TŰRHETETLEN - 19.

Otto Skorzeny nevét talán mindenki hallotta. Ő volt a nácik romantikus hőse, Robin Hoodja, mesebeli királyfia és sebezhetetlen 007-es ügynöke. Az Osztrák-Magyar Monarchiában, 1908-ban született Skorzeny, akinek arcát párbajokból származó sebhelyek díszítették, 1932-ben Bécsben belépett a náci pártba. Az Anschluss még Bécsben éri, de 1940-ben már Hitler közvetlen közelében szolgál, sőt, állítólag ő volt a führer egyik kedvenc SS tisztje. Végig harcolja a nyugati frontokat, majd egy kevésbé romantikus epebajjal kerül kórházba, és gyógyulása után kap megbízást egy titkos kommandó megszervezésére.

Skorzeny eleget is tesz a felkélrésnek, és hamar bizonyíthat is: 1943-ban ő szabadítja ki csapatával a Sasso-hegyi Hotel Campo Imperatoréból az ott fogva tartott Mussolinit. Aztán ő vezeti a Tito elleni sikertelen merényletkísérletet, ő rabolja el Horthy fiát, hogy így akadályozza meg a Kormányzó kiugrását a háborúból. 1944 végén, az ardenneki offenzíva alatt (ezt dolgozza fel a Halál ötven órája című nagyszerű film) csapatával amerikai egyenruhába öltözve, az ellenséges vonalak hátában hajt végre sorozatos szabotázs akciókat.

A szövetségesek még az „Európa legveszélyesebb embere” címet is neki adományozták. Skorzeny végül 1945 májusában adta fel magát a szövetségeseknek. Természetesen háborús bűnösként fogják perbe, ám 1948-ban egyszerűen megszökik a darmstadti börtönből. Argentínában bujkál, állítólag a hírhedt Odessa-szervezet nácimentő munkájában is részt vett, majd Franco Spanyolországában telepszik le. 1975 július 6-án hal meg rákban, Bécsben temetik el. A Wikipédia szerint „(…) Francisco Franco tábornok, spanyol diktátor védelme alatt állt, és nem kellett senkitől tartania, továbbra is ápolhatta kapcsolatait régi nemzetiszocialista bajtársaival. Később megírta visszaemlékezéseit Lebe Gefährlich! (Élj veszélyesen!) címmel, és több interjút adott a második világháború alatt tett cselekedeteivel kapcsolatban. 1953-tól az argentin miniszterelnök, Juan Perón (állítólag felesége, Evita Peron szeretője is volt) és az egyiptomi államfő, Nasszer tanácsadójaként dolgozott, és különböző üzletei révén milliomossá vált. 1960-ban megalapította neonáci szervezetét, a CEDADE-t (Círculo Español de Amigos de Europa). Gerincében két daganatot is találtak, amelyeket ugyan Németországban eltávolítottak, de életét már nem lehetett megmenteni, 1975. július 6-án Madridban halt meg.

Bécsi temetésén régi bajtársai náci karlendítéssel vettek tőle végső búcsút.” Nos, most azonban kiderült, hogy e romantikus náci hős háború utáni nyugodt életének egészen más oka volt! Skorzeny a hatvanas évektől kezdve a Moszad ügynöke volt! A Moszad a háború után Skorzeny felkutatására és meggyilkolására dolgozott ki terveket, majd úgy döntöttek, inkább beszervezik. Méghozzá azért, hogy egy „talpraesett”, „tapasztalt” német szakember segítségével kapcsolatba tudjanak lépni az egyiptomi rakétaprogramot irányító német tudósokkal. Skorzenyt 1962-ben Madridban szervezte be Kurt Weismann. Skorzeny cserébe csak azt kérte, hogy vegyék le a leghírhedtebb nácivadász, Simon Wiesenthal halállistájáról. Ezt meg is ígérték neki. Ezt követően Skorzeny Izraelbe repült, még a Jad Vasemet is meglátogatta! Majd folytatta a titkos ügynökök „romantikus” életét. Egy levélbombával meggyilkolt öt embert Egyiptomban, akik dolgoztak a rakétaprogramban, ezután a német tudósok haza menekültek az országból.

A Moszadnak tett egyik utolsó szolgálataként egy Münchenhez közeli erdőben saját kezűleg lőtte agyon Heinz Krugot, a németek egyik legismertebb rakétaszakértőjét. A gyilkosságnál pedig nem más volt jelen, nem más segédkezett a nyomok és a hulla eltüntetésében, mint Jichák Samir, Izrael későbbi miniszterelnöke! E most napvilágot látott, megdöbbentő történet azért felvet néhány kérdést. Például azt, hogy mennyire vehető komolyan ezek után Izrael mai napig tartó „nácivadászata”, hiszen, mint látjuk, a leghírhedtebb, legveszélyesebb nácit is hajlandóak voltak futni hagyni, feltéve, hogy az őket szolgálta. S persze nem elhanyagolható kérdés az sem, miképpen egyeztethető össze a legalapvetőbb erkölcsi normákkal egy ilyen együttműködés? Továbbá kérdés az is –és ezt a kérdést természetesen a mai Németország soha nem fogja feltenni!-, miképpen volt lehetséges az, hogy a Moszad a hatvanas években német területen likvidáljon német tudósokat? S a Moszad vajon felhagyott ebbéli tevékenységével, vagy a mai napig folytatja, a világ bármely pontján? S úgy egyáltalán: Miképpen és meddig állhat minden törvényen felül a zsidó állam vélt vagy valós érdekeire és biztonságára hivatkozva? Egyszer majd ezekre a kérdésekre is lesz válasz. Csak azt nem tudjuk, addig mi mindennek kell még kiderülni…

Címkék: Publicisztika
http://badog.blogstar.hu/./pages/badog/contents/blog/26930/pics/14619542123376526_800x600.jpeg
Publicisztika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?