GÓLYA GÓLYA GILICE…

A Szilágyi Erzsébet Gimnázium 1977-ben kezdő I/b osztályának az a hallatlan szerencséje volt, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgyat egy fiatal, az egyetemről akkor kikerülő tanárnő oktatta nekik.

Czine Erzsébet ez a tanárnő, igen, Czine Mihály lánya.

Tőle hallottunk talán mindent, amit hallani érdemes volt akkoriban. Tőle hallottunk Sütő Andrásról, Nagy Lászlóról, Erdélyről, no és arról, hogy történjen bármi, érdemes magyarnak lenni.

Egyszer, egyik óránkon, már nem tudom minek apropóján azt találta mondani, hogy magyar az, aki a „gólya gólya gilice” sort hallva azonnal rávágja, hogy „mitől véres a lábad?”; és aki azt is tudja, gondolkodás nélkül, hogy „török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja”.

Az ilyesmit valahogy megjegyzi az ember, örökre.

Megjegyeztük mi is.

És benne reszket ebben a mondókában sok száz évnyi magyar história.

Benne reszket a töröktől való irtózás és félelem is.

Aztán persze finomodnak a dolgok. S bár az Egri csillagok örökre szól annak, aki magyar, és Zrínyi kirohanása és Szondy György hőstette és a végvári vitézek romantikája el nem múlik soha, de lassan mindezek mellé épül a lélekben más is. 

A töröktől kapott szavak gyönyörűsége. Kengyel, nyereg, hám, istráng – s ha csak ezt nézem, a lótartással kapcsolatban álló szépséges „török” szavainkat, és hozzá gondolom, hogy a honfoglaló magyarság igazi lovas nép volt, akkor mélyebbnek feltételezem ezt a kapcsolatot majdnem bárminél.

S aztán elolvastam Szerémi György siralmas krónikáját, s bizony, még Mohács után is jobban rühellé a szerző „az németet”, mint „az törököt”.

fotó: MTI

De ez most mind nem számít.

Most csak annyit kell mondanom, hogy török gólya lábát vágták meg, és magyar s török gyereknek egyaránt gyógyítania kell.

Felfoghatatlanok és irtózatosak az Ankarából érkező képsorok.

Az ember csak áll, és néz, és fuldoklik a kétségbeeséstől és a dühtől.

Most egy magyar gyerek üzen a testvéri török népnek: Veletek vagyok. Veletek érzek. Veletek fáj a lelkem. Veletek együtt akarom a bosszút is, az ítéletet is, és a békét is.

Sok erőt az iszony elviseléséhez, drága barátaim!

Címkék: Publicisztika
http://badog.blogstar.hu/./pages/badog/contents/blog/21595/pics/14445598563406132_800x600.png
Publicisztika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?