A SZELLEM KETRECE

Németország az igazi európaiak utolsó reménye

Németország az utolsó lehetőség, hogy megőrizzük szabadságunkat, amelyért annyi vért feláldoztunk már. Az a Németország, amit a generációm fiatal éveiben a véres zsarnokság szimbólumaként gyűlölt.

Brit anya és holland apa házasságából született anglohollandként személyesen is megélem a brexitet. Nem tartom magam feltétel nélküli Európa-rajongónak, ám egy Nagy-Britannia nélküli Európai Unió olyan, mintha elvesztenénk valamelyik testrészünket egy szörnyű balesetben. Ám nem minden polgártársam boldogtalan. A holland EU- és iszlámellenes demagóg, Geert Wilders ezt twittelte: „Hurrá a briteknek! Most mi jövünk!” Ez a lelkiállapot vitathatóbb és gyógyíthatatlanabb, mint a brexit hatása a brit gazdaságra. A rombolni akarás fertőző ugyanis.

Az Egyesült Királyságról alkotott kép szó szerint egy éjszaka alatt változott meg. Nagy-Britannia kétszáz éven keresztül a szabadság és tolerancia bizonyos ideálját testesítette meg – legalábbis sok európai számára, az indiaiak minden bizonnyal másként látják ezt. Az anglofilek sok okból csodálták Nagy-Britanniát, többek közt az illiberális rezsimekből jövő menekültek iránti nyitottságáért. Egy olyan ország volt ez, amiben Benjamin Disraeli, egy szefárd zsidó gyökerekkel rendelkező férfi miniszterelnök lehetett. És amelyik gyakorlatilag egyedül állt ki Hitler ellen 1940-ben.

(...)

Ha a brexit Európa-szerte lázadást váltana ki a liberális elitek ellen, először fordulna elő a történelemben, hogy Nagy-Britannia egy illiberális hullám élére áll Európában. Nagy tragédia lenne ez mind Nagy-Britannia, mind Európa, és mind a világ számára, amelyben a legfontosabb hatalmak élén már most is javarészt illiberális politikát alkalmaznak.

A végső irónia pedig abban áll, hogy valószínűleg Németország az utolsó lehetőség a fennálló viszonyok megváltoztatására és a szabadság megőrzésére, amelyért olyan sok vért ontottunk már ki. Az a Németország, amit a generációm fiatal éveiben a véres zsarnokság szimbólumaként gyűlölt. Eddig azonban úgy tűnik, hogy a németek jobban értenek a történelem leckéiből, mint a britek zavaróan magas hányada.” (Die Welt Ian Buruma: Für wahre Europäer ist Deutschland die letzte Hoffnung) 

Lám, megjelent az ezermilliomodik bölcselő! Ian Buruma mester az, megjelent és bölcsel. Ugyanazt a szomorkás, savanykás szagú, sivár semmit bölcseli, amit a ’68-asok találtak ki, meglepő módon még ’68-ban. És ami már akkor annyira szánalmas és szar volt, hogy a ’68-asok utóbb kénytelenek voltak elnevezni önmagukat „nagy generációnak”, nehogy kiderüljön, milyen iciripicirik.

Innen jön Ian Buruma. És a Die Welt hasábjain (hol másutt?) nyilvánosan odaláncolja magát a liberalizmus, neoliberalizmus összeszáradt trágyával megrakott, rozzant szekeréhez.

Így kell majd eltakarítani őt is. Rengeteg türelemmel, odafigyeléssel, gyengédséggel és megértéssel. Sok Rejtőt kell majd olvasni akkor, főleg a 14 karátos autót. Ott vannak kiváló példák az ilyesmire…

http://badog.blogstar.hu/./pages/badog/contents/blog/28666/pics/14686631673599472_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?