LEVÉLFÉLE TGM-NEK

Kedves Gazsi!

Te voltál az egyetlen, aki… nem fejtem ki, a mondatot sem fejezem be. Te tudod, én tudom, ennyi elég, mert igazán csak ránk tartozik. Hogy volt valami tisztelet-féle. Vagy mit tudom én. Talán csak annyi, hogy mindig elolvastalak. És néha váltottunk egy-egy magán emailt. Udvariasat. Feszültet. A politikai paletta két feléről, két külön bolygóról. De én úgy voltam ezzel az egésszel, hogy nagyjából ugyanazt gondoljuk a világ sok-sok ügyes-bajos dolgáról, csak a megoldást látjuk egészen másképpen.

Te marxista lettél, vagy mi.

Én nem lettem marxista. Szerinted én leginkább fasiszta lettem, de ez sem számít. Ilyesmivel tele volt már a história, ami igazából az Idő birtokba vételének illúziója. No, és hogy a jó öreg história barátunk lenne az élet tanítómestere? Ha ez egyszer, csak egyetlen egyszer igaz lett volna, nem itt tartana az ember. Nem így nézne ki. És akkor nem viszolyognék odaírni a főnév mögé, hogy „iség”. (ság-ség; denominális nomen képzők… éljenek a nyelvtannácik, bármit is jelentsen ez a „modernitásban”)

Meg aztán, titokban tudtam, nem gondoltad komolyan. Vagy mindig, újra és újra komolyan gondoltad, aztán elszállt a mérged. Vagy mit tudom én… ezt sem tudom.

Volt ebben valami játék.

De most én sértődök meg, és ennek a játéknak így vége. Nem tudom, meddig, talán örökre, talán holnapig. De most vége. Ezért:

(…)„Pedig hetvenegy ember már szörnyű halált halt, többek között a magyar állam hibájából is, amelynek a politikája a gyilkos embercsempészek kezére adja az áldozatokat. Mindebben a »nemzeti kormányt« segíti az erősödő szélsőjobboldali »ellenzék«, és támogatja a politizáló közvélemény mintegy háromnegyede.”

Ezt te írtad. Írtál sok mást is, már meg ne haragudj, de leginkább felmondtad a mainstream leckét. Kis picsogás, nyavalygás, széplélek, stb.,stb. (Nemsokára elolvashatod, mit mondott erről az egész őrületről és iszonyatról egyetlen Nobel-díjas írónk, Kertész Imre. Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá. Csak azért, mert majd te is láthatod, hogyan fog a szemünk előtt a zsidó, holocaust túlélő Kertész nácivá változni, egykori elvtársaid láthatatlan karmesteri pálcájának egyetlen intésére…)

De visszatérve erre a mi kis dolgunkra. Nem akarom elhinni, hogy te képes voltál leírni ezt. Mármint, hogy a kormány (is) felelős a hetvenegy bevándorló szörnyű haláláért.

Ez bűn, Gazsi.

Mert a politika, ami az egész rémség körül kavarog, hát az olyan, amilyen. Még szórakoztató is lehetne, ha amúgy nem lenne minden nap egy tragédia. Szórakoztató lehetne, ahogy a balliberális maradék itt és most felszámolja önmagát, heroikus pózba merevedve, és mélyen meggyőződve saját jóságáról és felsőbbrendűségéről. És ezt csinálják egész Európában, ne tévedjünk. A mai európai politika (legalábbis annak meghatározó, német-francia része, és a bakkecskeként ugráló összes többi szocdem, libsi, zöld, kék, anarchista satöbbi fasz) ellentmondást nem tűrően megy szembe az európai polgárok akaratával, szándékaival, érzéseivel, félelmeivel, életével.

Ez a politika le akar tömködni az európai polgárok torkán minden-minden bevándorlót.

Az európai polgárok háromnegyede pedig nem akar látni egyetlen egy bevándorlót se többé.

Ez van most. Németországban tüzek gyúlnak, a derék német polgárok pedig azt kommentelik az Orbánt ekéző és nácizó újságcikkek alá, hogy ők is egy Orbánt szeretnének, és Orbánnak van igaza. Az angol polgárok dettó – de ők már az EU-ból is kilépnének.

Ausztriában a kocsmákban és a családi asztaloknál Haidert emlegetik nosztalgiával, mármint „ha még élne, akkor nem lenne ez a kibaszott vircsaft, és nem engednék be ezeket”; a Kronen Zeitung meg feltette a kérdést olvasóinak, miszerint jó-e Orbán politikája „bevándorlásügyileg”. A válaszolók 63%-a szerint igen. Na bassza meg! Ausztria is nácul…

De mondom, ez csak a kavargás. De hetvenegy ember halála méltatlan és menthetetlen és hátborzongató.

Soha nem gondoltam volna, hogy ezt (is) fel lehet majd használni Orbán ellen. Aztán jött Szanyi, és megtette. És jött utána a többi is. Ok, egy illúzióval kevesebb. De azt tényleg nem gondoltam, hogy te is. Te ennél kényesebb és ízlésesebb voltál mindig.

És most tessék.

Hát akkor, most, utoljára:

Ha a szeretve tisztelt migránsok hajlandóak lennének alávetni magukat a kötelező és jogszerű procedúráknak (befogadó állomás, regisztráció, menedékkérelem, tábor, döntés, aztán vagy tovább, vagy vissza), akkor soha nem kerülnének embercsempészek karmai közé.

És akkor az a hetvenegy ember ma is élne. Valamelyik magyarországi táborban. Melegben, biztonságban. Lenne fedél a fejük felett, kapnának enni és inni, lenne orvosi ellátásuk. És például tele szájjal üvölthetnének a kerítés mögött, hogy „Hungary no!”

Nem állítom, hogy ez a létezés legfelsőbb foka, de talán kicsit jobb, mint lassan megfulladni egy furgonban.

Te ezt a minimumot rúgtad most fel.

Sajnálom. És az a legnagyobb bánatom, hogy téged nem lehet annyival elintézni, mint egy Szanyit. Ugyanis te nem vagy egy aljas, buta, szemét geci.

De akkor miért?

Ahogy szoktuk: Minden jót! Isten áldjon!

Címkék: Publicisztika
http://badog.blogstar.hu/./pages/badog/contents/blog/20108/pics/lead_800x600.png
Publicisztika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?