Publicisztikák

Tovább

Útileírások

Tovább
2015.09.11.

Címkék: Publicisztika
2015.09.10.

Szabó Tímea, az „ágens”, a mi amerikai kapcsolatunk megborzolta racka haját, és elindult Röszkére. Előtte talán felhívta volt férjét, a Jobbikost, a párt 2010-es OVB delegáltját, hogy menjen-e. De az is lehet, hogy Goodfriendet hívta, vagy egyenesen Langley-t hívta, nem interurbán…

Nem tudjuk.

De mindegy is. Az a lényeg, hogy ment.

Ettől pedig mindenki fellélegzett. –Hallottátok? Végre jön a Szabó Tímea! – súgtak össze Röszkén a migránsok. És szunniták hajtották fejüket siíták ölébe, alaviták kínálták karéj kenyérrel a keresztényeket, mindenkinek megmelegedett a kicsi szíve, még a Röszkén szolgáló rendőrök is elfelejtették fáradtságukat, és könnyes szemmel mosolyogtak egy kicsit.

És a mi drága Timiként megérkezett,körülnézett, majd megírta benyomásait:

Itt vagyok a röszkei zárt menekült gyűjtőponton, az úgynevezett 1-es hangárban. A körülmények borzalmasak, a rendőrök erejükön felül teljesítenek, de semmi segítséget nem kapnak a kormánytól. Az elmúlt fél órában szemtanúi voltunk egy kitörési kísérletnek. Rá kis idővel egy afgán lány lett rosszul, infarktus tünetekkel. Az emberek kétségbe vannak esve, tolmács nincs, nem tudják mi fog velük történni. Ha Orbán továbbra sem hajlandó segíteni, akkor ez maga lesz az élő pokol. Állandó mentőszolgálatra van szükség, tolmácsokra, több élelemre és a rendőrségnek sok sok segítségre.

Hát persze, Timi…

Szerintem is az a baj, hogy Orbán nem áll a határon, mind a 170 kilométeren, kis köténykében, kosárkájában cipóval, humusszal, friss báránysülttel, gránátalma kellően behűtött levével. Másik kezében orvosi műszerekkel, szikével, szívkatéterekkel, miegymással. S ha egy migráns elszalad, Orbán nem fut utána gyöngéden a kukoricásban, hogy egy cumisüvegből táplálja, ha elkapta, és gyöngéden ölébe fektette…

De azért ezt a problémát mi majd megoldjuk valahogyan. Nehéz lesz, de igyekezni fogunk. Hiszen olvastuk Rejtő Jenőt, és ő már megírta minekünk, mi a teendőnk:

„Feljegyzett beszélgetés az orani Fort-St.-Thérèse gazdasági hivatalában.

SZEREPLŐK

Verdier őrmester és Balukin közlegény, ezredírnok.

Délután öt óra, az őrmester ilyenkor átnézi a kérelmeket.

VERDIER: (Jön. Megviselt. Kissé lefogyott az utóbbi időben.)

BALUKIN: (Felugrik.)

VERDIER: (Bágyadt jóakarattal.)

Csak üljön le, maga disznó.

(Kinyitja a zubbonyát. Fúj.)

BALUKIN: (Írásokat tesz eléje.)

Gorcsev, a 27-es közlegény, estére kimaradást kér.

VERDIER: (Vészes morgással, amelytől bajuszának szálai rezegnek.)

Rendben...

BALUKIN: Ugyancsak a 27-es közlegény diétás betegkosztot kér.

VERDIER: (Bajusza szálai rezdülnek, szemei enyhén vérbe borulnak, orrcimpái ütemesen tágulnak.)

Aláírva...

BALUKIN: A 27-es két nap gyengélkedőt kér, mert a reuma kínozza.

VERDIER: (Bajusza rezeg, szem, cimpa, stb.)

Aláírva! És most (gyanúsan atyai hangon) kedves jó Balukin maga teljesen lezüllött lelkivilágú, gyanús, pimasz főhóhér... Ha maga még egyszer jelent valamit a 27-es közlegény kérelmeiről, akkor a legnagyobb számú lópatkoló csavarkulccsal pépesre verem a fejit.

(Vérfagyasztó kiáltás, hasonló a grand guignole nevű, kóros színpadi elváltozásokban szereplő őrült halottrablók felvonásvégi sikolyához, amire az egész mű íródott.)

Nem fogsz ugratni, te orgyilkos írnok! A 27-es kérelmét aláírhatja maga is!

(Szünet. Az őrmester egy székre roskad.)

Mi van még?

BALUKIN: (Nyel. Remegő kézzel egy cédulát vesz elő.)

A... 27-es kilépést kér holnap...

VERDIER: (Megtört. Legyint. Görnyedve süpped a székben.)

BALUKIN: (befejezi)

Mert fürdőbe... akar... menni...

VERDIER: (Jóakaratú szomorússággal.)

Ne ugass, mert eltiporlak, te becsület nélküli kétszínű sintéroktató...

(Mereng, a padlót nézve, megviselten. Végül valami elhatározás érlelődött benne.)

Nna!

(Feláll.)

Hát, ide hallgasson. Most még a 27-es közlegény kéri majd, hogy két néger szolga gyaloghintón vigye kivonuláskor, ezt persze aláírom, és ha perceken belül befut a kérése, hogy az őszi nagygyakorlatokra a kincstár költségén elkísérhessék vidám hölgyismerősei, ennek sem lehet akadálya, sőt megelőzzük kérelmében, és parancsot kap még ma az ezredtrombitás, hogy hajnalban hárfázással jelezze az ébresztőt, mert félő, hogy a 27-es közlegény véletlenül felébred és megjelenik a sorakozásnál!... De ha ezzel készen van, akkor akasszon ki egy táblát az erőd kapujában a következő szöveggel: Elaggott, vidéki levélkézbesítők, lóápolók és reumás nyugdíjasok kényelmes otthonra találnak, ha felvétetik magukat újoncnak a francia idegenlégióba. Teljesen hülyék számára kedvezmény, különleges elbánás, altiszti rangban sürgölődő szárazdajkák... Hogy az a mennydörgős...”

Na, hát erről van szó, drága kicsi Timink. Ide hosszú hetek óta csupa-csupa 27-es közlegény özönlik, az ország pedig átváltozott altiszti rangban sürgölődő szárazdajkákká. Úgyhogy megoldjuk. De van tennivaló, szerteszéjjel a nagyvilágban. Szükség van rád máshol is, Timi! Például Lübeckben! Ott most azok a 27-es közlegények, akik pár napja még a keletinél üvöltözték, hogy „Deutschland! Deutschland!”, meg hogy „Merkel! Merkel!”, azok most ott üvöltözik, hogy „We go Denmark!”. Dániába érve meg azt üvöltözik, hogy „Malmö! Malmö!”; ám a dánok nem engedik tovább őket, sőt, már két vonatot is megállítottak a nyílt pályán, azokban szegény-szegény migránsok ülnek és nem hajlandóak leszállni. Szerintem tele lesz a vonat nemsokára infarktussal.

Nincs arrafelé semmi dolgod, drága Timi?

Például rávehetnéd őket, hogy ezt üvöltözzék:

„Antarktisz! Antarktisz!”

Összedobjuk  hajóútra a lét, megígérem. Csak csinálj végre valamit, mert elő fogom keresni a legnagyobb számú lópatkoló csavarkulcsot. Megértetted?

Címkék: Publicisztika
2015.09.09.

A Mandiner szólaltatta meg az a fiatal néptáncos lányt, akit négy rohadt arab állat majdnem megerőszakolt a II. János Pál pápa téren. Mindenekelőtt álljon itt az interjú legfontosabb része:

Mi történt pontosan?

Múlt hét csütörtökön este tíz óra környékén jöttem ki az Erkel Színházból. Akkor lett vége a West Side Story próbájának. Indultam volna a Blaha Lujza tér felé, amikor egyszerre ott termett négy migráns fiatalember. Követni kezdtek, aztán az egyik megfogta a táskámat, a másik a karomat fogta le, ketten meg elém álltak...

Biztos, hogy migránsok voltak?

Biztos. Arabul beszéltek.

Mit akartak? Rabolni?

Nem tudom.

Vagy szexuális céljuk volt?

Nagyon úgy éreztem, hogy volt.

De nem jártak sikerrel.

Nem.

Hogyan tudott egyedül leszerelni négy „fiatalembert”?

Nem tudtam volna sehogy. Szerencsém volt. Egy-két percig rángattak és beszéltek hozzám, nem értettem, hogy mit, de mondtam, hogy engedjenek el. Ezt meg ők nem értették. Sírtam. Akkor viszont, tényleg nagy szerencsémre, megjelent a közelben hat gyalogos járőr. Amikor őket meglátták, elrohantak.

Szólt a járőröknek, hogy szaladjanak utánuk?

Nem. Csak zokogni tudtam, hogy ilyen velem megtörténhet, vagy majdnem megtörténhet. Sokkolva voltam, arra tudtam csak gondolni, hogy minél előbb haza.

Később sem tett feljelentést?

Négyen voltak, és amilyen helyzetben voltam, nem tudtam azzal foglalkozni, hogy részletesen megfigyeljem őket és leírást tudjak adni később. Felesleges időtöltés lenne a rendőrségre menni. Lehetetlen lenne megtalálni őket úgyis, valószínűleg már nincsenek is Magyarországon, lehet, hogy ott meneteltek másnap az autópályán... Nem tudom.

Az eset megváltoztatta a véleményét a menekültügyről?

Kettészakadtak az érzéseim. Eddig úgy voltam vele, hogy ha itt is háború lenne, én is menekülnék, ha lenne családom, én is védeném őket, ha lenne veszítenivalóm, próbálnám megmenteni. Szóval próbáltam eddig ilyen liberálisan felfogni az egész kérdést. Most meg úgy vagyok vele, hogy természetesen nem kell őket bántani, nem tudom, hol és hogyan kellene elhelyezni őket, de ne itt legyenek. Ez ugyanis akárkivel megtörténhetett volna. Az édesanyámmal is, a legjobb barátnőmmel is. Arra meg nincs biztosíték, hogy mindig épp jókor jelenik meg néhány járőr.

Az eset előtt esetleg benne is volt valamilyen menekültsegítő akcióban?

Előtte nem, de két nappal később, szombaton édesanyámmal vittünk a Keletihez ételt, készítettünk nekik sütit...

Az eset után?

Igen. Sokszor járok arra busszal, olyankor pedig mindig láttam anyákat, gyerekeket is. Úgy éreztem, ha ilyen helyzetben lennék, nekem is biztosan jól esne a törődés.

Szóval nem lett általánosságban migránsellenes vagy idegenellenes?

Egyáltalán nem. Az anyák, a gyerekek, a többiek nem tehetnek arról, amit ők négyen tettek. Csak az lenne jó, ha az ilyen négyeknek nem lenne lehetőségük ilyesmire. Idegenellenes egyébként nem is nagyon lehetnék: félig ukrán vagyok.”

Ami a legfontosabb: Ettől a nagyszerű és csodálatos teremtéstől mindannyian csak tanulhatunk. Példát mutat nekünk lelkierőből, jóságból, türelemből, szeretetből. Meg kell próbálnunk hasonlóvá válni őhozzá.

Viszont mielőbb felejtsük el az önsorsrontást, és a végtelen naivitást!

Közben pedig meg kell tanulnunk együtt élni azzal a tudattal, hogy este nem engedhetjük olyan helyekre a lányainkat, feleségeinket, szeretteinket, ahol esélyük van találkozni ezekkel.

És ez a puszta tény már az iszonyat előszobája.

Menjünk kerítést építeni. És mielőbb zárjuk le a határt…

 

Címkék: Publicisztika
2015.09.09.

hír: "hétfőn több mint száz migráns tagadta meg Dániában, hogy ujjlenyomatot adjon, és gyalog indultak el Svédország felé. Döntésüket a szigorúbb dán bevándorlási szabályokkal indokolták, míg a svédek állandó letelepedési engedélyt adnak minden szír menekültnek. Végül több órás tárgyalás után a vonulók nagy része hajlandó volt buszra szállni, hogy nyilvántartásba vegyék őket a rendőrségen."

Ezt most azért rögzítsük, mert ivadékaink máskülönben soha nem fogják elhinni. De így talán majd ráakad valaki, mint Szürke Gandalf  Isildurnak, Gondor királyának beszámolójára a Hatalom Gyűrűjéről…

És „az írás mely eleinte oly tisztán kivehető volt, akár a tűz lángja, most végleg eltűnt. Titokká lett, melyet csak a tűz fedhet fel.” „Mordori nyelven íródott, de én meg nem szólalok rajta”… 

Igen, így fog kezdődni az írás. A Gyűrű pedig Dzsihadi Johnhoz került, és az egész így kezdődött:

…a bevándorlók aztán elindultak Mordorból, és megérkeztek középföldén keresztül a Megyébe, és áttörtek Magyarország határán. „No fingerprint!” – üvöltötték, és megindultak. Műanyag palackokkal hajigálóztak, később kövekkel. Nekimentek a rendőröknek, nekimentek mindennek.

Az egész Megye csak állt és nézett.

És a Megye élén igazi hülyék álltak éppen. Éppen abban a sorsdöntő pillanatban.

„Deutschland! Deutschland!” üvöltötték aztán, mert így jelezték, hová tartanak éppen a Megyén belül.

És nekiindultak. Árkon-bokron, autópályán keresztül.

„Merkel! Merkel!” üvöltötték a Megye egyik legbefolyásosabb és leghülyébb vezetőjének a nevét.

És aztán így megérkeztek Németországba.

Ott néhány belterjes, idióta hobbit várta őket, „Welcome Refugees!” táblákkal. A bevándorlók mosolynak álcázott vicsorgással fogadták a behódolást, ettek valamit (de inkább kidobálták a nekik felajánlott ételt), aztán tovább indultak.

„Denmark! Denmark!” üvöltötték, és mentek. Tovább a Megyében.

Így aztán meg is érkeztek Dániába.

Hamlet atyjának szelleme a Helsingöri vár fokán állt, és a távolba nézett. De ezt a mordoriak nem látták, és őszintén szólva nem is nagyon érdekelte őket. Inkább ettek valamit, pihentek egy kicsit, pár órát csupán, mert az Uruk hai-ok nem éreznek sem fájdalmat, sem fáradtságot, és tovább indultak.

„Malmö! Malmö!” üvöltötték, és mentek. Árkon-bokron, autópályán keresztül.

Malmö pedig felkészült a fogadásukra. Malmö ugyanis már évekkel azelőtt elesett, Malmöben már ők voltak az urak. A város némely kerületébe a Megyéből származó bennszülött már évek óta nem merte betenni a lábát. Azokban a kerületekben már mordori törvények uralkodtak, mordori szokások szerint éltek. Mindenki azt gondolta, Malmö lesz a végállomás.

De nem.

Mikor megérkeztek Malmöbe, végre összeölelkeztek a sajátjaikkal. Aztán másnap nekivágtak.

„Oslo! Oslo!” üvöltötték, és mentek.

Osloba érve megpihentek kicsit, vételeztek még melegebb ruhákat, mert arrafelé már nem volt kedvükre a klíma. Mikor jól beöltöztek, nekivágtak.

„Reykjavík! Reykjavík!” üvöltötték, és mentek. A derék norvégok segítséget kértek és kaptak, a Megye vezetői gyorsan körbehordozták a véres kardot Megye-szerte, hogy mindenki adjon sok-sok pénzt hajókra.

És összeadták a sok-sok pénzt, a mordoriak megkapták a hajóikat, és elhajóztak.

Reykjavíkban aztán végre pofán baszták őket.

Ekkor a Megye vezetői felháborodtak, és újabb erőket küldtek szegény bevándorlók megsegítésére, akik akkor már Reykjavík főterén álltak, és azt üvöltötték, hogy „Nuuk! Nuuk!” – ami Grönland fővárosa.

A Megye vezetői, miután szétverték a bevándorlókat pofán baszó izlandiakat, sebes hajókon vitték őket Grönlandra.

Az eszkimók (Inuitok, bocs!), meg csak álltak a parton, és néztek, mint hal a szatyorban. Ekkor egy a Megyéből, egészen pontosan Magyarországról származó kísérő így szólt az egyik inuithoz:

„Sokan tengődtök-é még e vidéken?”

Az inuit pedig így válaszolt:

„Sokan bizon, többen, mint ujjamon
Számíthatok. - Szomszédimat, igaz,
Agyonverém már mind, de hasztalan,
Mindég kerülnek újak; s oly kevés
A fókafaj. - Ha isten vagy, tegyed,
Könyörgök, hogy kevesb ember legyen,
S több fóka. –„

Ezzel a párbeszéddel patthelyzet látszott kialakulni, de ekkor a mordoriak megoldottak mindent.

„Halifax! Halifax!” üvöltötték, és partra sem szállva tovább indultak.

Halifaxban az amerikai parti őrség várta őket. Letérdepeltették mindet, kezüket hátra bilincselték, aki megpróbált műanyag palackokkal dobálózni, azt agyonlőtték. Utána a némileg elcsöndesedett bevándorlókat haladéktalanul elszállították Guantanamora, és bezárták őket egy fogolytáborba.

Guantanamon néhány hetet töltöttek, kicsit kezesebbek is lettek. Utána pedig hajókba pakolták és kizsuppolták mindet.

Meg sem álltak egészen Szíriáig.

De a Megye addigra már elesett…

Címkék: Publicisztika
2015.09.09.

Egy 25 éves szír férfi –mert „megunta” a várakozást, rátámadt egy rendőrre Kiskunhalason.

Mi rettenetesen meguntuk, hogy ezek ide jönnek, lerohanják Magyarországot, mint egy kibaszott sáskajárás, és a legelemibb civilizációs normákat is képtelenek betartani.

Már a rendőreinket is megtámadják?

Letartóztatni, bilincsbe verni, ha ellenszegül, szétverni a pofáját, és haladéktalanul kitoloncolni!

Aki betartja a törvényeinket és a szabályainkat, az megkap mindent, ami törvény szerint jár.

Aki nem, az takarodjon a kurva anyjába!

Elég volt!

Címkék: Publicisztika
2015.09.08.

A Mandiner hozza az alábbi írást, amely ma jelent meg a Junge Freiheit-ban. Megérdemli, hogy én is kitegyem. Olvassák csak minél több helyen. És a németül tudóknak ajánlom a cikk alatti kommenteket is. Mondom: NEM VAGYUNK EGYEDÜL!!!! 

Németország utolsó barátja

Henning Hoffgaard

2015. szeptember 8. 11:26

Budapest Kasszandrája maga mögött tudja a magyarok többségét. Az emberek bíznak Orbánban. Nem csoda, hogy a brüsszeli bürokraták őrjöngenek.

„Orbán mélyen belehelyezi az ujjait a német menekültpolitika sebeibe, amely mára minden gátlását elvesztette. Mindenkit befogadunk. Minden menedékkérőt »szakmunkásként« és »új polgárként« üdvözlünk. Ezt az ő országa is megszenvedi. A magyar határokon naponta illegálisok ezrei gázol át. Míg Merkel és társai azzal próbálkoztak, hogy a határainkon lévő teljes szuverenitásvesztést pszeudo-humanitárius szólamokkal eltusolják, Magyarország cselekedett és kerítést épített a szerb határra. Brüsszel szája habzott a dühtől, Orbánt ez hidegen hagyta. Az ország, amely saját határait nem képes ellenőrizni, idővel semmit nem képes kontroll alatt tartani.

Görögország százával küldi a menekülteket

Jelenleg Magyarország az egyetlen ország, amely megpróbálja saját külső határait, melyek egyben az EU külső határai is, hatékonyan megvédeni. Ahogy azt az EU-s szerződések is megkívánják. Ez a férfi tartja magát a hatályos jogszabályokhoz, és még le is szidják emiatt. »Bizonyosan nem azokhoz tartozik Európában, akik közös megoldást igyekeznek találni, helyette sokkal inkább az erős embert játssza« — mondta róla Werner Faymann osztrák kancellár. Pár nappal később így nézett ki a Faymann-féle közös megoldás: minden Magyarországról érkező menedékkeresőt a legrövidebb úton Németországba szállítottak. Az, hogy Olaszország és Görögország szintén tízezreket enged át, már nem is téma.

(...)

Budapest Kasszandrája maga mögött tudja a magyarok többségét. A leszerepelt, korrupt baloldali ellenzék marginálissá vált. Az emberek bíznak Orbánban. A felmérésekben pártja, a Fidesz a legerősebb erő évek óta. Nem csoda, hogy a brüsszeli bürokraták őrjöngenek. Egy kormányfő, akinek fontosabbak a választói, mint a különféle szerződések, amikkel úgysem foglalkozik senki. Elképzelhetetlen.”

Címkék: Publicisztika
2015.09.08.

Főszerkesztő Úr! 

Az ön lapjában minap megjelent egy cikk, amelyik elítéli Magyarországot, a magyar kormányt, és legfőképpen Orbán Viktor miniszterelnököt. Meglehetősen súlyos szavak kíséretében vizionálja az ön lapja Orbánban a Sátánt, miközben az újságírás legelemibb szabályait is felrúgja, és egészen elképesztően hazudozik össze-vissza.

Önök gazemberek, Főszerkesztő Úr. Nem csak úgy, általánosságban, ahogy az ember kimondja az ilyesmit haragjában, nem. Önök konkrétan, kézzelfoghatóan gazemberek. Önök küldött emberek, egy politikai cél szolgálatában állnak, és saját lelkiismeretük megnyugtatása okán gyalázzák ezt az országot és a magyar miniszterelnököt.

Önök ezt teszik persze öt éve, úgyhogy ebben nincsen semmi újdonság. De most mégis más a helyzet, ugyanis most az életünkről van szó. És Európáról. A jövőnkről. És önök, mivel konkrétan és kézzelfoghatóan gazemberek, mindezt kockára teszik, pusztán egy életidegen, bukott, ostoba ideológia kedvéért.

Háborús viszonyok között önt és a maguk fajta gazembereket egyszerűen kivonják a forgalomból. Így vagy úgy – valahogyan. A háborús viszonyok pedig sajnos hamarosan bekövetkezhetnek.

És akkor lássuk, miben is áll az önök kézzelfogható gazembersége.

„Az egész kontinensnek fel kell lépnie ez ellen a rohadt rezsim ellen!” – írják önök.

Akkor lássuk! Tegyük fel mindenekelőtt azt a kérdést, vajon minek köszönhető, hogy Európa határait megrohanták a bevándorlók százezrei? (Ma még százezrek, holnap milliók?)

Hogy az ön kifejezéseinél maradjak: ebben a legnagyobb felelősség az Egyesült Államok és a Brit Királyság rohadt rezsimjeit terheli.

Az Egyesült Államok rohadt rezsimjei (idősb és ifjabb Bushról beszélünk) voltak azok, amelyek tönkre bombázták azokat  a közel-keleti és észak-afrikai államokat, amelyek megszűnésével elindult a rajzás Európa felé. S ebben a bűnben leginkább az ön hazájának rohadt rezsimjei osztoztak az amerikai rohad rezsimekkel.

De legalább a bűnben, és a hazudozásban sem voltak következetesek.

Idősb Bush elnök pár hónappal azután, hogy Szaddám Huszein mérges gázzal megtámadta az iraki kurdokat és tízezreket ölt meg, ellátogatott Irakba, meglapogatta Huszein lapockáját, és feltétlen bizalmáról valamint támogatásáról biztosította őt.

Majd eltelt néhány esztendő, és Huszein kényelmetlenné vált. Úgy is fogalmazhatunk, hogy „megváltoztak a politikai viszonyok”, vagyis megváltoztak a nagyhatalmi érdekek. És Huszeint el kellett távolítani, bármi áron.

A „bármi ár” pedig szó szerint értendő. Így hát az illetékes titkosszolgálatok kitalálták a Huszein vegyi fegyvereiről szóló mesét. És elkezdték megdolgozni a közvéleményt. Tényleg: Önök benne voltak?

És rémlik még Tony Blair neve? Igen, ő egy rohadt rezsim borzalmas miniszterelnöke volt, és mint ilyen, a hasonszőrű Bush jobb keze a hazugságban. Nem voltak finnyásak, igaz, főszerkesztő úr? Ha kellett, hamisítottak dokumentumokat arról, hogy Irak nagy mennyiségű uránt vásárolt Nigertől, ha kellett, visszatartották azokat az információkat, amelyekből kiderült, hogy Huszeinnek semmiféle vegyi és tömegpusztító fegyvere sincs.

Aztán Blair kiállt a nyilvánosság elé, és közölte, hogy ő bizony hazudott. Majd távozott, elegánsan.

Igazán sajnálatos, rohadt és borzalmas, hogy a hazugság és annak beismerése között meghalt pár százezer ember, földönfutó lett néhány millió, és romba dőlt egy ország. A romokon pedig megszületett minden: terror, erőszak, hadurak, milíciák, fegyverkereskedelem, éhínség, bűn, fanatizmus. Ott a Sátán  – és maguk teremtették főszerkesztő úr, a rohadt rezsimjeikkel.

Aztán eljátszották ugyanezt Szíriával. Asszad is terrorista diktátor lett hétfőről keddre hirtelen – és az eredmény ugyanaz. Önök teremtették meg az IS-t is, az önök korcsa volt az Al-kaida is, Oszama Bin Laden is.

S hogy teljes legyen a mű, az önök rohadt rezsimjeinek titkosszolgálatai kirobbantották az úgynevezett „arab tavaszt”, aminek eredményeképpen romba dőlt majdnem az egész észak-afrikai régió. És persze a legnagyobb falat: Líbia. Kadhafit is sikerült likvidálni, ennek eredményeképpen a korábban befogadó országként működő ország kibocsájtó lett, és mivel az „arab tavasz” „sikereként” végképp megszűnt az államhatalom, az anarchia, a káosz és az erőszak az úr, Líbián keresztül özönlik Európába fekete-Afrika is.

Ezt mind-mind az önök rohadt rezsimjeinek köszönhetjük. (És akkor a múltba még el sem kalandoztam. Tudja, főszerkesztő úr, nem az én hazám volt a világ legnagyobb gyarmattartó birodalma, és nekünk nem volt soha olyan cinikus miniszterelnökünk, aki ezt mondta volna:

„We have no eternal allies, and we have no perpetual enemies. Our interests are eternal and perpetual, and those interests it is our duty to follow.”)

Úgyhogy elkelne önöknél némi szerénység, főszerkesztő úr…

De tisztában vagyok vele, hogy a magafajta gazemberektől felesleges elvárni ilyesmit.

Miképpen minimális mértékű méltányosságot, korrektséget, a valósághoz és az igazsághoz való ragaszkodás minimumát is. Csak az a baj, hogy a magafajta gazemberek nem túl nagy képességűek. Ezért aztán mindig kilóg a lóláb.

Lássuk ezeket a lólábakat!

Mindenekelőtt az ön hazájában nézzünk körül. Az önök miniszterelnöke, David Cameron nemrégiben kijelentette, hogy ezentúl börtönbüntetéssel fogják sújtani azokat az illegális bevándorlókat, akik feketén munkát vállalnak Nagy-Britanniában. Továbbá azokat is, akik illegálisan szállást és/vagy munkát adnak nekik.

Ez most embertelenség és rohadt rezsim, vagy csak önvédelem?

De van ennél nagyobb lólábam is! Tudom én, hogy a közvélemény általános emlékezőtehetsége megegyezik egy aranyhaléval, és hogy a magafajta gazemberek mindig ebben bíznak. De mindig akad valaki, aki emlékszik a tegnapra, sőt, a tegnapelőttre is. Így maguk mindig elvéreznek a virtuális valóság fenntartásának és állandóvá tételének háborúiban.

Emlékszik még a főszerkesztő úr ez év júniusára? Biztosan, de azért felfrissítem kicsit az ön emlékezetét. Júniusban az olasz francia határnál fekvő Ventimiglia városánál játszódtak le infernális jelenetek. Ugyanis a francia hatóságok lezárták a határt. Felvonultak a francia rohamrendőrök, és nem engedték átmenni a  migránsokat. Akkor, egy az önökéhez kísértetiesen hasonló magyarországi internetes lap, az Index éppen önökre hivatkozva írta a következőket:

„A határ menti Ventimigliában száz, főként szudáni és eritreai menekültet igyekezett begyűjteni az olasz rendőrség, hogy a vasútállomáson lévő, a Vöröskereszt által fenntartott ideiglenes menekülttáborba vigye őket – írta a Guardian.” És még ezt is hozzá tették: „Az olasz–francia határon fekvő Ventimigliánál egyre több a menekült, akik Franciaországba és Észak-Európába mennének, de a francia hatóságok által megszigorított határőrizet miatt nem tudják elhagyni Olaszországot.”

Tehát Ventimigliánál az olasz rendőrök rohangáltak a migránsok után, hogy bevigyék őket a táborba, ám a migránsok leszarták a törvényeket. Eközben Franciaország –az uniós joggal szembe menve- lezárta a saját határát. Nem gondolja, hogy a ventimigliai szituáció kísértetiesen hasonlít a mai magyarországi helyzetre? Viszont nem emlékszem, hogy ön rohadt rezsimeket és borzasztó miniszterelnököket emlegetett volna akkor, és arra sem, hogy fenyegetőzött volna. Nem volt kiadva a parancs, főszerkesztő úr?

Az Index akkor így folytatta a beszámolóját:

Franciaország eddig hatezer migránst küldött vissza az olasz oldalra, a dublini rendeletre hivatkozva, amely szerint annak az országnak kell döntenie a menekült kérelméről, amelynek területére először megérkezett. Róma azonban a migránsok elhelyezésének arányosabb elosztását várná az EU-tól.”

Franciaország tehát visszatoloncolta a migránsokat? Micsoda embertelenség ez szegény szerencsétlen menekültekkel szemben? Vagy még sem? (Azt csak a hazai olvasók kedvéért jegyzem meg, hogy júniusban, amikor az ellenzék még ott tartott, hogy a migráns ügy nem ügy, csak Orbán találta ki az egészet, nos ebben az időben az Index még migránsoknak nevezte a migránsokat, lásd fent. Aztán, amióta elözönlöttek bennünket, azóta meg van nekik tiltva a migráns szó használata, és kizárólag menekültekről beszélhetnek.)

Apropó! Menekültek! Árulja már el, főszerkesztő úr, a magyar határon megjelenő, majd rajtunk átgázoló és Németországba masírozó horda miért is menekült? Ha egy pillanatra elfogadjuk az önök narratíváját, és feltételezzük, hogy ez a tömeg az utolsó emberig háborús övezetből jön (még a fele se jön onnan!), amint átlépik a szír-török határt, már nem menekültek. Attól a pillanattól kezdve biztonságos helyen vannak, és már nem az életükért futnak. Attól a pillanattól fogva, hogy kilépnek Törökországból, és átgázolnak Görögországon, Macedónián, Szerbián, Magyarországon, Ausztrián, és megérkeznek álmaik földjére, Németországba, nos, attól fogva mindvégig bevándorlók. Migránsok. Akik már nem menekülnek, hanem kinézték maguknak a német életszínvonalat, és úgy döntöttek, az jár nekik.

Csakhogy, főszerkesztő úr, ez nem kívánságműsor. Illetve csak a magaféle gazemberek és idióták szerint az. Csak az ilyen ön- és közveszélyes kretének gondolják, hogy ez így helyes.

De maradjunk még egy pillanatra annál a júniusnál, és nézzünk meg egy –önöktől eltérően- tisztességes beszámolót az akkori helyzetről:

„A bevándorlási hullám megfékezésére külső határait több uniós ország – Spanyolország, Bulgária, Görögország – már korábban lezárta, fizikai értelemben is (fallal, drótkerítéssel). A helyzet most annyiban változott, hogy az EU több nyugati tagállama belső, az Unión belüli határainak lezárása mellett döntött. Hiába tehát a schengeni övezet vagy a négy szabadság elve: az európai országok nem tudnak és nem akarnak több illegális migránst elszállásolni, így ha kell, az unión belül is lezárják országaik határait. Miközben Brüsszel kvótákról és humanitárius kötelességekről beszél, a nemzetállamok önálló cselekvésbe kezdtek. Németország május végén zárta le határait, a G7-csoport vezetőinek bajorországi tanácskozására hivatkozva. A múlt hét végén pedig Franciaország, Ausztria és Svájc is lezárta olaszországi határát az illegális bevándorlók előtt. A francia-olasz határon a bevándorlók rátámadtak a francia rendőrsorfalra, követelve, hogy engedjék át őket. (Elgondolkodtató, hogyan jutott odáig Európa, hogy a területén illegálisan tartózkodók már nem bujkálnak, menekülnek a hatóságok elől, hanem eléjük állnak, rájuk támadnak, szabad továbbhaladást követelnek…)”

Erről van szó, és a helyzet azóta rengeteget romlott. Többek között azért, mert ön, és az önhöz hasonlatos gazemberek  azóta olyan cikkeket irkálnak, mint az önök nevezett műve mirólunk.

De barangoljunk tovább a közelmúltban, és maradjunk annál a júniusnál. A már emlegetett, önökkel kísérteties hasonlóságot mutató Index így számolt be egy akkori történésről:

„Három, bevándorlók lakta tábort számolt fel a francia rendőrség kedden hajnalban, írja az MTI.

Párizs északi részén, a La Chapelle metrómegálló környékén hónapok óta mintegy 350, elsősorban szudáni menekült vert sátort, akik szörnyű higiéniai körülmények között éltek. A bevándorlókat átszállították egy Párizs közeli átmeneti szálláshelyre, ahol kiderült, hogy csak a felük kér menekültstátuszt Franciaországban, a többiek Nagy-Britanniába vagy a skandináv országokba szeretnének továbbmenni.

Néhány órával később Calais kikötővárosban is felszámoltak két illegális sátortábort, ahol 140-en éltek. A kikötőváros a Szíriából, Afganisztánból, Szudánból és Irakból érkezők első számú célpontja, innen kompon vagy a csalagúton akarnak továbbutazni Nagy-Britanniába. A hatóságok szerint mintegy 2500-an élnek sátrakban a környéken, hétfőn az egyik táborhelyen 2-300 ember verekedett össze, 14 embert kórházba kellett szállítani. 

Idén január elseje és május 21-e között a hatóságok 18 ezer illegális bevándorlót tartóztattak fel Nagy-Britannia felé tartó kamionokban - ez kétszer annyi, mint tavaly ugyanekkor, és négyszerese a 2013 első öt hónapjában feltartóztatott külföldieknek.”

Szeretném először ismét felhívni az ön figyelmét a szóhasználatra: illegális, bevándorló, illegális bevándorló. Nos, ez azóta tilos, mert ha az illegális bevándorló Magyarországot rohanja le, akkor parancsszóra „menekült” lesz belőle, és még Bono is tudja, hogy nem tesz rosszat magának, ha ilyen irányú nyilatkozatot tesz közzé. De ami ennél is érdekesebb, az az, hogy ebből a cikkecskéből megtudtuk: Franciaország-szerte leírhatatlan körülmények között éltek illegális bevándorlók utcai táborokban, mindenféle ellátás nélkül, és ezeket a táborokat a rendőrség időről-időre felszámolta. Hogyhogy nem jutott akkoriban az ön eszébe a rohadt rezsim, meg a borzalmas miniszterelnök? Ne fáradjon a válasszal… Magam is tudom…

S ha nem haragszik, még egy percig rabolnám drága idejét, amelyet oly’ önfeláldozóan fordít hazudozásra, hisztériakeltésre és szemétkedésre. Nos, még egy apróságot nem értek. Ausztrália kormánya az ausztrál partoktól egyszerűen visszafordítja a migránsok hajóit. Vagy szinte lakatlan szigetekre viszik őket, vagy azonnal vissza a kiindulási pontra. Az ausztrál kormány komoly pénzeket fizet az embercsempészeknek, hogy „ne is találják meg” Ausztráliát. Az ausztrál kormány kerek perec kijelentette, s ezt a határon elhelyezett plakátokon hirdeti is, hogy egyetlen migránst se enged be.

Ausztrália a Brit nemzetközösség tagja. Az ausztrálok a brit uralkodó alattvalói, éppúgy, mint ön. Nem gondolja, hogy egy rohadt rezsimmel van dolgunk, élén egy borzalmas miniszterelnökkel?

Tudom, nem gondolja. Ugyanis ön még életében nem gondolt semmit magától. Az ön képességeinek csúcsa, hogy önállóan ürít, becsületének piedesztálja pedig a pöcegödör. De tudja mi a lényeg? Az, hogy ez már egyáltalán nem számít! Ugyanis vége van annak a világnak, amelyet ön, és a magához hasonló gazemberek tartottak fenn nagyon sokáig. Vége van a virtuális valóságnak, és vége van az önök idióta, rögeszmés ideológiájának. Mert még soha nem volt olyan ordító szakadék az európai „irányadó” politika, és az azt támogató szennysajtó, valamint az európai népek világa és értékítélete között, mint most.

Olvasgasson kommenteket, főszerkesztő úr. Ausztriai, német és angol lapok, televíziók kommentjeit. Egyáltalán, a saját lapja olvasóinak véleményét ismeri? Majdnem kivétel nélkül Orbánnak adnak igazat. És ugyanez a helyzet Ausztriában és Németországban is.

Maguk azt írták: azért kell Orbánt „megállítni”, mert félő, hogy nézetei „átterjednek” egész Európára. Már késő, főszerkesztő úr! Átterjedtek. Úgy tűnik, győzni fog a normalitás. Maguknak vége.

(u.i.: Dániában migránsok pár száz fős csoportja úgy döntött, hogy nem felel meg nekik a dán szociális ellátórendszer színvonala, ezért át akarnak menni Svédországba. Neki is indultak a Malmöbe vezető hídon, amelyen amúgy tilos a gyalogos közlekedés. Ebből pedig verekedés lett, ne szépítsük. Kérdezem még így a végére öntől, hogy ön szerint ez normális? Mostantól kicsit etetjük, itatjuk őket itt-ott, és ha nincsenek megelégedve, vagy nem ízlik a tejbepapi, akkor átmennek egy másik, még gazdagabb országba, a teljesen elhülyült, húgyagyú európai „civilek” meg rohangálnak utánuk kis ételes kosárkákkal meg arany cipellőkkel? Szerintem meg ez nem normális. Szerintem úgy kell lebaszni mindet a Malmöi hídról, mint a szart. És kikúrni Európából az összeset, amelyik követelőzik, és képtelen betartani a törvényeket, a szabályokat, képtelen az együttélés minimumára is. Ön pedig mehet velük. De szép is lenne, Istenem…)

Címkék: Publicisztika
2015.09.07.

Szól a híradó, délután: Megindultak a migránsok Budapest felé az autópályán. Több százan, a forgalommal szemben, a Szegedre tartó oldalon. A rendőrök megpróbálják leterelni őket, de sikertelenül.

Azonnal vezényeljenek oda megfelelő létszámú erőt!

Bármilyen eszközzel takarítsák le az autópályát, véget vetve ezzel többek között az életveszélyes állapotoknak!

Azokat, akik nem hajlandók tudomásul venni a törvényeket és nem hajlandók együttműködni a hatóságokkal, bilincsbe verve vigyék vissza a határhoz és toloncolják ki!

Aki betartja a törvényeket és szabályokat, az megkap mindent, ami törvény szerint jár.

Aki nem, az takarodjon a kurva anyjába!

Elég volt!

Címkék: Publicisztika
2015.09.07.

Szól a híradó: zavargások vannak Röszkénél. Migránsok egy csoportja elfoglalta a röszkei utat, nekiment a rendőrsorfalnak, nem akarnak bemenni a gyűjtőpontra, nem akarják alávetni magukat a kötelező regisztrációnak. Közben azt skandálják, hogy „szabadság! szabadság!”.

Akkor beszéljünk végre tisztán, újra:

A rendőrség bármekkora erővel verje le ezeket a zavargásokat!

Haladéktalanul emeljék ki a tömegből a zavargókat, bilincsbe verve vigyék el őket!

Minden további eljárás nélkül toloncolják ki őket az országból!

Aki együttműködik és betartja a törvényeket, az megkapja mindazt, ami törvény szerint jár!

Aki nem, az takarodjon a kurva anyjába!

Elég volt! 

Címkék: Publicisztika
2015.09.07.

Kiszivárgott, hogy a szegény hülye bácsi, Jean-Claude Juncker milyen új javaslattal fog előállni az Európai Bizottság nevében, menekült ügyben.

E szerint marad a kvótarendszerről szőtt álom, mert ezt Merkel álmodja rendületlenül, és ő olyan erősen tud álmodni, hogy ezt a marhaságot júniusban még határozottan elutasító Franciaország, Spanyolország és Ausztria ma már lelkesen támogatja.

Vajon milyen lófejet tett be Merkel az említett három ország ágyába…

No, de lássuk az újdonságokat – illetve csak kettőt. Azt sikerült kitalálni, hogy befogadott menekültekként 6000 (hatezer) eurót kap a befogadó tagállam. Remek!Ám ha valaki nem akar kvótát, akkor ezt a nem akarását pénzzel megválthatja. 6000 (hatezer) euróval be nem fogadottanként.

Mostantól tehát: „Nem akarásnak hat rugó a vége”.

Mennyire gusztusos mi? Milyen elvszerű, milyen emberjogi. Éppen olyan, mint ez az egész kibaszott világ körülöttünk.

És persze az a legjobb benne, hogy ezen a kiskapun majd megint a gazdag tagországok tudnak kislisszolni. A kicsik és szegények meg újfent szophatnak.

Ja! Majd’ elfelejtettem! A keleti tagállamok (V4-ek és a baltiak, akik jelen állás szerint meg fogják vétózni a kvótát) akkor is felmentést kaphatnak, ha Ukrajnából menekülthullám indulna el feléjük. Ez szép, tényleg. Viszont a menekültekként elvileg járó 6000 euró az ukrajnai menekültekre nem vonatkozik.

Hát miért is vonatkozna… 

Címkék: Publicisztika

Ezeket a cikkeket olvastad már?