KÖSZÖNET 10.

Baczkó Norbert kommentje a facebookon:

No kedveseim, akkor lássuk, mit hoztatok össze egy szép nap alatt a témában. J Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy lerójam tengermély tiszteletem minden feddhetetlen, más ideológiát valló, vagy más népcsoporthoz, rasszhoz, kisközösséghez tartozó emberre még életében rosszat vagy rosszmájút nem mondó, széplelkű, erkölcsileg az átlag embernél (de nálam mindenképpen) magasabb szinten álló és prédikáló (nem fizetett, önálló gondolattal bíró J ) barátom felé. Méltatlannak érezném, ha hozzászólásomban az ő nagyságukról ne ejtettem volna szót.

De ezen tovább állván – nem elvetve az ő önnön tökéletességükbe vetett hitük igazolását – összegezve írnám le néhány gondolatom az elmúlt egy napban a poszt alá érkezett kommentekről és mondanivalójukról.

Műkedvelő és részben műértő barátaim! Többféle szempontból is nekifutottatok a témának. Külön kell említsem Attilat, aki mesterien szúrta ki a poszt pátoszát, ami szánt szándékkal annak érzékeltetésére született, hogy arányban legyen azzal az indokolatlan hisztériával, ami egy lovagkereszt körül kerekedett – még ha az írás gondolatisága független is a stílustól.

Néha irigykedem (és nézzétek el ha csapongok), hogy Bayer Zsoltnak milyen jó is az, hogy megszabadult a véleményterror azon béklyójától, ami a stílusra oly’ érzékeny „liberális szentsereget” jellemzi és minden mástól összetéveszthetetlenül elválasztja. Bizony, amikor a mocsok, az álszentség, az eltérő vélemény eltiprása, a másik ember mielőbbi karaktergyilkolása és a magyar (egyben) öngyűlölet csak úgy folyik a szabadmadarak örököseinek szájából és tollából – akkor nekem is lenne kedvem sokszor billentyűzetkoptatás helyett csak annyit kiposztolni, ami egy hosszú posztnál elemibb és kifejezőbb. Valami olyat, ami pariban van azzal gyomortartalommal, ami ezen feddhetetlen szellemi magaslatokon álló hiperértelmiségi holdudvar végterméke, online, a TV-ből, a rádióból és megannyi ki tudja ki által fenntartott print médiumból árad. De nem teszem – csak gondolom – és inkább körmondatokba öltöztetem, mert azzal a domgával még mindig nem sikerült leszámolni, hogy a szólás szabadsága jegyében Magyarországon, csak a libsik és az egykori kommunisták írhatnak le/mondhatnak ki bármit és bárhogyan. Ha arra valaki egy rossz szót mer szólni, akkor a jól ismert recept alapján gyorsan lenácizzák vagy szalonképtelennek billogozzák és addig vegzálják, míg az emberek nem hiszik el róla, hogy tényleg az…

Ismerünk Titeket, Kedves Felebarátaim. Tovább megyek, én a tomboló frusztrációtokat a magam módján még meg is értem. S tudjátok, tőlünk nemzeti emberektől távol álló empátiával még az is el tudom képzelni, hogy mi fáj annyira, mitől is vagytok olyanok, amilyenek. El tudom képzelni, hogy milyen rossz lehet szembesülni azzal, hogy az ideológia, amit mindig is vallottál végül saját magát emésztette fel, önmaga végleteiben. El tudom képzelni mennyire kiábrándító és reménytelen dolog lehet jó egy évtizede politikai képviselet és életképes alternatíva nélkül létezni egy olyan országban, ahol az emberek jelentős része megveti azt, amit gondoltok a világról. Komoly dilemma ez egy egészséges lelkű embernek is… Ezen a szemüvegen keresztül nézve, azonban már más a kép, de ezen változtatni, nem nekünk kell – távol álljon tőlünk, tőlem, hogy bárkinek meg akarjam mondani, mit gondoljon a világról. De azt továbbra is fenntartom magamnak, hogy mi az, amit helyesnek és mi az amit helytelennek tartok.

Szóval mindezekkel tarkítva vissza is térnék az eredeti témához. Egy publicista bizony nem objektív. Egy publicista bizony megosztó – dolga is neki. Ennek okán tetszést vagy nem tetszést vált ki – ha valaki ebben a műfajban semleges marad, az bizony vagy nem érti mit csinál, vagy pokolian rosszul végzi a dolgát, de biztos nem publicista. Aki itt folyamatosan azt hangoztatja, hogy Bayer anyázásért kapott Lovagkeresztet arra nem is reagálnék bővebben, mert nyilván fogalma sincs, hogy milyen irodalmi és dokumentarista munkásság áll Bayer Zsolt mögött – akkor meg nyilván nincs miről vitatkozni. Egy ilyen díj életpályát/életművel ölel fel. Nem mellesleg odaítélésének szempontjai is szubjektívek.

Összegezve tehát, azon megy a nyavalygás napok óta hogy egy publicista (szubjektív műfaj), kapott egy olyan díjat, amit rendszerint egy-egy politikai kurzus a vele hasonló világnézeti keretrendszerben gondolkodóknak szokott odaadni (szubjektív szempontok alapján). Majd összecsődül rengeteg rettenetesen okos ember, pl. itt facebookon, hogy jól megszakértse azt álobjektív szempontok alapján, hogy ez a díj Bayer Zsoltnak miért nem jár. :DAkkora bullshit, mint a ház. Legalább akkora, mint amekkora hisztéria az, hogy sorban visszaadogatják azok, akik, azt hiszik, hogy ők magukat a 1125. erkölcsi magaslati lépcsőről, az 1126.-ra tudják emelni ezzel, mely lépcsőfokokat kizárólag a budapesti liberális értelmiségi mikroközeg hozott létre és tud értelmezni, egymás vállveregetése közepette, két internacionalista „szupranemzet-siratás” között, Bolgár György cuppogása és „jajjjgatása” kíséretében.

Nyilván amiket ide leírtam, nem mindenkire igaz, kinek nem inge, ne vegye magára. Tudom, hogy élnek köztünk olyan emberek, akik minden jogalappal rendelkeznek arra, hogy megvessék Bayer Zsoltot. Akik még sosem káromkodtak, sosem különböztettek meg (gondolatban sem) senkit vallása vagy származása alapján (pozitív vagy negatív irányba egyaránt), sosem mondtak csúnyát, vagy kívántak rosszat politikai ellenfeleiknek és mély keresztényi szeretettel tudnak gondolni minden másképp gondolkodóra, elfogadva, hogy amit mond és gondol az is egy vélemény és ennek szabadságától nincs szentebb dolog kerek e világon. Ez a poszt és komment nem nekik szól, nem róluk szól. ;)

Címkék: Publicisztika
Publicisztika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?