HÍREK 51.

Netanjahu: Hitler eredetileg nem akarta kiirtani a zsidókat

Hitler csak elűzni akarta zsidókat, és Haj Amin al-Husseini jeruzsálemi főmufti adta neki az ötletet, hogy irtsa is ki őket – mondta Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a Cionista Világkongresszuson a Haaretz zsidó napilap szerint.

Általános felháborodást keltett  Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőnek a Cionista Világkongresszuson szerdán tett kijelentése.

A politikus ugyanis azt találta mondani a Haaretz napilap szerint: Hitler eredetileg csak elűzni akarta a zsidókat, az ötletet, hogy irtsa is ki őket, a jeruzsálemi főmufti, Haj Amin al-Husseini ültette el a fejében.” 

Hűűűűűha!

Netanjahu ezzel még a históriás könyvekbe is beírhatja magát…

Azt eddig is tudtuk, hogy egy bizonyos Karl Marx hatással lehetett Hitler gondolkodására. Hogy mire is gondolok? Nos, még 2007-ben bátorkodtam papírra vetni ezeket a sorokat: 

Olvasott-e Hitler Marxot?

Szöveggyűjtemény antifasiszta felvonulóknak

Bayer Zsolt, 2007. május 9., szerda 01:00, frissítve: szerda 01:00 

Május 9. van, az antifasiszta világnap. Természetesen nem antifasiszta céllal hívták életre ezt a napot, hanem antináci céllal. Merthogy a fasizmus sem szép eszme, de nem sok köze van a nácizmushoz. A fasizmus kissé romantikus, kispolgárság, kis tulajdon, kis üzlet, nagy szakszervezet, korporáció, érdekvédelem – no és persze sok-sok technika; futurizmus, Marinetti: Óda a versenyautóhoz, no, ez a fasizmus. De például egyáltalán nincsen benne fajelmélet. Szemben a nácizmussal, amelyben van, sőt az az alapja. Meg a szocializmus. Nemzetiszocializmus. Éppen ezért emlegetik helyette inkább a fasizmust, mert annyira kellemetlen lenne ezt a szocializmust magyarázgatni. Furcsa és mosolyogtató volt látni-hallani, amikor a minap egy alulinformált vénember (Moldova György) a fasisztákat vádolta Kádár sírjának meggyalázásával – mielőtt persze kifejtette azon álláspontját, miszerint Kádár helyesen tette, hogy akasztatott. 
De ez most mellékes. 
Moldova sem zavar már sok vizet, mindössze remekül szimbolizálja, hol tartunk tizenhét év küszködés után. Ellenben az mégiscsak fontos kérdés lenne, hogy akkor hogyan állunk ezekkel a különféle szocializmusokkal. Ilyenkor, „antifasiszta” felvonulások idején, amikor maga a miniszterelnök fog beszédet mondani, egyáltalán nem érdektelen, ha megvizsgáljuk, mi is az a marxizmus. Már csak azért gondolom, mert ott, ezen az „antifasiszta” felvonuláson sok lesz ám a marxista. 
Ezért nem árt, ha felteszünk néhány alapkérdést. Például azt: vajon van-e különbség aközött, hogy valakit faji alapon vagy osztályalapon taszítanak ki a társadalomból? Érdekli-e az áldozatot, hogy azért ölik meg, mert zsidó, vagy azért, mert kulák? Van-e valami alapvető különbség a nácizmus hatmillió zsidó áldozata és a kommunizmus százmillió áldozata között? 
S az egyik legfontosabb kérdés: mentes-e a marxizmus a fajelmélettől? Az antiszemitizmustól? Vagy még egyszerűbben: olvasott-e Hitler Marxot, s ha igen, kapott-e Marxtól muníciót? 


Nos, a tisztánlátás érdekében az alábbiakban a marxizmus két alapító atyjától, Karl Marxtól és Friedrich Engelstől olvashatnak idézeteket. Tőlük, illetve az általuk szerkesztett Új Rajnai Újság (Neue Rheinische Zeitung) egyéb alkotóitól. Aztán döntsék el maguk, mi a válasz a kérdésekre! S természetesen ajánljuk ezt a kis szöveggyűjteményt elsősorban a felvonuló „antifasisztáknak”. Csak hogy tudják, mi ellen is vonultak utcára… 


Mottó: „Senki sem tagadhatja, hogy a vörös terror hozzájárult ahhoz, hogy a barna terroristák mentális aggályait elhallgattassa. Sztálin brutalitása példaszerű volt Hitler számára.” 
Megjegyzés: Sztálin pedig nyilván sok Marxot olvasott. Például ezt: 

„Trónt fogok emelni magamnak, 
Csúcsa hideg lesz és hatalmas, 
Védőbástyája az emberfeletti iszonyat, 
Tábornoka a sötét kín! 

Aki ép szemmel felfelé kacsingat, 
Halálsápadtan és némán tér vissza, 
A halál sötét árnya átölelte, 
Boldogsága sírját maga ássa. 

A villámok cikáznak körülötte. 
A magas, szilárd építmény körül. 
Ha falait egy is megsértené, 
Az örökkévalóság dacolva újjáépíti.” 
1837-ben írta Marx ezt a verset. És életművének, a világban általa életre hívott változásoknak ismeretében tényleg hátborzongatók ezek a sorok. Ám a java most következik! Vágjunk bele! 


„Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz. Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, igazi zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja. A zsidóságban felismerhetünk egy általános, jelen levő antiszociális elemet, amely a történelmi fejlődés révén – amelyben a zsidók e rossz vonatkozásban buzgón közreműködtek – a mostani tetőfokára érkezett, olyan magasságba, amelyen szükségképpen fel kell bomlania. 
A zsidóemancipáció végső jelentésében az emberiségnek a zsidóság alól való emancipációja” (Karl Marx: A zsidókérdéshez, 1843). 
„A kufár, aki összeesküdött az abszolutizmussal, ismét meghódította Olaszországot. Ezért aztán Bécsben senki nem ujjong a visszahódítás miatt, csak a tőzsde zsidó kufárjai… Európa lakossága elzsidósodott, az európai emberiség átadta magát annak a hitnek, hogy egyedül a pénz boldogít, elveszítve ezzel minden belső erkölcsi tartását. Ezzel a hitével megtagadott minden haladást, a szabadságot pedig teljesen meg fogja fojtani” (Neue Rheinische Zeitung, 1848. augusztus 17.). 
„Hogy mennyire helyes volt részemről feltételezni demokratikus zsidó sajtónk besúgási tevékenységét, bizonyítják úgynevezett demokratikus lapjaink magyarországi levelezői. Amit ők burzsoának neveznek, az nálunk a zsidók, akik magukhoz ragadták a demokratikus irányítást. Ez a zsidóság mindazonáltal még tízszerte alávalóbb, mint a nyugat-európai burzsoázia, mivel a népeket megtéveszti a demokrácia színlelt, tőzsdebélyeget viselő álarca mögé rejtőzve, holott célja a kufárdespota uralma alá hajtani őket. 
Mindenütt, ahol a demokrácia alapja a butaság, a zsidó kufárkodás és pozícióhajhászás szemtelensége még sokra fogja vinni” (Karl Marx, Neue Rheinische Zeitung, 1848. szeptember 22.). 
„Az innen Európa legkülönbözőbb csücskeibe menekült zsidók nem fogják elmulasztani, hogy mindenekelőtt mint bécsi szabadságharcosok a németországi demokratikus közvéleményt kizsákmányolják, pénztárcáikat megtöltve azáltal, hogy az eseményeket az egyedül számukra üdvös nézőpontból mutatják be” (Ismeretlen szerző, Neue Rheinische Zeitung, 1848. november 25.). 
„A kamarilla legnagyobb támasza Ausztria 99 nemzete és nemzetecskéje közül a zsidóság. A zsidók de facto radikálisan emancipáltak, két emberük – Bach és Thienfeld – még a minisztériumba is bejutott. Pontosan tudják, hogy kinek a birtokában vannak a húszasok, és velük szándékoznak tartani. A zsidók még okosabbak, mint a kamarilla, és kihasználva a szörnyűséges pénzügyi viszonyokat, igyekeznek földbirtokhoz jutni, amire korábban nem volt módjuk” (Ismeretlen szerző, Neue Rheinische Zeitung, 1848. december 2.). 
„Mint ismeretes, a zsidók mindenütt a megcsalt csalók, de kiváltképp Ausztriában. Saját hasznukra zsákmányolták ki a forradalmat, amiért most Windischgrätz megbünteti őket. Azok, akik tudják, hogy milyen hatalommal rendelkeznek a zsidók Ausztriában, megítélhetik, milyen ellenséget szerzett magának Windischgrätz a következő proklamációjával…” (Ismeretlen szerző, Neue Rheinische Zeitung, 1849. február 22.). 
„Ausztriában az egész népben érezhető, hogy a zsidóság a legsemmirekellőbb fajtája a burzsoának, ők a legszemtelenebb uzsorások: ez a zsidó népség iránti ellenszenv alapja” (Karl Marx, Neue Rheinische Zeitung, 1849. február 24.). 
„E tanulságos vizsgálódásban ma szűkebb hazánk lengyel része felé fordulunk. Már tavaly nyáron, Lengyelországnak srapnellal és pokolkővel való dicsőséges pacifikálása és átszervezése alkalmából megvizsgáltuk a városok túlnyomórészt német népességből, a vidék nagy német földbirtokairól és az általános jólét megnövelésében szerzett királyi porosz érdemről szóló német zsidó hazugságokat. A Neue Rheinische Zeitung olvasói emlékeznek, hogy a frankfurti mocsárparlament német nemzeti tökfilkói és pénzcsinálói e számlálásokkor a lengyel zsidókat még mindig a németekhez számították, jóllehet e minden fajok legocsmányabbika legfeljebb profitéhsége alapján állhat rokoni viszonyban Frankfurttal” (Friedrich Engels, Neue Rheinische Zeitung, 1849. április 29.). 
„Úgy véljük, minden tirannus mögött egy zsidó áll, ahogy minden pápa mögött egy jezsuita. Valóban, az elnyomók vágyódásai reménytelenek lennének, ha nem lenne egy sereg jezsuita, hogy elfojtsa a gondolkodást, és egy maroknyi zsidó, hogy kifossza a zsebeket” (Karl Marx: Az orosz kölcsön, 1856). 


„Lassalle, a zsidó nigger, aki szerencsére e hét végén elutazik, megint szerencsésen elveszített 5000 tallért egy téves spekuláción. A fickó inkább szemétbe hányatná a pénzt, semhogy egy barátjának kölcsönözze, még ha garantálnák is kamatját és a tőkéjét. Ugyanis abból az elképzelésből indul ki, hogy neki zsidó báróként vagy bárósított zsidóként kell élnie. 
A fickó jó sok időmet elvette, s a barom azt gondolta, minthogy most úgysincs semmiféle üzletem, hanem csupán elméleti munkával foglalkozom, éppúgy vele is agyonüthetem az időmet. (…) Most már teljesen világos előttem, hogy Lassalle – miként fejformája és hajzata is bizonyítja – azoktól a négerektől származik, akik csatlakoztak Mózeshez az Egyiptomból való kivonuláskor (hacsak az anyja vagy az apai nagyanyja nem szűrte össze a levet egy niggerrel). Nos, a zsidóságnak és a germánságnak efféle egyesülése a négerszerű alapszubsztanciával szükségképpen furcsa produktumot hoz létre. A fickó erőszakossága is niggerszerű” (Karl Marx levele Friedrich Engelshez, 1862. július 30.). 
Nos, talán elég is ennyi ízelítőnek. 
Lenne még, ha valaki még mélyebbre akar ásni a borzalomban, olvassa el bátran A kommunista ideológia vörös könyve című művet Konrad Löw tollából. 
Érdemes. Amúgy pedig: ha minden értelmezés nélkül odatesszük ezeket a szövegeket egy átlagos magyar olvasó elé, és megkérdezzük, vajon honnan valók, tízből tíz azt fogja válaszolni, hogy Hitler Mein Kampfjából. Pedig ezt mind-mind a marxizmus vetette papírra. Thomas Mann pedig azt mondta, hogy az írott szóból lesznek a tettek. Nos, vajon akkor olvasott-e Hitler Marxot, kedves antifasiszta felvonulók? 
Erre kell majd lassan válaszolni. 
Már csak azért is, mert Hitler Mein Kampfja be van tiltva. Akár börtönbe csukható, aki olvassa. Marx pedig szabadon olvasható. 
Tudjátok-e, hogy mi ellen vonultok most fel olyan lelkesen, ti szegény ostobák? Ti tudatlanok és félrevezetettek… Fogalmatok sincsen. Erről sincsen fogalmatok… 

Írta: Karl Marx, Friedrich Engels 
és Bayer Zsolt
 

Igen. Nagy kérdés, hogy olvasott-e Hitler Marxot, mielőtt megírta a Mein Kampfot. Valószínű…

De hogy a jeruzsálemi főmufti kérte volna tőle a zsidók kiirtását, ezt eddig nem hallottam.

Netanjahu készül valamire… Vagy csak elment a maradék esze is…

Erről talán Obamát és Sárközy elnök urakat kellene megkérdezni.

Címkék: Publicisztika
http://badog.blogstar.hu/./pages/badog/contents/blog/21820/pics/14454194832947601_800x600.jpg
Publicisztika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?