ütlegelés előtt, hogy minek vallja magát, mert ők történetesen muszlimnak. Amikor az egyik áldozatuk erre azt felelte, hogy kereszténynek, több ízben ököllel arcon vágták, majd azt kiabálták:

miért nem vagy te muzulmán?"

A horda indítéka egyértelmű volt, kizárólag keresztényekre és fehérekre akartak vadászni. Amikor pedig kérdőre vonta őket egy járókelő, aki történetesen szintén muszlim volt, elengedték, mert követelésükre az arabul éltette Mohamed prófétát.

Mindhárom elkövető eleinte tagadta az ellenük felhozott vádakat, azonban idővel beismerő vallomást tett. A bíróságon sírva fakadó, 24 éves Mohmed – akinek korábban is volt már dolga a rendőrséggel – mindössze 42 hétnyi elzárást kapott, a videózó Faruq pedig csak 12 hetet. A harmadik, agresszív elkövető Mohmedhez hasonlatosan, szintén 42 hetet kapott.” (888) 

Amúgy semmi gond. Javaslom, hogy néhány keménytökű liverpooli, fehér, keresztény srác várja meg, amíg ez a három patkány kijön a börtönből. Azután naponta kérdezzék meg őket, hogy minek vallják magukat. Ha azt mondják, muszlimnak, akkor verjék mindent félholtra. Ezt naponta kell ismételni, ameddig azt nem mondják, hogy keresztények, vagy el nem takarodnak a kurva anyjukba. Vagy ameddig járni tudnak.

42 hetet bőven megér…

Címkék: Publicisztika
2017.07.29.

„Arcfelismerő kamerák dolgoznak a vizes vb-n, a TASZ aggódik

Egy rendszeren véletlenül fennakadó újságíró kalandjából derült ki, hogy arcfelismerő kamerák dolgoznak a vizes vb helyszínein. A TASZ tudni szeretné a jogi hátteret, az államhoz fordul.

Húsz percet rostokolt a WMN újságírója, Finy Petra a Duna Arénánál a beléptétetésnél, mert a vizes vb-n használt, eddig nem nagyon reklámozott arcfelismerő kamera felismerni vélte. Egy tán körözött, tán veszélyes elem arcával talált a kamera bizonyos mértékű egyezést. Finy úgy látta, a kamerás megfigyelés ténye a jegyen is fel van tüntetve, a TASZ mégis aggódik, ezért közadat igényléssel fordul a Belügyminisztérium, az ORFK és a szakszolgálatok felé, hogy milyen adatbázist használtak, azaz kik arcával vetik össze a belépni kívánók arcát, és milyen jogszabályok alapján járnak el.” (HVG) 

Istenem, mennyire irigylem ezeknek a kreténeknek a problémáit…

Aggódjatok gyerekek, aggódjatok! Az nektek való! S ameddig ti aggódtok, addig mi élvezzük a vizes VB-t. A vizes VB-t is. Meg az életet. És boldogan, halált megvető bátorsággal ki merjük még azt is mondani, hogy HÖLGYEIM ÉS URAIM! Mert mi vagyunk a „letűnt világ”, ami előbb-utóbb a föld színéről is el fogja törölni a ti beteg, szomorú és elviselhetetlen világotokat. Hál’Istennek! 

Címkék: Publicisztika
2017.07.28.

Otto Skorzeny nevét talán mindenki hallotta. Ő volt a nácik romantikus hőse, Robin Hoodja, mesebeli királyfia és sebezhetetlen 007-es ügynöke. Az Osztrák-Magyar Monarchiában, 1908-ban született Skorzeny, akinek arcát párbajokból származó sebhelyek díszítették, 1932-ben Bécsben belépett a náci pártba. Az Anschluss még Bécsben éri, de 1940-ben már Hitler közvetlen közelében szolgál, sőt, állítólag ő volt a führer egyik kedvenc SS tisztje. Végig harcolja a nyugati frontokat, majd egy kevésbé romantikus epebajjal kerül kórházba, és gyógyulása után kap megbízást egy titkos kommandó megszervezésére.

Skorzeny eleget is tesz a felkélrésnek, és hamar bizonyíthat is: 1943-ban ő szabadítja ki csapatával a Sasso-hegyi Hotel Campo Imperatoréból az ott fogva tartott Mussolinit. Aztán ő vezeti a Tito elleni sikertelen merényletkísérletet, ő rabolja el Horthy fiát, hogy így akadályozza meg a Kormányzó kiugrását a háborúból. 1944 végén, az ardenneki offenzíva alatt (ezt dolgozza fel a Halál ötven órája című nagyszerű film) csapatával amerikai egyenruhába öltözve, az ellenséges vonalak hátában hajt végre sorozatos szabotázs akciókat.

A szövetségesek még az „Európa legveszélyesebb embere” címet is neki adományozták. Skorzeny végül 1945 májusában adta fel magát a szövetségeseknek. Természetesen háborús bűnösként fogják perbe, ám 1948-ban egyszerűen megszökik a darmstadti börtönből. Argentínában bujkál, állítólag a hírhedt Odessa-szervezet nácimentő munkájában is részt vett, majd Franco Spanyolországában telepszik le. 1975 július 6-án hal meg rákban, Bécsben temetik el. A Wikipédia szerint „(…) Francisco Franco tábornok, spanyol diktátor védelme alatt állt, és nem kellett senkitől tartania, továbbra is ápolhatta kapcsolatait régi nemzetiszocialista bajtársaival. Később megírta visszaemlékezéseit Lebe Gefährlich! (Élj veszélyesen!) címmel, és több interjút adott a második világháború alatt tett cselekedeteivel kapcsolatban. 1953-tól az argentin miniszterelnök, Juan Perón (állítólag felesége, Evita Peron szeretője is volt) és az egyiptomi államfő, Nasszer tanácsadójaként dolgozott, és különböző üzletei révén milliomossá vált. 1960-ban megalapította neonáci szervezetét, a CEDADE-t (Círculo Español de Amigos de Europa). Gerincében két daganatot is találtak, amelyeket ugyan Németországban eltávolítottak, de életét már nem lehetett megmenteni, 1975. július 6-án Madridban halt meg.

Bécsi temetésén régi bajtársai náci karlendítéssel vettek tőle végső búcsút.” Nos, most azonban kiderült, hogy e romantikus náci hős háború utáni nyugodt életének egészen más oka volt! Skorzeny a hatvanas évektől kezdve a Moszad ügynöke volt! A Moszad a háború után Skorzeny felkutatására és meggyilkolására dolgozott ki terveket, majd úgy döntöttek, inkább beszervezik. Méghozzá azért, hogy egy „talpraesett”, „tapasztalt” német szakember segítségével kapcsolatba tudjanak lépni az egyiptomi rakétaprogramot irányító német tudósokkal. Skorzenyt 1962-ben Madridban szervezte be Kurt Weismann. Skorzeny cserébe csak azt kérte, hogy vegyék le a leghírhedtebb nácivadász, Simon Wiesenthal halállistájáról. Ezt meg is ígérték neki. Ezt követően Skorzeny Izraelbe repült, még a Jad Vasemet is meglátogatta! Majd folytatta a titkos ügynökök „romantikus” életét. Egy levélbombával meggyilkolt öt embert Egyiptomban, akik dolgoztak a rakétaprogramban, ezután a német tudósok haza menekültek az országból.

A Moszadnak tett egyik utolsó szolgálataként egy Münchenhez közeli erdőben saját kezűleg lőtte agyon Heinz Krugot, a németek egyik legismertebb rakétaszakértőjét. A gyilkosságnál pedig nem más volt jelen, nem más segédkezett a nyomok és a hulla eltüntetésében, mint Jichák Samir, Izrael későbbi miniszterelnöke! E most napvilágot látott, megdöbbentő történet azért felvet néhány kérdést. Például azt, hogy mennyire vehető komolyan ezek után Izrael mai napig tartó „nácivadászata”, hiszen, mint látjuk, a leghírhedtebb, legveszélyesebb nácit is hajlandóak voltak futni hagyni, feltéve, hogy az őket szolgálta. S persze nem elhanyagolható kérdés az sem, miképpen egyeztethető össze a legalapvetőbb erkölcsi normákkal egy ilyen együttműködés? Továbbá kérdés az is –és ezt a kérdést természetesen a mai Németország soha nem fogja feltenni!-, miképpen volt lehetséges az, hogy a Moszad a hatvanas években német területen likvidáljon német tudósokat? S a Moszad vajon felhagyott ebbéli tevékenységével, vagy a mai napig folytatja, a világ bármely pontján? S úgy egyáltalán: Miképpen és meddig állhat minden törvényen felül a zsidó állam vélt vagy valós érdekeire és biztonságára hivatkozva? Egyszer majd ezekre a kérdésekre is lesz válasz. Csak azt nem tudjuk, addig mi mindennek kell még kiderülni…

Címkék: Publicisztika
2017.07.27.

E szembenézéseknél mennyivel egyszerűbb eltüntetni a kánonból és az emlékezetből mindenkit. Mindenkit, aki nem illik oda valamiért a hivatalos kánon írók és emlékezetpolitikusok szerint.

Mennyivel egyszerűbb eltüntetni és gyalázni Tormay Cecilt, Herczeg Ferencet, Nyírő Józsefet, Klebelsberg Kunót, Wass Albertet, Hóman Bálintot, Donáth Györgyöt – és mindenki mást. Igen, ne feledjük: Ugyanazok, akik ma ezeket az embereket tagadják ki a hivatalos kánonból, negyven éven át Márai Sándort is kitagadták…

„A múltat be kell vallani”… Hát valljuk be! Mert eleddig a múlt nem volt és nincs bevallva. Ami be van vallva, az a múlt egy része csupán, és annak az egy résznek a fele legalább szintén nem bevallva van, hanem elhazudva.

A bevallott és elhazudott múltdarabok pedig egy szándék szerint bevallottak és elhazudottak. Egyetlen szándék érvényesül ebben a hazug és részleges emlékezetpolitikában, nyelvpolitikában, hivatalos kánon írásban: Az, hogy a kommunizmus bűnei le legyenek tagadva, el legyenek hallgatva, vagy ha már sem letagadni sem elhallgatni nem lehet, hát akkor legalább fabrikáljunk hozzájuk felmentéseket. Felmentéseket, magyarázatokat, megértéseket. S a legtöbb megértést, magyarázatot és felmentést a zsidó bűnelkövetőknek kell kapniuk, ehhez pedig az is szükséges, hogy a nem zsidó bűnelkövetők bűnei, és a zsidók ellen elkövetett bűnök egyedülállónak, kivételesnek, utolérhetetlenül szörnyűnek és egyedül emlékezetre méltónak legyenek maszkírozva.

Lukács György

Ez pedig tűrhetetlen.

Korvin Ottóval kezdtük ezt a cikksorozatot, hát álljon itt a példa kedvéért a végén is ő.

A galiciáner zsidó Korvin (Klein) Ottó banktisztviselő volt, apja meg üzletvezető, innen, a jómódú középosztályból lett gyilkos és hóhér, kommunista ideológus és terrorlegény. Gondoljanak bele: 1894-ben születik Nagybocskón, Kárpátalján, „Kazárföldön”, ahogy Bartha Miklós nevezi a vidéket, Bartha, aki nem is hajlandó zsidónak nevezni a Korvinékhoz hasonló betelepülőket, hanem csak galiciánereknek vagy kazároknak nevezi őket, többek között azért, hogy megkülönböztesse ezeket azoktól a polgárosult, asszimilálódott magyar zsidóktól, akiknek a Korvin-félék éppen úgy az életükre törtek. Szóval 1894-ben megszületik Korvin Ottó a Kárpátalján, 1917-ben már banktisztviselő Budapesten, és 1919-ben már felgyűrt ingujjal akasztja és irtja a magyarokat. Csak a jobb érthetőség és a példa végett: Képzeljék el, hogy egy arab család, mondjuk Abdulék huszonöt évvel ezelőtt, 1991-ben letelepednek Franciaországban. Megszületik a kis Ali, aki 21 évesen, 2012-ben már Párizsban banktisztviselő, és 2015-ben felgyűrt ingujjal franciákat irt és bombákat robbant forgalmas párizsi köztereken.

El tudják képzelni, hogy Ali Abdulnak 97 év múlva, azaz 2113-ban utcák őrzik majd a nevét Franciaország-szerte, és emlékét bizonyos körökben tisztelettel emlegetik ? Persze, el tudják képzelni, abban az esetben, ha Franciaország 2113-ban már nem lesz francia, hanem arab lesz. Akkor Alinek talán szobrot is fognak emelni. Sőt, biztosan…

Korvin Ottónak ma Magyarországon 46 utca viseli a nevét. Mint említettük már korábban, Szabó Ervin nevét pedig a főváros könyvtára őrzi, Lukács Györgynek szobra van, és neve csak áhitatos tisztelettel említhető. Lukácsé, aki szerint Korvin Ottó  „Csöndes, nyugodt, szerény és tárgyilagos volt. Lágyságát és kedélyének mélységét csak azok ismerték, akik személyéhez közel álltak (…) Hősies elvtárs volt, szerényen és nyugodtan a háttérben dolgozó, önfeláldozó szervező.” Lukácsét, aki szerint fel kell mondani a „ne ölj!” abszolút parancsát, aki szerint ölni kell, és aki ölt is. Lukácsét, akinek soha vissza nem vont mondata tanúsága szerint az ember az anyját is megölheti, ha az osztályárulóvá válik.

Ez tűrhetetlen.

És nem is tűrjük tovább.

A nem tűrésnek első lépése pedig az, hogy nem akarunk megfelelni az eddigi kánon írók és emlékezetpolitikusok elvárásainak. Vagyis felállítjuk mindazon szobrainkat, amelyeket fel akartunk állítani, de valami ostoba megfelelési kényszer és tűrhetetlen félelem miatt mégsem állítottunk fel, vagy felállítottunk ugyan, de nem mertük felavatni. Mert az amerikai elnök ideböffent, hogy Hóman Bálintnak nem lehet szobra? Emlékezzünk bátran: Miközben az amerikai numerus clausus alapján például a bostoni orvostudományi egyetemen a húszas években  49%-ról 12%-ra, a Cornell orvosi karán pedig 40%-ról 3,5%-ra szorították le a zsidó hallgatók arányát, aközben a Népszövetség naponta dörgedelmesen figyelmeztette Magyarországot a numerus clausus miatt. Pont ennyit számít, mit üzen Obama…

Vallom, hogy szobrainkat fel kell állítanunk, és azt is vallom, hogy nem tűrhető tovább ebben az országban egyetlen Korvin Ottó utca sem, a Szabó Ervin könyvtár sem, miképpen Lukács György áhitatos tisztelete sem. Ezennel tehát mozgalmat indítok a Korvin Ottó utcák és a Szabó Ervin könyvtár neve ellen. Egyúttal javaslatot teszek arra, hogy hozzuk létre a kitagadottak szoborparkját. Ennek helyéül pedig Nagygécet javaslom.

Nagygéc, a román határ menti ősi magyar falu, amelyet Kádár rendszere meg- és kitagadott a magyar közösségből. Az árvízi veszélyre hivatkozva kitelepítették a falut, és sorsára hagyták, Árpád-kori templomával együtt. Szorgalmaztam, hogy Nagygécet mentsük meg, és mentsük meg a templomot is, és legyen ez a templom a Megmaradás temploma. Ez a vágyam pedig valósággá vált, a templom felújítva várja a látogatókat, miképpen a köré épült emlékpark is. És egyszer talán a falu is benépesül újra. Hitem szerint itt, az egykor kitagadott faluban méltó helye lenne a kitagadottak emlékparkjának, s egyszersmind így Nagygécet kinevezhetnénk Nemzeti Emlékhelynek is végre. Azt a Nagygécet, ahol az emberek körbevették a szekeret, amikor elhurcolták Schwarc bácsit, a közkedvelt magyar zsidót, és nem akarták engedni, hogy elvigyék a csendőrök. Az öreg zsidó pedig elszavalt egy verset. Kisfaludy Károly versét:

„Szülőföldem szép határa!
Meglátlak-e valahára?
Ahol állok, ahol megyek,
Mindenkor csak feléd nézek.”

Itt a helye a kitagadottaknak. Itt majd

„A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Ámen.

Címkék: Publicisztika
2017.07.26.

Mivel a széles olvasóközönség még csak nem is hallotta – mert nem hallhatta – Incseli Szőts András nevét, illendő és helyénvaló, hogy megismerjük az emléktáblájának avatásán elhangzott beszéd rá vonatkozó részét. Kövér László beszéde amúgy más tanulságokkal is szolgál!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy gyilkosnak és áldozatának összefonódó emberi sorsa sokszor jobban megvilágít egy történelmi korszakot, mint a hivatalos történelemírás, különösen akkor, ha azt a történelmet évtizedeken keresztül a gyilkosok eszmei utódai írják. 
Incseli Szőts András és Korvin Ottó kortársak voltak. 
Szőts András 1881-ben augusztus 4-én született Kolozsváron, Korvin Ottó pedig Klein Ottóként született 1894-ben a kárpátaljai Nagybocskóban.
 

Az incseli nemesi előnevet Szőts András felmenői II. Lipóttól nyerték el 1791-ben, miután 1764-ben a bánffyhunyadi Szőts András Bánffy Elek bárónál önmagát és fiait 1000 magyar forintért kiváltotta a jobbágyi sorból. 

Az egyik felszabadított fiú 1809-ben Erdély főorvosa lett Kolozsváron, így került a Szőts család Kolozsvárra.
Korvin Ottó szülei a XIX. század végén vándoroltak be Magyarországra és telepedtek le Kárpátalján, s költöztek később Máramarosszigetre.
 

Ottó ott járt iskolába, majd a család 1906-ban Budapestre költözött, ahol Ottó 1919-ben a Klein családi nevet a Korvin családi névre cserélte.

Incseli Szőts András a kolozsvári érettségi után 1903 és 1906 között elvégezte a budapesti színiakadémiát. 
Ezután tartalékos tiszti kiképzést kapott, és 1909-ben tartalékos hadnaggyá léptetették elő a nagyváradi magyar királyi 4. honvéd gyalogezred állományában.
 

Az első világháború kitörésekor katonai szolgálatra jelentkezett, és bevonult a szabadkai 6. honvéd pótzászlóaljhoz. 
1915-ben főhadnaggyá léptették elő. Végigharcolta az első világháborút, utolsó szolgálati helye 1918-ban a boszniai Bosna Brod-i állomásparancsnokság volt. Szolgálata elismeréseként a 37 esztendős Szőts Andrást Bronz Katonai Érdeméremre terjesztették fel. 
Korvin Ottó 1912-től édesapja kárpátaljai fakitermelő telepének a vezetője volt. Gerincproblémája miatt a katonai szolgálat alól mentesítést szerzett. 

1917-től Budapesten banktisztviselőként dolgozott. Szabó Ervin előadásait hallgatta a Galilei körben; háborúellenes tüntetéseket szervezett; 24 esztendősen ő lett a hadban álló Magyarország hátországát bomlasztó illegális antimilitarista mozgalom, az úgynevezett forradalmi szocialisták irányítója, a Magyarországi Kommunisták Pártjának egyik megalapítója 1918 novemberében, majd 1919 márciusában a Tanácsköztársaság politikai rendőrségének vezetője. 

A gyilkossá lett kommunista filozófus, Lukács György így jellemezte a bolsevik terrorizmus egyik első magyarországi képviselőjét, Korvin Ottót: „Csöndes, nyugodt, szerény és tárgyilagos volt. Lágyságát és kedélyének mélységét csak azok ismerték, akik személyéhez közel álltak (…) Hősies elvtárs volt, szerényen és nyugodtan a háttérben dolgozó, önfeláldozó szervező.”
Incseli Szőts András négy esztendő frontszolgálat után hazatért, és nem bírta tétlenül elviselni azt az országromboló és nemzetroncsoló tevékenységet, amit Kun Béla, Lukács György, Korvin Ottó és társaik műveltek. 1919 júniusában tagja lett annak a Lemberkovics Jenő százados által vezetett ludovikás felkelésnek, amely a Tanácsköztársaság megdöntésére irányult. 

A felkelést leverték, Lemberkovics századost a helyszínen agyonlőtték, a százados bizalmasának számító Incseli Szőts Andrást pedig a kommunista politikai rendőrség székhelyére, az Országházba hurcolták, ahol az áldozat és gyilkosának életútja találkozott.

A 38 esztendős Incseli Szőts András agyonvert élettelen testét 1919. június 26-án találták meg a ma avatandó emléktábla mögötti világítóudvarban. 

Fél esztendővel később, 1919 decemberében a 25 esztendős Korvin Ottót és nyolc társát gyorsított bűnvádi eljárásban halálra ítélték, az ítéletet december 29-én végrehajtották. 

1919-ben halottak napján az Országház épülete előtt a Duna parton az emberek gyertyákat gyújtottak a kommunizmus országházi áldozatainak emlékére. 

Incseli Szőts András emlékét a Nemzeti Színház kegyelettel megörökítette, arcképét megfestették, és 1920. november 30-án a színház társalgójában komoly ünnepély keretében felavatták. 

Tisztelt Emlékezők!

A magyar történelemben azonban gyakori, hogy – ugyan soha nem végérvényesen, de néha elviselhetetlenül sokáig – az idő nem az áldozatok és az igazság, hanem a gyilkosok és a hazugságok érdekében szolgál.
Incseli Szőts András arcképe eltűnt a Nemzeti Színházból – magát a Blaha Lujza téri épületet 1964-ben fel is robbantották –, a katonai személyi lapjai elvesztek az irattárakból, napjainkra őt és társait a köztudat elfelejtette.
A kommunista terrorista Korvin Ottó nevét viszont ma is 46 utca viseli Magyarországon, a kommunista gyilkos filozófus Lukács Györgynek köztéri szobra van, nevét ma is ott olvashatjuk a Magyar Tudományos Akadémia tagjai között, a kommunista terror másik ideológusának, Szabó Ervinnek a nevét pedig a Fővárosi Könyvtár viseli.
A mai naptól, Incseli Szőts András emléktáblájának felavatásával mi, mai magyarok törlesztünk egy keveset a múltunk iránti nyomasztó erkölcsi adósságainkból. E vonatkozásban is sok teendőnk maradt még.
Kegyeletet a múltnak, bátorságot a jelennek és reményt a jövőnek!” (folytatjuk)

Címkék: Publicisztika
2017.07.26.

Orban will Polen gegen EU-"Inquisition" helfen

A német focus.de ​fenti ​cikkéhez 107 kommentárt írtak Orbán szombati, tusnádi beszédéről szóló tudosításhoz, amiből egy rövidet ​ mellékelek, amihez még németül sem kell tudni​, Bravo.PNG címmel​. De a 2. mondat​ot lefordítom​: "Talán mégis van egy kis remény..." 667:13 (~98%) arány​ú a támogatás​a​! Szeintem ​az összes beírás ​~95%-a támogatja, helyesli amit Orbán mond, tesz, sőt köszönik​ és​ emlékeztetnek 1989-re amikor megnyitottuk a határ​ainkat, most pedig bezártuk, és azt kívánják, bár csak ő lenne Merkel helyett​ a német ME​... ;)

​Nekem 6-ik kísérletre sikerült elérni, hogy feltették azt a megjegyzésemet, hogy olyan cégekre utalt Viktor az 5x-ös fizetésekkel kapcsolatban akiknek mind D-ban, mind H-on gyáraik vannak, mint pl. az AUDI-nak. Persze nagy számú lájkolás csak az első ~24 órában van, de így is 20-an lájkolták. Felteszek még a "Gleiche Unternehmer.PNG" után pár olvasói kommentárt, amit az NGO-kkal kapcsolatban írtak pár hete.

Címkék: Publicisztika
2017.07.26.

„A rendőrök úgy leterítették a migránst, hogy az még neked is fájni fog 

Megsérült az egyik melillai határőr, akit egy "Allah Akbart!" kiáltó migráns szúrt meg a késével.

Kedden a Spanyolországot Marokkóval elválasztó Beni Enzarnál lévő határátkelőnél súlyos támadás történt. Az egyik migráns, aki át akart kelni elővett egy hatalmas kést, majd megtámadta a spanyol határrendészeket. A férfi a támadás közben azt üvöltötte, hogy Allah Akbar, azaz Allah hatalmas.

A rendőrök ezután igyekeztek körbevenni a támadót, akit az egyik hidegvérű rendőr egy terelőelemmel fejbe vágott, majd azután leteperték.

A spanyol El Mundo szerint a férfit a támadás után letartóztatták. Az egyik rendőr könnyebb sérüléseket szerzett, miután a migráns megszúrta a kézfejét. Az elkövető marokkói állampolgár volt.

Beni Enzar a legnagyobb és legforgalmasabb határátkelő Marokkó és a spanyol enklávé, Melilla között.” (888) 

…persze, ha agyonlövik, azon se lepődtem volna meg.

Címkék: Publicisztika
2017.07.25.

Nos hát, itt tart a liberalizmus. Ez lett a nemzetállamok létrejöttének és a polgárságnak egykori ideológiájából. S hogy mi is ez az "ez"? Hát ez. Ezek. Egy fandli fos, laza csuklóval a nyilvános vécé falára löttyintve.

Ezeket jobb időkben egyszerűen eltakarították.

Ma pedig a "férfi" rágja szégyenében ökleit.

Nem baj. Nem tart már soká...

Címkék: Publicisztika
2017.07.25.

Ott hagytuk el az eredeti gondolatmenetet, hogy nem lehet különbséget tenni a között, hogy faji vagy osztály alapon akarják-e kiirtani a társadalom egy részét. S ebből következően Lukács György, aki szerint a lélek felszabadításához úgy jutunk el, ha megszegjük a „Ne ölj!” abszolút parancsát, nos, ez a Lukács György semmiben sem különbözik Hitlertől. Vagy Goebbelstől. Emlékeznek még? Lukács György azt írta és hirdette, hogy az ember nem ölheti meg az anyját, csak akkor, ha az osztályárulóvá válik. Miben különbözik ez az iszonyat például attól, ahogy a Goebbels házaspár, mielőtt öngyilkosságot követett el, megmérgezték hat gyermeküket. S azt se felejtsük el, hogy Goebbels a szocializmus, a szocialista eszme híve volt, az NSDAP-ban a szegények pártját látta, és a tőkések ellen akart harcolni, még úgy is, hogy e „szent harchoz” a bolsevikokkal szövetkezik! Féktelen zsidógyűlölete is innen ered: Hiszen a „burzsoázia”, a „gazdagok” Németországban is jelentős részben zsidók voltak. Ugyanezen okból ölték a Tanácsköztársaság zsidó vezetői és terrorlegényei is a magyar burzsoázia zsidóit, ahogy erre Kádár Gábor és Vági Zoltán is felhívja a figyelmet:

„Ha a Tanácsköztársaság valóban <>, akkor feltételezhető lenne, hogy politikájában is zsidó érdekeket képvisel. Ehelyett azt látjuk, hogy a vörös terror kiemelt célpontjai (más csoportok mellett) a nagytőkések, nagypolgárok, kereskedők voltak. Ezekben a rétegekben pedig igen magas volt a zsidók aránya. <> – foglalta össze tömören a vörös terror <<filozófiáját>> Szamuely. Mivel Magyarországon a burzsoázia, a polgárság gerincét zsidók (is) alkották, ezt nehéz lett volna különösebben zsidóbarát programnak értékelni.”

Egy szó, mint száz, a terror, a kiirtás, az osztályharc kommunista ideológiájának legközelebbi rokona a terror, a kiirtás és az osztályharccal kombinált „faji” harcot hirdető nácizmus.

Ám mind a mai napig főbenjáró bűnnek számít ennek kimondása.

És ez tűrhetetlen.

Tűrhetetlen –miképpen erre Kövér László felhívta a figyelmet a Korvin Ottóék által meggyilkolt Incseli Szőts András emléktáblájának avatásán – hogy szinte semmi sincs feltárva múltunknak ebből a részéből.

„A magyar eszmetörténet mai napig fennálló adóssága annak pontos feltárása, hogy a huszadik század elején a kommunista terror ideológiája kik által, és miként rakhatott magának fészket a magyar közgondolkodásban. 
A magyar politikatörténet pedig lassan száz esztendeje adós azzal, hogy részletesen és összefüggéseiben is feltárja, hogy egy körülbelül ezer főből álló kommunista terrorcsapat, 1919. március 21. és augusztus 1. között, miként gyűrhette maga alá az ezeréves magyar államot, miként ejthette túszul az önvédelemre képtelen, megbénított teljes állami intézményrendszert” – mondta Kövér az emléktábla avatáson, s bizony, ez valóban súlyos és elengedhetetlen adósság. Igen, hiszen még azt sem tudjuk pontosan, mi is történt a patkánylázadás idején az Országházban!

Megdöbbentő tény, hogy Magyarország első kommunista politikai rendőrsége pont az Országházban volt képes felverni főhadiszállását. A Főrendi Házban telepedtek meg ezek a gyilkosok, de arról, hogy mit is tettek, arról szinte semmit sem tudunk. Mindössze azt tudjuk, hogy a kommunista gyilkosok és terrorszervezetek a Tanácsköztársaság idején 600 embert öltek meg szerte az országban. Illetve 600 meggyilkolt ember adatait ismerjük! Ám a többi meggyilkolt magyar emberről nem tudunk semmit! Igen, még azt sem tudjuk, mi történt az Országházban 1919 márciusa és augusztusa között. Néhány korabeli forrásból annyi tudható, hogy a Korvin Ottó vezette politikai rendőrség ötszáz embert hurcolt az Országházba. A korabeli sajtó és a korabeli közbeszéd tudta, hogy az Országházban embereket kínoztak és gyilkoltak meg, ám egyedül Incseli Szőts András holtteste került elő. Ám rendelkezésre állnak kordokumentumok, amelyek a mentalitástörténet törvényszerűségei alapján bizony az egykorvolt igazságról beszélnek.

A Budapesti Közlöny 1919. augusztus 14-i számában ezt olvashatjuk:

„A főrendiház alsó helyiségei megteltek behurcolt emberekkel, kínzókamrákat létesítettek, a kamrákban sok szerencsétlen ember halt meg a Lenin-fiúk kezei között, akiknek holttestét a parlament lépcsőjéről a Dunába dobták. Formális kivégzés itt nem történt. 
Rohamkéssel és revolverrel nem egy embert tettek el láb alól, nem egy szerencsétlen ember lelte halálát a fojtogató kezek között, azonban szabályszerű kivégzéséket itt nem hajtottak végre.”

Tormay Cecil pedig így ír ugyanerről a Bujdosókönyvben:

„A főrendi ház kapuja felett nagy ívlámpa világít a sötétben. Autók süvöltenek szakadatlanul. A terroristák ilyenkor szedik össze a túszokat, szállítják Korvin-Kleinnek az <>. A bőrkabátosok szerencsétlen emberi alakokat vonszolnak ki, aztán betaszigálják őket a kapun. Olykor ordítás hallatszik az Országház falából. 
Az autók ilyenkor parancsszóra berregni kezdenek és a szirénák tülkölnek, túlzakatolnak minden nyöszörgést és halálordítást. (…) A fegyveres Lenin-fiúk jönnek a kivilágított kapun. Középütt megy valaki. A csapat lefordul az alsó rakodópartra. A fegyverek zörögnek, a lépesek távolodnak. A Duna loccsan. Aztán jön visszafelé a fekete csapat, és középütt nem megy többé senki.”

De korabeli rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvek is igazolják, hogy Korvinék az Országházban több gyilkosságot is elkövettek. Kövér László avató beszédében erről így beszélt:

„Egy 1919. augusztus 16-án kelt rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvben az országházi túszok őrzésével megbízott katona beszámol arról, hogy Incseli Szőts András halála után az Országház kommunista gondnoka, egy bizonyos Englender nevű ember kijelentette egy Palis nevű vörösőr parancsnoknak, hogy – idézem – <
A Duna pedig, amiként 1944-ben, úgy 1919-ben sem állított ki halotti bizonyítványokat...” (folytatjuk)

Címkék: Publicisztika
2017.07.24.

A kommunizmus nem a második világháború után kezdődött, és nem 1919. március 21-én kezdődött. A kommunizmus akkor kezdődött, amikor a közgondolkodásban felbukkantak a kommunista eszmék, amikor a lelkekben és az agyakban gyökeret vert a felforgatás, az osztályharc és a terror (mint a szép új világ eljövetelének eszköze) ideája.

„A lélek megváltásához éppen a lélek feláldozására van szükség: egy misztikus etikából kiindulva, vad reálpolitiker-ré kell válni, és nem egy mesterséges kényszert, hanem a <> abszolút parancsát kell megszegni.” Ezt írta Lukács György, és senki, azóta senki sem tette fel a kérdést, hogy ezekkel a gondolatokkal miképpen lehet helyet foglalni a szellemi pantheonban, miképpen lehet kiérdemelni a tiszteletet és a megbecsülést. Senki sem tette fel a kérdést, hogy aki a „NE ÖLJ!” abszolút parancsát szegi meg (Lukács nem csak beszélt róla, meg is szegte, amikor nyolc embert főbe lövetett!), és aki e parancsolat megszegésére buzdít, az hogyan eshet más megítélés alá, mint a nácik.

Vajon miért nem teljesen mindegy, különösen az áldozatok szempontjából, hogy valakik faji vagy osztály alapon akarják megszegni az abszolút parancsot, faji vagy osztály alapon állnak neki kiirtani a társadalom egy részét? Ebben nem lehet különbséget tenni, hacsak nem gondolja valaki, hogy a zsidó élet többet ér, mint a nem zsidó élet. Ráadásul még ez a felosztás sem állja meg a helyét, ugyanis a kommunista terror apostolai a Tanácsköztársaság idején óriási szorgalommal irtották és gyűlölték a polgári zsidó elemet is!

A korábban már idézett, Forradalmak kora: antiszemita pogromok és atrocitások 1918-19-ben című, Kádár Gábor és Vági Zoltán által írt tanulmányban erről a következőket olvashatjuk:

„A vörösök sok helyen nem kímélték a zsidókat. Gyöngyösön a márciusban megalakult kommunista forradalmi direktórium azonnal betiltotta a <<zsidó újságokat>>, kisajátította és elkobozta (hivatalosan szocializálta, azaz köztulajdonba vette) a zsidók üzleteit, bankjait. Az új urak nyilvánosan alázták meg a helyi gazdagokat: sokukat – köztük jó néhány zsidót – utcaseprésre kényszerítettek. A vörösök és a zsidó polgárság közötti ellentétekre több jel is utalt: a gyöngyösi kommunisták által szedett 14 túsz között négy gazdag zsidó volt, és a helyi ellenforradalmi szervezkedésben is vettek részt zsidók. Végül a vörösök Welt Ignácot, a román megszállók több más zsidót végeztek ki.

Több prominens, gazdag zsidót (például Kornfeld Pált) börtönbe vetettek. A zsidó nagytőke szimbólumának tekintett Weiss Manfréd öngyilkosságot kísérelt meg, amikor államosították csepeli gyárbirodalmát. Stern Samu udvari tanácsos, a zsidó közélet egyik központi alakja Bécsbe menekült a kommunisták elől. Az egyházakkal szembeni fellépés jegyében a Tanácsköztársaság be kívánta záratni a neológ rabbiképzés központját, a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézetet is.

A terror egyaránt sújtott zsidókat és keresztényeket. Szamuely áldozatai között Csornán ott volt Glaser János földbirtokos, Kalocsán pedig Kálmán József nagykereskedő. A vörösök szolnoki vérengzései során Österreicher Sándor borkereskedőt saját háza előtt, felesége és gyermekei szeme láttára brutális módon megkínozták majd ledöfték. Mellinger Izidor kereskedő a Szamuelyék által levert lázadásban részt vevő Fehér Gárda tagja volt. A Lenin-fiúk győzelmét követően eltűnt. Fia, a 16 éves Endre apját keresve egyenesen Szamuelyhez ment és kérdőre vonta apja eltűnése miatt. A vörös vezér nem tűrte a <<pimaszságot>>: a fiút egy órán kivégezték. Gunszt Sándornét összeverték, mert <> volt. Weisz Dezsőt, a Nemzeti Szálloda tulajdonosát hasba döfték. Számos zsidó kereskedőt, boltost árurejtegetés, árufelhalmozás vádjával bebörtönöztek. Zsidó ügyvédek, kereskedők, bankárok, földbirtokosok, vállalkozók, iparosok fizették ki a Szolnokra kirótt hárommilliós hadisarc mintegy felét.

Egerben letartóztatták és összeverték Kánitz Dezső bankigazgatót, hitközségi elnököt, öccsét, dr. Kánitz Gyula ügyvédet, dr. Setét Sándor ügyvédet (az Egri Újság főszerkesztőjét), Alföldi Mór nagykereskedőt, Goldberger Rudolf iparost és a négy további zsidót. Kánitz lakását a vörös különítményesek foglalták el. Mindkét egri zsidó hitközséget alaposan kifosztották. Miskolcon ellenforradalmi tevékenységért kivégezték Klein Béla kolozsvári orvost, Lefkovics Bernát földbirtokost és Rózsavölgyi Béla orvostanhallgatót. Budapesten a kórházigazgató gyermekorvost, Dr. Berend Miklóst is megölték. Egy étteremben ebédelt, majd kiment levegőzni a Duna partjára. Amikor kirázta zsebkendőjét, hogy kifújja az orrát, egy vöröskatona lelőtte. Nem azért, mert zsidó volt, hanem mert azt hitte, hogy Berend fehér zsebkendőjével a fehéreknek akart jelt adni. (…) Váry Albert ügyész adatai szerint a vörösök által statáriálisan kivégzett 590 ember közül 44 (7,4 %) volt zsidó. Ilyen körülmények között érthető az a furcsának tűnő tény, hogy a később negyedszázadig Magyarországot kormányzó Horthy nemzeti hadseregében sok zsidó tiszt szolgált, az aradi és a szegedi zsidók pedig nagy összegekkel támogatták az ellenforradalmat." (folytatjuk)

Címkék: Publicisztika

Ezeket a cikkeket olvastad már?