FEL- ÉS LESZÁLLÓK

Volt itt egy hír a hétvégén, ami valamiért nem futott be szédítő karriert a sajtóban. A sajtónkban. Nem vették át egymástól hírügynökségek és szerkesztőségek, nem rontottak neki értelmezők, magyarázók, publicisták és komentelők – egyszóval nem történt ezzel a hírrel az, ami más hírekkel történni szokott. Ha mondjuk egy DK-s megyei mufti csúnyát mond a homokosokról, a hír elindul világhódító útjára. De ez nem.

Tudják, mi volt ez a hír?

Persze, hogy nem tudják, hiszen éppen ezért íródik most ez az egész bejegyzés.

Ez a hír az volt, hogy az IMF beismerte: Görögország ebben a formában nem finanszírozható tovább, a görögök adóssága „nem fenntartható”. Ez a „nem fenntartható” formula azt jelenti emberi nyelven, hogy a görögök adóssága nem visszafizethető.

Persze, most minden normális ember belebokszolhat a levegőbe és megveregetheti saját vállát, hogy „hát persze, hát pont ezt pofázzuk már mióta”, és minden normális embernek igaza is van. Csakhogy, a hivatalos álláspont, amelyet az IMF, az EU és az Európai Központi Bank mindez idáig fennen hangoztatott, ennek homlokegyenest ellenkezője volt.

És még most is homlokegyenest az.

Miközben éppen bezárták a görög szavazóhelyiségeket (vasárnap este hét körül írom ezt, a Balatonnál), az IMF, az EU és az Európai Központi Bank még mindig ott tart, hogy az „igenekre” buzdítják a görögöket, és arról pofáznak, hogy ha azok igent mondanak az újabb megszorításokra, akkor majd mennyire jó lesz mindenkinek. Főleg a görögöknek. Igaz, előbb átmenetileg rossz lesz nekik, de majd utána nagyon jó.

Mi itt az egykorvolt szovjet blokkban pont így nőttünk fel. Hogy most átmenetileg kicsit még szar, de nemsokára kurva jó lesz.

És nem lett kurva jó.

Miképpen a görögöknek sem lenne az.

És ezt egészen pontosan az IMF vallotta be.

„Ebben a formájában a görög államadósság-finanszírozás fenntarthatatlan”. Ezt írja az IMF egy tanulmányában. És még azt, hogyha nem írják le a görög adósság nagy részét, a maradékot pedig nem ütemezik át, akkor Görögország így is, úgy is csődbe megy.

Mint talán már említettem, ezt eddig is tudta minden normális ember.

Amit viszont a normális emberek sem tudtak:

Ezt az IMF jelentést Brüsszel titokban akarta tartani. Legalább hétfőig, vagyis addig, ameddig lezárul a görög népszavazás.

Érzik az Európai Unió tökéletes demokráciájának finom illatát? Látják a vajszínű árnyalatot az európai nyilvánosság csodálatos kristálypalotáján? Tapintják már bütykös, koszos, kelet-közép-európai ujjbegyeikkel az igazi európai tisztesség, átláthatóság, becsületesség hófehér nimfa-testét?

Akkor jó…

Mert ez ilyen. Ez Európa, ez Brüsszel. Tudja, hogy ami van, nem maradhat úgy, ahogy van. Semmi sem maradhat úgy. De ezt nem szeretné az orrunkra kötni. És miért nem? Mert igaz ugyan, hogy ebben a helyzetben Görögország így is, úgy is csődbe megy, de Európa, a fényes, a tisztességes és becsületes addig még azért lehúzna néhány bőrt a görögökről. Azokról a görögökről, akiket amúgy most –a liberalizmus nagyobb dicsőségére!- éppen kollektíven lelustáznak, lefelelőtleneznek és „ledélieznek”, „lebalkániznak” európai politikusok és véleményvezérek egyaránt. 

De van még bőr. A görögökön is, meg az európai döntéshozók pofáján is. Ott vannak a görög kikötők, ott a görög energiaszektor, ott a görög hajóflotta és tengeri kereskedelem, no és persze ott annak a gyönyörű görög szigetek. Azokat még mind el lehet venni, mielőtt az IMF tanulmányát a görögök (és a többiek) orrára kötnék.

De ha egyszer Brüsszel titokban akarta tartani az igazságot, akkor az hogyan derült ki mégis, egy nappal a görög népszavazás előtt?

Hát úgy, hogy Washingtonban nyilvánosságra hozták.

S mielőtt valaki felkiáltana, hogy „azért az amerikaiak, akármilyenek is, de legalább tisztességesek!”, muszáj vaddisznót kergetnem ezen naivak álmainak rózsalugasában.

Hogy egy klasszikust idézzek: Egy lószart mama!

Washington azért hozta mindezt nyilvánosságra egy nappal a népszavazás előtt, mert Washington szét akarja verni az Európai Uniót.

Ennyi. S bár az Unióért –egyre inkább úgy tűnik- egyáltalán nem kár, mégis jól esne, ha ezt nem a jenkik döntenék el helyettünk, európaiak helyett, akik azért mégis csak láttunk már valamit az emberi kultúrából.

Így várjuk a görög népszavazás eredményét.

Most, mikor írom mindezt, azt mondja a híradó, hogy győztek a nemek, ráadásul jóval magasabb arányban, mint ahogy azt a közvélemény kutatók előre jelezték.

Hát persze. Ebben sincs semmi meglepő. Szóval győzni fognak a nemek – ami jó. De azért csak felötlik bennem a régi vicc, az, amikor a rendőr magyarázza a fiának a negatív számokat.

-  Apa, a negatív számokat tanuljuk az iskolában, de én egyáltalán nem értem az egészet!

-  Figyeljél kisfiam, édesapád majd elmagyarázza: négy ember utazik a buszon. A következő megállóban ebből leszáll hat ember. Na, akkor kettőnek fel kell szállnia, hogy senki se legyen a buszon…

Valahogy így.

Feszülten várjuk, hogy a görögök fel- vagy leszálljanak végre. Hogy senki se legyen ott…  

Címkék: Publicisztika
Publicisztika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Ezeket a cikkeket olvastad már?