9066

Elvettétek tőlem kincseim javát.

Elvettétek az Ezeregy éjszakát.

Nem tudok többé odakuporodni Harun Al Rasid lábaihoz, hogy hallgassam a mesét, és titokban szerelmes legyek Seherezádéba. Nem retteghetek Ali babával a negyven rablótól, nem dörzsölhetem meg Aladdin csodalámpáját, s a mi a legnehezebb, nem utazhatom többé tengerjáró Szindbáddal ismeretlen tájakra.

Elvettétek tőlem őt is.

Bagdad többé nem az ő otthona, és Bászra városából többé nem futnak ki hajók kedvező széllel a világ vége felé.

Ha felhangzik valahol az „Allah Akbar!”, már csak a halál ébredezik, és siet a lelkek felé.

Elvettétek tőlem Párizst is.

A Pont-Neuf szerelmeseit, Michele vak és gyönyörű könnyeit, elvettétek Toulouse Lautrec beteg, fülledt, soha ki nem elégülő éjszakáit, Aristide Bruant veres sálját, amely mögött elrejtőzhettek legkedvesebb bűneim. Elvettétek tőlem a Rue de Buci-t, ahol egy olcsó hotel padlásszobájában együtt lehettem egy gyönyörű nővel, a Rue Saint Denis varázslatos örömlányait, s a Sacré Coeur-t, ahol mindezt meggyónhattam. Elvettétek életem egyetlen hasisos éjszakáját, amelyen egy anarchista kommunistának bizonygattam szenvedéllyel, miért Pierre Chaunu a legjobb francia történész, s miért pokolfajzatok a jakobinusok.

Ezt is elvettétek tőlem.

S nem adtatok cserébe semmit, csak halált.

Mert gyávák vagytok, ócskák vagytok, patkányok vagytok.

Azt hiszitek, ti vagytok az asszaszinok utódai, holott nem vagytok csak pitiáner lótolvajok, és gyáva, végtelenül gyáva gyilkosok.

Most háború van.

Hadat üzentetek Európának, Franciaországnak, Párizsnak, minden gyermek- és kamaszkori emlékemnek, ifjúságomnak, melyet persze én is szabadnak hittem és öröknek.

Háború van. Háborúban pedig különleges szabályok érvényesek. Háborúban felfüggesztetik sokféle jog és sokféle szabadság, mert háborúban meg kell védeni azt, ami a miénk, és ami az életünk.

Háborúban nincs bevándorlás, különösen nem az ellenséges területekről. Háborúban ez egyszerűen elképzelhetetlen. Eddig is öngyilkosság volt, de mostantól a helyzet alapvetően megváltozott.

A széplelkek és az idióták már megírták összes, előre kitalálható gondolatukat. Hogy most majd meg kell mutassuk, és nem szabad, és nem lehet, és meg kell őrizni, és minden muszlim testvér.

Szabad, lehet, nem kell megőrizni, és egyetlen muszlim sem testvér, csak úgy, mert ez annyira szépen hangzik, és mert önsorsrontó, ön- és közveszélyes barmok szerint ez a politikailag korrekt.

Csak az a muszlim testvér, akit ismerek, és akit szeretek. Testvér Ali bácsi, a Ráday utcai Shiraz étterem tulajdonosa, a drága öreg perzsa, akit megvédenék bármi és bárki ellenében. És testvér Sayfo Omar is, akinek úgy általában igaza van.

De senki más nem testvér.

Hanem potenciális gyilkos, aki az életemre tör. Ott lapulnak a gyilkosok a bevándorlók között. Kiderült, hogy az egyik párizsi merénylő 15 éves körüli volt. A másikat pedig októberben még Horvátországban meg Magyarországon sajnálták és etették, talán még szívhez szóló fényképet is közöltek róla valamelyik újságban. 

Akkor pedig mondjuk ki végre: 14 éves kortól fölfelé potenciális gyilkos mindegyik.

És most háború van.

Amikor 1941. decemberében Japán megtámadta Pearl Harbor-t, az Egyesült Államok másnap belépett a második világháborúba. És egy évvel később, Roosevelt aláírta azt a bizonyos 9066-os számot viselő elnöki rendeletet, amely felhatalmazta az illetékes szerveket, hogy az Amerikában élő japánokat (több, mint hatvan százalékuk amerikai állampolgár volt!) koncentrációs táborba zárják. És az amerikai japánokat koncentrációs táborba zárták.

Csúnya dolog volt? Az volt. De érthető volt. És háború volt.

Most is háború van. Párizst megtámadták, mindannyiunkat megtámadtak, és Hollande elnök be is jelentette, hogy lezárja Franciaország határait.

Ha eközben továbbra is özönlenek befelé Európába az ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen tömegek az ellenséges területekről, akkor ez nem több, mint ócska szemfényvesztés.

Nem kell senkit koncentrációs táborba zárni.

De mostantól nem szabad senkit beengedni! Európa határait kell lezárni, és azonnal véget kell vetni ennek az elmebajnak! Ez az első lépés. A többit majd meglátjuk.

Aki pedig mostantól nyitott határokról, befogadásról, toleranciáról meg integrációról pofázik, az nem egyszerűen idióta, mint eddig, hanem háborús bűnös, és úgy is kell bánni vele.

Európát pedig ki kell takarítani. Azonnal és alaposan. Ha erre képtelenek vagyunk, akkor még gyászolni sincs jogunk.

Akkor elárultuk az őseinket is, és az ivadékainkat is. Akkor legyünk átkozottak.  

Címkék: Publicisztika
http://badog.blogstar.hu/./pages/badog/contents/blog/22377/pics/14476052311803234_800x600.jpg
Publicisztika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?