Publicisztikák

Tovább

Útileírások

Tovább
2017.06.20.

2017.06.20.

A hír: 

„Meghalt egy teherautósofőr, aki Calaisnál menekültek által emelt útakadály miatt ütközött 

Meghalt egy lengyel rendszámú teherautó sofőrje Calais közelében, miután járművével egy tiltakozó menekültek által emelt útakadály miatt karambolozott. A teherautó azután kapott lángra, hogy az akadály miatt megálló másik teherautónak ment neki.

Francia hatóságok szerint ez volt az első halálos baleset, ami ilyen útakadály következtében történt azóta, hogy 2014-ben nagyobb számban érkeztek a város környékére menekültek.

Fotó: AFP

A baleset hajnali négy előtt történt az A16-os autóúton. A hatóságok elmondása szerint az áldozat személyazonosságának megállapítása nehéz lesz a komoly égési sérülések miatt. Azt is közölték, hogy kilenc eritreai menekültet vettek őrizetbe az egyik blokád miatt megállt teherautóról.

Calais környékén évek óta rengeteg menekült és migráns táborozott, a legtöbben Nagy-Britanniába szerettek volna átjutni, a francia rendőrség tavaly év végén komoly erőkkel ürítette ki a tábort. Az útakadályok emelésével azt próbálják meg elérni, hogy a kikötő felé tartó teherautók és kamionok lelassítsanak, és lehetőségük legyen felugrani és elbújni a járműveken.

Az utóbbi hónapokban a helyi beszámolók szerint sok olyan menekült tért vissza a térségbe, akiket a francia hatóságok az ország más területeire költöztettek át. Továbbra is Nagy-Britanniába szeretnének átjutni, annak ellenére, hogy a nagyon megerősített biztonsági intézkedések miatt erre nincs sok esélyük.” (Guardian, 444) 

És a kérdések: vajon mikor lesznek örökre eltakarítva ezek az állatok onnan? És mikor lesznek végre eltakarítva egész Európából?

Címkék: Publicisztika
2017.06.20.

Irány Líbia! Mert szeretnénk, ha Líbia is erős, multikulturális, sokszínű ország lenne. Akinek pedig Líbia nem elég nagy kihívás, hajózzon tovább Szaud-Arábiáig!

2017.06.16.

Címkék: Publicisztika
2017.06.16.

„Vona újra álruhában járta az országot

A Jobbik elnöke talicskával követek hordott, majd kenneleket tisztított egy kutyamenhelyen.

A Jobbik elnöke folytatta álruhás országjárását. Vona Gábor egy gyöngyösi  kutyamenhelyen járt, ahol talicskával köveket hozott, majd valóban beöltözve kenneleket mosott. A pártelnök hangsúlyozta, hogy a Jobbik kiemelten fontosnak tartja az állatvédelmet, szerinte ugyanis „aki a mai napon állatokat kínoz, a holnapi napon embereket fog”. (mandiner) 

Azért lássuk be: van a lapos, teljesen felesleges közhelyek puffogtatásának  olyan mélysége, ahová már tényleg csak saját felelősségére merülhet az ember, védőfelszereléssel, mert abban a mélységben Vona Gábor vár reá, azt meg nehéz kimosni…

2017.06.16.

A hálás zsidók koszorúinak szalagjai, akik nem felejtették el, kinek köszönhetik megmenekülésüket...

Címkék: Publicisztika
2017.06.14.

Alább egy „apróság”, mely igazolja, miért életveszélyesek és elviselhetetlenek ezek a szervezetek, és miért kell mindegyiket a helyére szorítani.

Minden együttérzésem a meghurcolt rendőröké, a rendőrök családjáé, és remélem, egyszer majd a bűnözők is megbűnhődnek, csakúgy, mint ezek a tisztességes embereket tönkretevő, bűnözőket védő, az egész társadalom természetes és józan értékítéleteit és természetes jogérzékét felülíró nyomorult gazemberek.

Íme, három magyar rendőr története a Helsinki Bizottsággal: 

„ÖRÜL A JOGVÉDŐ:

Jogerősen is börtönbe megy a tolvajt fogó zsaru 

Míg a tolvaj bűnözőket felkaroló Helsinki Bizottság háza táján pukkannak a pezsgők, addig három rendőrcsaládban most a könnyek folynak. Ketten elvesztették hivatásukat, míg a harmadikban az apától való búcsúzkodás ideje jött el. Letöltendő börtönre ítélték, mert az általa elfogott tolvajok azt állítják: bántalmazta őket.

A leszerelt zsaruk nem beszélnek róla, de mindenki tudja: ha akkor nem fogják meg a tolvajokat, ha később érnek ki, ha elfordítják a fejüket... most minden rendben volna.

Az eljárás alapjául szolgáló esemény még 2013. júliusában történt Hatvan határában, egy kukoricásban, ahol öt tolvaj bűnöző kukoricacímert lopott és a helyi rendőrök őket cselekményük közben tettenérték. Az eltulajdonított vagyoni érték mintegy 600 ezer Ft.

Az öt bűnözőt a Helsinki Bizottság nevű, önmagát "jogvédőnek" nevező ügynökség azonnal felkarolta és segítségükkel feljelentést tettek, miszerint a rendőrök a helyszínen nem adtak nekik inni, sőt bántalmazták is őket.

A tolvajokat, előállításuk után orvos vizsgálta meg, aki semmilyen sérülést, külsérelmi nyomot nem látott rajtuk, azonban négy nappal az intézkedés után egyikük beszerzett egy látleletet bordatörésről, természetesen azt állítva, hogy e sérülését még az intézkedés során szerezte.

Az ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség indított nyomozást, majd a tolvajok ellentmondásos vallomásait, a rendőrök egybehangzó vallomásait és az orvosi véleményt figyelembe véve arra jutott, hogy nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése.

A Helsinki Bizottság persze panasszal élt, de nagy sajnálatukra az újraindított és végigvitt második nyomozás is erre a megállapításra jutott. Végül maguk a jogvédők vették kézbe a dolgot és pótmagánvádas eljárásban állíttatták bíróság elé a rendőröket.

Az eseményről anno a Népszava nevű sajtóorgánum számolt be legelőször. Persze figyelembe vette, hogy a tolvajokat általában nem kedvelik még olvasóik sem, így hatva az érzelmekre, fogalmazásmódjában a tolvajbanda cselekménye egyszerűen így szerepel – tessék figyelni! - „gyógyszeralapanyaghoz gyűjtött” kukoricacímert. Így azért mindjárt másképp hangzik a cselekmény: a lopásból egyszeriben nemes gesztus születik.

Az újság azt is kihangsúlyozta, hogy a kukoricacímert egyébként nem szedte le a tulajdonos, tehát ergo - szerintük - nincs is vagyoni kár...

A cikk folytatása szerint a rendőri intézkedés során az események „eldurvultak” és a rendőrök megbilincselték a tetteseket, sőt kettőt közülük bántalmaztak is. Tehát a bilincselés már eldurvulásnak számít...

A drámai történet persze ennyivel nem ért véget: a cikk kiemeli azt is, hogy az elfogott tetteseket "órákon keresztül" fektették a földön és nem adtak nekik vizet sem...

Az eljárás során kiderült, hogy az elfogott tolvajok közül ketten ellenszegültek a rendőri intézkedésnek, így velük szemben szükségessé vált a testi kényszer alkalmazása. A földre fektetés pedig nem „órákig” tartott - ahogy a jól hangzó klisé állítja - , hanem csak addig, amíg kiérkeztek az előállításban segédkező, valamint a helyszíni szemlét lefolytató kollégáik. Az intézkedőknek addig maguknak is a napon kellett ácsorogni, de persze ez már kevesebbeket érdekel...

Hogy vizet miért nem kaptak a tettenért tolvajok, arra viszont bizony valóban nehéz magyarázatot találni... Vélhetően azért, mert a kukoricaföldön viszonylag kevés vízcsap áll rendelkezésre, a tolvajok pedig a gyógyászati/jótékonysági akciójukhoz nem vittek magukkal...

Az ügyben kirendelt orvosszakértő annyit állapított meg, hogy a szóban forgó bordatörés keletkezhetett akkor is amikor intézkedtek a rendőrök, de akár később is, sőt kihangsúlyozta hogy ez nem egyértelműen megállapítható!

A tolvajok közül csak négyen voltak hajlandóak megjelenni a tárgyaláson. Ötödik társuk rendre kivonta magát az eljárásból már a nyomozati szakban is.

Az ügyben a nyomozás során kihallgatott, az eljárásban nem szereplő tucatnyi rendőr tanú vallomását a Helsinki Bizottság indítványára a bíróság nem vette figyelembe, mert ők "összebeszélhetnek". A bizonyítási eljárás magját így csak a négy tolvaj vallomása jelenti (ők ugyanis nem beszélhetnek össze).

A bíróság azzal az indoklással, hogy az ítéletnek prevenciós jellege van, vagyis a célja a hivatalos személyek elrettentése, egy rendőrt másfél év letöltendő szabadságvesztésre, kettőt felfüggesztett szabadságvesztésre és lefokozásra ítélt, amely azt jelenti, hogy mindhárom vádlott rendőri karrierjének vége szakad... Az ítélet jogerős.

Az ügyet generáló Helsinki Bizottság az elért hatalmas sikerről, már anno, az első fok után is büszkén számolt be honlapján, sőt azt a tényt, hogy a rendőri brutalitás áldozatai tettenért tolvajok voltak, egyenesen elhallgatta. Helyette így fogalmazott: „a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa három rendőrt ítélt el első fokon bántalmazás hivatalos eljárásban és testi sértés bűncselekménye miatt, amiért megrugdostak és ütlegeltek két SÉRTETTET.”

Tetszik érteni? Két „sértettet”... Nem két ellenszegülő, tettenért tolvaj bűnözőt, hanem két "sértettet"...

"Nagyon remélem, hogy ez példaértékű lesz" - nyilatkozta jókedvűen Győző Gábor, a Helsinki Bizottság nevű, önmagát "jogvédőnek" nevező szervezet alkalmazottja a TV2-nek a tárgyalás után.

A tolvajok lopási ügye persze hamarabb lezárult. Ők cselekményükért – másik bíróságtól - jogerősen figyelmeztetésben részesültek és 20 ezer Ft eljárási költség megfizetésére kötelezték őket. Úgy tűnik, esetükben nem volt fontos a katonai tanács által hangsúlyozott „elrettentés”... Győző Gábor duplán örülhet, hisz talán ez az ítélet is kellő mértékben "példaértékű" - a lopást fontolgatóknak...

„Megjelennek a mesterséges testületek, amiket beinjekcióznak a struktúrába. Bizottságok, amiket senki nem választott meg. (...) a média, akik önkényesen formálják a véleményedet.”

Yuri Bezmenov – volt KGB ügynök a felforgatás tudományáról – Los Angeles 1983.

„Az ügynök már régen ott van a feladatra. Egy tiszteletben álló polgár. Esetleg fizetést kap különféle alapítványoktól törvényes küzdelmei címén, például az emberi jogokért, a nők jogaiért, a gyermekek jogaiért, vagy a fogvatartottak jogaiért... valamiért. (...) Utálat és bizalmatlanság keltése azon emberek felé, akiknek meg kellene védeniük téged és be kellene tartassák a törvényeket és a rendet... (...) Morális relativitás. Ez egy lassú helyettesítődési folyamat, melyben az alapvető erkölcsi értékek cserélődnek fel. A végére egy bűnöző már nem is bűnöző.”

Yuri Bezmenov – volt KGB ügynök a felforgatás tudományáról – Los Angeles, 1983. 

Kedves olvasó! Ha nem jelent nehézséget, a meghurcolt zsarukért tedd meg, hogy megosztod ezt a posztot, hisz a "példaértékűség" és az "elrettentés" úgy működik, ha mások is megismerik...! Hadd örüljön a "Bizottság"...!

 Megjegyzés: A Helsinki Bizottság a Magyarországon Soros György pénzéből működő 65 egyesület egyike, akik megpróbálnak a magyar emberek között feszültséget kelteni és bomlasztani​. Nagy szerepük van ma is az illegális bevándorlók dédelgetésében.”

Címkék: Publicisztika
2017.06.13.
Az alábbiakban Sallai R. Benedek képviselő nyertes és nem nyertes pályázatairól, felvett támogatásairól láthatnak hivatalos dokumentumokat. Minden benne ezekben a táblázatokban, Sallai R. Benedek illetve felesége valamint cégei különböző támogatásairól. Mindezt azért tárom most nyilvánosság elé, mert nevezett képviselő valami egészen elképesztő facebookos bejegyzésben kifogásolta, hogy 250 millió forintos támogatás felvételét tulajdonítottam neki. És természetesen perrel fenyegetett meg.
Nos, az alábbi dokumentumokat vizsgálják meg, nézzék meg a számokat, neveket, cégeket, utána döntsék el, ki hazudik.
Persze, van még egy lehetőség: a dokumentumok hamisítványok. De ezt nem hiszem. Úgyhogy örömmel megyek bíróságra, hogy találkozzak végre Sallai R. Benedekkel.

2017.06.13.

A 888 írta meg, mi pedig itt, ebben a „szólásszabadság hiányos” „diktatúrában” elolvassuk, és ökölbe szorul a kezünk.

És akkor néhány szó komolyan, cinizmus nélkül: régóta tudjuk, hogy például a mai Németországban olyan cenzúra fojtja meg a sajtószabadságot, amelyhez képest a Harmadik Birodalom cenzúrája üde káosz volt. Az, hogy a franciáknál is ilyen a helyzet, újdonságnak tűnik, legalábbis számomra.

Az Arte TV tulajdonosai ostoba és becstelen gazemberek. A politikai ukázt kiadó láthatatlan erők szintén ostoba és becstelen gazemberek. Mert ma egész Nyugat-Európa ilyen ostoba és becstelen gazemberekkel van tele, ostoba és becstelen gazemberek irányítják azt a világot Brüsszeltől kezdve Berlinen és Párizson át egészen Athénig. És miközben ezek a becstelen és ostoba gazemberek a legocsmányabb cenzúrát és fake news gyártást gyakorolják, működtetik és megrendelik, teli pofával vádolják cenzúrával és diktatórikus kormányzással a közép-európai országokat.

Az a legnagyobb baj, hogy ezek az ostoba és becstelen gazemberek egyszersmind ön- és közveszélyes idióták is, akik most éppen a muzulmán beözönlés okozta egyre tragikusabb és végzetesebb problémákat és következményeket próbálják meg nem létezővé hazudni, többek között a PC beteg világával, és –mint alább olvashatják- a legnyíltabb cenzúrával.

Már csak az a kérdés, hogy hol van ilyenkor az amúgy kifejezetten erős érdekérvényesítő képességgel bíró európai zsidó lobbi?

Nem tudjuk. Majd meglátjuk, most előkerül-e, vagy esetleg vannak „magasabb szempontok”, amelyeket egyelőre el sem tudunk gondolni.

Addig is, egy jó tanács a film alkotóinak: ebben az esetben az ostoba és becstelen jogtulajdonos minden joga másodlagos a közérdekhez képest. Úgyhogy adják ide nekünk bátran a film kópiáját, és mi le fogjuk vetíteni. A büntetést pedig majd kifizetjük, ha kell, közadakozásból. 

A jogtulajdonos meg remélhetőleg elkölti az egészet patikára.

És akkor a 888 cikke:

Letiltották az iszlám bevándorlók miatt növekedő antiszemitizmusról szóló filmet

Az Arte TV csatorna nem engedte adásba kerülni, továbbá jogtulajdonosként minden közlését is betiltotta a 170 ezer euró francia és német közpénzből készült filmnek. A dokumentumfilm az európai zsidóságnak az iszlám migránsok bevándorlásával szorosan összefüggő, egyre növekvő üldöztetéséről számol be. A francia-német állami fenntartású közszolgálati csatorna azzal indokolta a film cenzúrázását, hogy az nem kellően kiegyensúlyozott az iszlám és antiszemitizmus kapcsolatáról szóló, kiemelten érzékenynek tekintett témában. A betiltás miatt tiltakozó nemzetközi sajtó azonban politikai okokat lát a döntés mögött.

„Kiválasztottak kirekesztve – Gyűlölet az európai zsidók ellen” a címe annak a 90 perces dokumentumfilmnek, amely az európai kontinensen tapasztalható antiszemitizmust mutatja be, kitérve arra az erőszakra is, amelyet a zsidók nap mint nap átélnek a muzulmán közösségek támadásai következtében, például Párizsban.

A tévés dokumentumfilm felvételei azonban hiába készültek el 170 ezer euró közpénz felhasználásával Franciaországban, Németországban, Magyarországon, Izraelben és palesztin forgatási helyszíneken, mert végül az Arte francia-német közös műsorszolgáltató, valamint partnere, a német WDR (Westdeutscher Rundfunk) közszolgálati televíziós műsorszolgáltató egyaránt nem volt hajlandó leadni a filmet.

 

A film betiltásáról beszámolt a The Times is.

A lap megszólaltatta a film társrendezőjét, Joachim Schroedert, aki elmondta, hogy a tiltás elrendelésével kapcsolatban a csatornák vezetői azt mondták, hogy a feldolgozott téma, a muzulmán migráns közösségek antiszemitizmusa egy olyan nagyon érzékeny kérdésnek számít, ami a dokumentumfilmtől több etnikai közösség szempontjainak a bemutatását követelte volna meg egy nagyobb mértékű kiegyensúlyozottság elérése érdekében.

Ezt a feltételt a film készítői a témából fakadóan képtelenségnek tartják. 

Ha Auschwitzról készítek dokumentumfilmet, akkor köteles vagyok beszámolni az SS-őrök családjainak szenvedéséről is? – tette fel a költői kérdést a lapnak nyilatkozó Schroeder, aki szerint a film betiltása azt jelzi, hogy a témával fején találva a szöget, valami nagyon fontos dologra tapinthattak rá.

A The Times ezzel kapcsolatban felidézi a filmnek azt a részét, amelyben zsidó tinédzserek Párizs egyik külvárosában azon terveikről beszélnek, hogy az őket ért gyakori fizikai bántalmazás miatt elhagyják Franciaországot, és Izraelbe költöznek.

Ez egy zsidó negyed, melyet banlieues (alacsony jövedelműeknek épített szociális lakásprojektek – a szerk.) vesznek körül. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy itt mi csapdába kerültünk, mert amikor arrafelé kell kimennünk innen, akkor azzal az életünket kockáztatjuk. – mondja a francia zsidóság helyzetét ismertetve a párizsi Sarcelles kerület egyik zsidó iskolájának tanulója a filmben.

Egy másik tanuló pedig arról beszél: mindenki el akar innen költözni. Aki megtehette, azok közül Sarcellesből már szinte mindenki Netanyába költözött.  (Izraelbe – a szerk.). Ha odamész, azt látod, hogy olyan, mintha Párizsban járnál, mert ott csak franciák vannak, mindenki franciául beszél."

Egyébként Párizs Sarcelles nevű kerületében a palesztinokat támogató 2014-es zavargások idején kiemelkedően sok erőszakos támadás érte a zsidókat.

 

A film betiltása világszerte felkeltette a sajtó figyelmét.

 

Az Arte német-francia tulajdonosi köre az egyre nagyobb botrány ellenére, továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a 170 ezer eurós köztámogatás ellenére se kerüljön bemutatásra a film a csatornán.

Sőt a film jogdíj tulajdonosaként a francia-német megrendelő egyelőre a máshol való közlést is tiltja.

A sokak szerint abszurd tiltás feloldása érdekében az interneten már aláírásgyűjtő akció is indult.

Címkék: Publicisztika
2017.06.12.

Amit most látni fognak, a svéd televízióban történt. Erre is szánják rá az időt, csupán hét percet. Megdöbbentő élményben lesz részük, egyszersmind meg fognak erősödni abbéli hitükben, hogy ezeket nem hogy kell, de egyenesen tilos tolerálni. Ezek nem emberek...

Egyszersmind jó lenne hallani valami véleményt a magyarországi iszlám közösség részéről is. Ha már éppen most szólítottak fel mindenkit, hogy emelje fel szavát az "iszlamofóbia" ellen.
Rendben, majd felemeljük. Ha lesz rá ok. Addig viszont várnánk néhány szót arról, miképpen kell viszonyulni ehhez az állathoz és az általa elmondottakhoz ott a svéd tévében. És mit kell gondolnunk arról, amit az egykori muszlim műsorvezető mond a végén, miszerint: "A fickó, akit az előbb hallottak, a valódi iszlámot testesíti meg. (...) egyértelműen úgy alkalmazza az iszlámot, ahogy az az eredeti szent szövegeiben van."
Ha ez igaz, akkor egyetlen egy okot mondjatok, amiért nekünk benneteket kötelességünk tolerálni, eltűrni, elviselni. Csak egy okot!
Vagy mondjátok azt, hogy amiről ez az állat beszél, nincs benne az eredeti iszlám szent szövegekben. Vagy, hogy benne van, de ez benneteket nem érdekel és nem tartjátok be. Csak valamit mondjatok, most, konkrétan erre a videóra, és a benne elhangzottakra. Köszönöm...
Címkék: Publicisztika

Ezeket a cikkeket olvastad már?