A KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDA BESZÁMOLÓJA A SZERB-MAGYAR HATÁRRÓL

Az alábbiakban szeretettel osztom meg kedves olvasóimmal a Komszomolszkaja Pravda riportját a horgosi eseményekről. Felettébb tanulságos!  

Menekültek: Németországba Twitter segítségével vezetnek minket

Riporter: Aszlamova Darja 

KŐKEMÉNYEN ÁLLJÁK A SARAT A MAGYAROK

Az égő autógumik undorító szagáról azonnal az ukrán Majdan jut eszembe. Sátrak, szeméthegyek, az éjszakában földön ülő emberek. Nem túl jelentős lázadás a magyar-szerb határon lévő, Horgos nevű határállomáson.

– Mi volt itt! – mesél indulatosan Rebekka nevű kanadai újságíró. – Könnygáz, vízágyúk. Amikor a botokat kezdtek használni, az újságíróknak is jutott a csata hevében.

Rebekka jókedvűen rágja a szomszédos kertből való almát. A termés nagy részét már megették a migránsok…

Magyarok viszont szemmel láthatóan nem osztják az indulatos kanadai véleményét. Ők kategorikusan megtagadják ennek az illegális hordának az etetését, ameddig odaát vannak. Ha egyszer a szerb oldalon vannak, akkor a szerbek is lássák el őket.

A Vöröskereszt szállítja az élelmiszert az ideiglenes táborba. Nem gyenge idegzetűeknek való látvány. A fiatal, agresszív férfiak tömegei ostromolják a kocsikat, erőszakkal igyekeznek megszerezni az élelmiszert. A nők, a gyerekek és az idős emberek oldalt húzzák meg magukat. Egy ázsiai kinézetű vöröskeresztes fiatalember dühbe gurul és megpróbálja kituszkolni a teherkocsiból a legszemtelenebb lázongókat. „Hátra! El innen!” – dühösen kiabál a vöröskeresztes, és a tömegbe kezdi hajítani az élelmiszereket, ahogyan az állatkerti vadállatoknak szokták.

Fotó: mandiner.hu

Reggelre a magyarok második védelmi vonalat húztak fel pengés drótból. A szerb hatóságok elkeseredésükben Horvátország felé kezdik küldeni a migránsokat, és ingyenes buszokat küldenek a határra. Az önkéntesek rábeszélik az embereket, hogy menjenek Horvátországba, mert onnan egyenes út vezet Szlovéniába és a schengeni zónába. A migránsok egy része felkapja a holmiját és elindult a buszokhoz.

– Én nem dőlök be ennek! – mondja büszkén az iraki újságíró, Muhammed Ibragim.  – Horvátország lehet, hogy beenged minket, Szlovénia viszont már lezárta a határt.

Ez a fiú magától jött hozzám bemutatkozni, mondta, hogy ő kolléga, és meg is mutatta az Iraki Újságíró Szövetség tagsági kártyáját. Ő is, mint mindenki más, Németországról álmodik.

– De miért? – csodálkozom. – Itt van ez a gyönyörű mezőgazdasági régió, sok az üres ház. Itt kellenek a dolgos kezek. Itt maradhatna, és földet tudna művelni.

 Itt csóróság van! És ugyan miért is kellene nekem a földön dolgoznom? – mondja Muhammed, és fölényesség érződik a hangjában. – Németországban várnak minket. A németek magukhoz hívják a migránsokat. Angela Merkel nagyon jószívű! A neve is angyali. Allah küldte őt nekünk…

– És miért gondolják, hogy a németek várják Önöket? És honnan ismerik az utat, hogy miképpen jutnak el Németországba?

– Twitter, – mondja egyszerűen Muhammed.  – Ott sok jó ember van, akik mesélnek nekünk, merre kell mennünk, honnan lehet segítséget kérni, ki adhat nekünk enni. Már tavasszal olvastam a Twitteren, milyen jó Németországban, milyen nagyok ott a segélyek.

– És miért nem Anglia vagy Franciaország?

– Az angolok gonoszak, a franciák lenézik az arabokat. Németek más tészta. Ők tapssal fogadják a menekülteket.

Valami felsejlik az agyamban: Ez a fiatal, határozott, közel-keleti férfiakból álló, hatalmas és céltudatos áradat emlékeztet az egyiptomi Arab Tavaszra. Ki is vitte akkor utcára a dühödt emberek milliót? A Twitter!  (Tanulmányunkat, hogy ki is áll valójában a Twitter-üzenetek mögött, a Komszomolszkaja pravda hétfői, szeptember 21-ei számában, valamint kp.ru honlapon olvashatják!)

– Itt maradok és megvárom, míg a magyarok megnyitják a határt, – mondja Muhammed.

Magyarország miniszterelnöke kemény dió. Miért gondolja, hogy feladja?

– Nézzen csak körül!  – Muhammed széles kézmozdulattal mutat a számos kamerára és televíziós közvetítő kocsira.  – Ismerem a média erejét! Itt összegyűlt az egész világ. Az összes kamera ránk néz. RÁM! És az újságírók teszik a dolgukat: az egész világ a náci Orbánról kiabál, és a szadista magyarokról. Ennek a nyomásnak nem tudnak sokáig ellenállni.

 

MINDENÉRT ASZAD A FELELŐS?

A kollégák munkamódszere megér egy misét. Érdeklődve figyelem, ahogyan egy brit rádióriporter kihallgat (szó szerint!) egy vékony, nyugodt szíriai fiút.

– Ki kezdte el a szíriai háborút? – kérdezte az újságíró.

– Nem tudom,  – válaszol közömbösen a srác.

– Hogyhogy nem tudod?  – mérgelődött a riporter.  – Hisz Szíriából jöttél! Ki a főfelelős? Nem Asszad?

– Miért lenne Asszad? Sok oka volt…

A mérges riporter elmegy új áldozatot keresni. Nincs kétségem, hogy meg is fogja találni a megfelelő embert, aki majd mikrofonba mondja, amit hallani akar. Hogy Asszad a hibás. És az az ember nem lesz feltétlenül szíriai!

Úja beszélgetőtársaim idősebb emberek. Egyikük vézna fociedző, Zuru Szíriából. Másikuk gyerekorvos, Kahtan a neve, Irakból jött. (Persze ember legyen a talpán, aki le tudja ellenőrizni, ki kicsoda valójában, és honnan jött.) Zuru majdnem sír. Öt ezer dollárt költött erre az utazásra, és most itt ragadt Szerbiában, ahol nem akar maradni.

– Kész vagyok visszatérni Szíriába. – panaszkodik. – Csak honnan szedjem elő a pénzt? Csapdába csaltak minket.

Kahtan komolyan néz ki. Lacoste póló van rajta, és tiszta, vasalt nadrág. Amikor kiderül, hogy Oroszországból jöttem, boldogan kiabál oroszul:

-Üdvözlöm „elvtárs!” Amikor kimerül az orosz szavak nem túl bő tartaléka, angolul kezdi mesélni kálváriáját.

– Az ISIS emberei elrabolták a fiamat. Kénytelen voltam kifizetni 5000 dollárt, hogy élve visszakapjam. Ezután összeszedtem a négy gyerekemet, és elmenekültem Irakból. Szunnita vagyok, de ne higgyék el, hogy a szunniták és a síiták mindig utálták egymást. Szaddám Huszein idején békében, barátságban éltünk egymás mellett. Aztán jöttek az amerikaiak és gyűlöletet szítottak, egymásnak uszítottak minket. Ehhez nagyon értenek.

A táborban egekbe szökik a feszültség. Ezt mesélik a szerb rendőrök:

-A szíriaiak nem szeretik az irakiakat, de valahogyan kijönnek egymással. Viszont az összes arab utálja az afgánokat. Ráadásul az afgánok és az arabok együtt utálják az afrikaiakat. Még melléjük ülni is derogál nekik. De az a legviccesebb, hogy mind szíriainak vallják magukat!

(U.i.: Pár nappal korábban, a horgosi átkelő melletti vasúti sínpár mellett találtak széttépett albán útleveleket. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan gyarapszik a hamis szíriaiak tömege. És most már síró albán nők mesélnek nyugati újságíróknak arról, milyen üldözéseket szenvedtek el attól a gonosz Asszadtól.

Címkék: Publicisztika
http://badog.blogstar.hu/./pages/badog/contents/blog/21104/pics/14429409947518953_800x600.jpg
Publicisztika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?