Publicisztikák

Tovább

Útileírások

Tovább
2016.06.25.

Haász Rudi barátom küldte:

Címkék: Publicisztika
2016.06.25.

 „Végre! A kánikula végképp felforralta a Párbeszéd Magyarországért agyát 

A nap kérdése: hány fokosra hevült Szabó Rebeka szakpolitikus agya, amikor a következő bevezetéssel küldött szét az előbb egy kormánynak szánt harcias üzenetet:

A Párbeszéd Magyarországért az újabb hőségriadó apropóján felszólítja a kormányt, hogy hajtson végre klímavédelmi fordulatot: ha továbbra is a jelenlegi intenzitással nő az átlaghőmérséklet, az egyre gyakoribb időjárási szélsőségek az életminőségben és a gazdaságban beláthatatlan károkat fognak okozni.” (444)

Igen, talán képzeljük most magunk elé szegény Szabó Rebekát. Ül valahol, egyedül, meleg is van, büdös is van, s hiába kutatja ez utóbbi okát. Ül Rebeka, magányosan, frusztrált, elbaszott életébe zártan, vágyna erre-arra, de hiába. Ráadásul kitört a nyár, mindenki a vizeknél, még a válogatott is csodálatosan menetel, nagyon nehéz ilyenkor valami okosat kitalálni. Különösen annak, aki még életében nem talált ki semmi okosat.

És akkor Rebeka belecsap. Szintet lép, nekifeszül a végtelenségnek, heroikus küzdelembe indul, egy kóbor pillanatig Antigonénak képzeli magát, esetleg Zrínyi Ilonának, bár ez utóbbit túlságosan és kirekesztőnek magyarnak tartja.

Nekivág Szabó Rebeka a tutinak: Felszólítja a kormányt, hogy csavarja le a meleget.

Ok Rebi. Lecsavarjuk bazmeg. S ha ezzel végeztünk, globális szintén is kitekerjük a felmelegedés nyakát, például úgy, hogy hadat üzenünk az Egyesült Államoknak, elfoglaljuk, mint egyszerű gyarmatot Magyarországhoz csatoljuk, s így már gyerekjáték lesz rávenni őket, hogy írják alá a széndioxid-kibocsátási egyezményeket.

Jó lesz így, Rebi?

Addig te hűsölj tovább. Nem sokára itt az uzsonna ideje, mindjárt jönnek az ápolók… 

Címkék: Publicisztika
2016.06.24.

A töriblogon olvastam, s most ideidézem a brexit okán, ideidézem, mert nem tudok tőle szabadulni.

„A 395-ös szakadás tehát nem volt önmagában rendkívüli esemény: a birodalom részekre esése már ez előtt is előfordult, Róma már ez előtt elvesztette központi szerepét. Annak, hogy ez a szétszakadt állapot fennmaradt, illetve, hogy a nyugati birodalom végül megszűnt, a barbár inváziók a legfőbb okai. A negyedik század végére ugyanis összeomlott a birodalom határvédelmi rendszere, a barbárok meg elárasztották a határprovinciákat. A római elit igyekezett a helyzetet a maga javára fordítani, és felhasználta a betelepülő barbárok katonai erejét, ezért cserébe a soraiba emelte a vezetőiket. Ez azonban az elit elbarbárosodásához vezetett, és ez az új elit már nem volt érdekelt a birodalom fenntartásában nyugaton, mivel nem kötődtek a római hagyományokhoz. Az elbarbárosodás a keleti birodalomban is megindult, de ott ez csak a balkánt érintette, a birodalom más részeibe nem jutottak el. A hun pusztítást is átvészelték, mivel azok elsősorban a nyugati birodalomra támadtak, a keleti birodalom uralkodói komoly pénzösszegekért békét tudtak vásárolni, és így elkerülte őket a pusztítás. Ennek ellenére Konstantinápolyban is barbár tábornokok kezébe került a valós hatalom, de ott I. Leó 471-ben megszabadult az alán származású Aspartól az isauraiak segítségével, és ez véget vetett a barbár befolyásnak a Kelet Római Birodalomban.”

S emellé odateszem Cs. Szabó László sorait a naplóból:

„Egyszer a Fertőből kihúztak egy időtlen halembert, Hany Istókot. A zsombékban, nádi sűrűben, majd hogy a víz alatt nem lakott. Így bújt el időnkint a magyarság is a vízi rejtekébe. csonttá aszott, egy szúnyog is belevásott volna a húsába. De túlélte. Mikor az európai népekből hírmondó sem marad, a magyar talán még mindig a subája alatt dörmög.”

Hát, nagyjából ezek az első gondolataim a Brexitről.

Címkék: Publicisztika
2016.06.23.

Címkék: Publicisztika
2016.06.23.

Az alábbi hosszú-hosszú magyarázkodást Farkasházy Tivadar követte el a facebookján. Olvassák: 

„A BAYER ZSOLT BARÁTI KÖRNEK

A mi milliárdjainkból gyalázkodó Magyar Idők nyomós okkal felmelegítette nyolchónapos, s jó emberek által rögtön félremagyarázott szavaimat. Soha sehol nem mondtam ugyanis, hogy boldoggá tesz, ha kikapnak a magyarok. Miért állítanék ilyen őrültséget? Megtévesztett embereknek akkor se kéne ilyen stílusban reagálni, elmebetegekkel pedig nem vitatkozom. Akinek meg nincs érzéke az iróniához, nem tudom megnevezni a boltot, ahol kapható. Előző bejegyzésem októberi válaszom, amit a vád szárnyra kapása után a Népszabadságban írtam.

Előtte még néhány adat, 13 évesen lettem a Népsport tudósítója, akkor egy cikkemet nem hozták le egy ifistáról, kár, mert 1958 őszén vélhetően ez lett volna az egyik első, ha nem a legelső írás Albert Flóriánról. Akit utána láttam a Diósgyőr ellen Solymosi Pixivel az NB I-ben 17 évesen bemutatkozni. Azóta járok rendszeresen bajnoki meccsekre, a hatvanas években a serdülőket és az ifiket is megnéztem előtte. Húsz évig bérletem volt az Üllői úton. Legalább ötven válogatott játékost vallhatok a sportbarátomnak, Alberttel, Vargával, Fenyvesivel, Novákkal, Juhásszal, Benével, Illéssel, Détárival, Nyilasival, Telekkel, Lisztessel, a kis Flórival, Vincze Ottóval, Simon Tibivel és még sokakkal együtt is játszhattam. A Czibor emlékszobát én avathattam Komáromban. Rengeteget kaptam a magyar labdarúgástól.

Akkor voltam hónapokig naponta Puskással Madridban, laktam a házában, hordhattam a papucsát, és kaptam tőle 12 nyakkendőt, amelynek a felét szétosztottam a barátaim között, amikor itthon a nevét is alig lehetett kiejteni, én hoztam haza és játszottam le a Magyar Rádióban a Nótás kedvű volt az apám című kislemezét, amiért alaposan megróttak. A saját pénzemből voltam két olimpián, a Fradival Madridban, Innsbruckban, Pozsonyban, ott engem is megvertek, két női kézilabda vb-döntőn Bécsújhelyen és Zágrábban, a finnek ellen Helsinkiben a kapu mögött fotósnak álcázva, ahol kivívtuk a pótselejtezőt.

Akkor azt írták, hogy Faragó Richárd túl hangosan örült a szerencsés kiegyenlítő gólnak, akit ezért megvédtem a Sport Pluszban, mire a jugók elleni 1:12 után valaki a Népszabadságból a magyar labdarúgás utolsó szekértolójának nevezett. A mostani selejtezősorozat valamennyi hazai meccsén is kinn voltam, vajon kiknek drukkoltam? A mai napig játszom, hetvenen felül is tagja vagyok az MTK idén harmadszor bajnok veterán csapatának. Szégyellem, hogy mindezt fel kell sorolnom.

Félremagyarázott mondatom arról az emberről szólt, aki politikai hasznot csinál mindnyájunk öröméből, a mi pénzünket költve rá. Ami időnként, úgy harminc éven át nem öröm, de én akkor is kijártam, miközben szinte mindenki hülyének nézett. Esetleg folytathatjuk kicsit más hangnemben, bár teljesen értelmetlenül azokkal, akik nem voltak legalább annyi válogatott meccsen kinn, mint én. Vigyázat, 300 alatt ne próbálkozzanak.

Azért valamit bánok, 14 évesen volt egy 3 forintos jegyem az NSZK-Magyarország kakasülőre, ahol Albert azt a nagy gólját rúgta, sorra döntve a védőket, ami utána sok évig a Sporthíradó szignálja volt. 10 forint volt a havi zsebpénzem én meg 100 forintért eladtam. Írtam róla többször, de ha valaki ezért felelősségre akar vonni, megteheti, bár már megbűnhődtem miatta, holott onnan fentről szinte semmit se láttam volna belőle. Megtanultam, ott lenni sokkal több, mintha az ára a zsebedben csörögne. Fizettem érte eleget, elég sok vesztes meccsen ülve, most, hogy végre a fiaim és az unokáim is láthatnak egy magyar futballsikert, nem hagyom, hogy egy sötét gazember, bizonyos Zsoltika, elrontsa.

Orbán országlásáról pedig két bármilyen szép gólért sem fog megváltozni a véleményem. Hiszen Szalai nem azért pöckölte be olyan zseniálisan, és a ballábas Stieber sem azért emelte be jobbal olyan bravúrosan, mert Kisvárdán is épül egy stadion Sesztáknak. Akkor Rákosit is szeretnem kellene Puskás, Kocsis és Hidegkuti miatt? Na, ugye!

Igyekszem a hétéves akadémista unokám keddi boldog arcára gondolni, én ilyen idős koromban voltam kinn a Népstadion megnyitóján!”

Na, akkor most következzék a megjegyzésem:

Farkasházy!

Próbáld már meg elmagyarázni, miért nekem címzed ezeket a sorokat? Én vagyok az egyetlen, aki elnézést kért tőled, mert elhittem, hogy nem is azt mondtad. Akkor miért?

És a miheztartás végett: Sötét gazember a telebaszott kurva anyád. Meg jómagad. Ezt tartsd szem előtt Farkasházy, Világos?

Címkék: Publicisztika
2016.06.17.

„Osztrák napilap: Meg kell ismételni az államfőválasztást

Az Österreich napilap belsős körökből úgy értesült, hogy az osztrák Alkotmánybíróság el fogja rendelni az elnökválasztás megismétlését. A testület a jövő héten tárgyalja az FPÖ beadványát, melyben megtámadták a választás eredményét. A jobboldali párt jelöltje csak hajszállal maradt le a Zöldek által támogatott Alexander van der Bellen mögött.

A jövő héten tárgyalja az osztrák Alkotmánybíróság az FPÖ beadványát, amelyben az elnökválasztás eredményét támadták meg. A jobboldali radikális párt jelöltje, Norbert Hofer az első kört megnyerte, ám a második körben végül hajszállal alulmaradt, így az elnökválasztást a Zöldek jelöltje, Alexander van der Bellen nyerte.

Alexander van der Bellen

Az Österreich 24 belsős körökből származó értesülések alapján azt írja, hogy az Alkotmánybíróság kénytelen lesz megsemmisíteni az eredményt és új választást kiírni.

Az FPÖ ügyvédje 150 oldalas beadványban taglalja a választási szabálytalanságokat: a 117-ből 94 választási körzet érintett a párt szerint. Hét körzetben olyan személyek számoltak össze több mint 58 ezer szavazatot, akik erre nem is lettek volna jogosultak – állítja az FPÖ. Van der Bellen csak mintegy harmincezer szavazattal előzte meg Norbert Hofert, így már ennyi szavazat is lényeges lehet – teszi hozzá a portál.

Ha tényleg meg kell ismételni a választást, azt októberre írhatják ki.” (Mandiner) 

Mindjárt gyanús volt nekem az egész. Hogy a második fordulóra mégis a zöldek, és persze a levélszavazatokkal.

Ha ez igaz, ha így lesz, az világbotrány! Akkor kap egy vajszínű árnyalatot a híres és dicsőséges osztrák demokrácia, újabb lepel hull le a Nyugatról, és akkor majd megkérdezhetjük az összes bennünket kioktató, arrogáns, köcsög balos meg libsi osztrák faszkalapot, hogy akkor most mi is van?

Hajrá FPÖ, hajrá Hofer! 

Címkék: Publicisztika
2016.06.17.

Egész eddigi életemben egy alkalommal ragadtam tollat önvédelmi okokból, mégpedig tavaly ősszel, amikor Gyurcsány Ferenc erkölcsi mélyrepülésében, intellektuális zuhanórepülésében olyan penetráns „giccs-himaláját” pottyantott a magyar nép közbeszédre kíváncsi részére, hogy annak súlya alatt nemcsak a jóérzésű, (a szó néhány évtizeddel korábban még érvényben volt értelmezése szerinti) polgári értelmiségi, hanem (a kádári terminológia szerinti) „haladó értelmiségi” (jelenleg lelkes ATV, újabban Hír TV néző), sőt, a „munkásság” és a „dolgozó parasztság” tagjai is összeroppanhattak. A mai magyar politikai valóság abszolút nullpontja, Gyurcsány – az ATV közreműködésével – annyira büdös foscunamit fröcskölt szét a szélrózsa minden irányába, hogy a kulaszagot fogta egy kékeszöld kakalégy is, beszállt a stúdióba…szállt-szállt a szag után, majd megpihent a szarhegy tetején. Jó alaposan letapogatta parány szívókájával Gyurcsány buksiját…

Ha már akkora szentségtörés történt, hogy arra még az állatvilág is reagált, gondoltam az emberiség önjelölt képviselőjeként én is megszólalok és hirtelen felindulásból írtam pár sort, megvédve ezáltal a magyarság civilizált részének becsületét, elkerülve egyszersmind az elfojtott düh okozta idegösszeomlást. Önvédelemből írtam tehát, s az írás – bár magamnak írtam – Bayer Zsolton keresztül sokakhoz eljutott. Ezúton is köszönöm szerkesztő úrnak, hogy anonim vendégként fogadott blogján. 

Azt reméltem akkor, nem produkál a honi közélet többé olyat, hogy szükségem lesz a papírra vetett önvédelem eszközéhez nyúlni. Sajnos tévedtem…megint forr az agyam, vizének gőze sípolva távozik a fülemen át, mintha a fejem teáskanna lenne ! Le kell tehát hűtenem magam, ezért elmondom azt, amit jogászként (nem kis pironkodással vallom ezt be), de sokkal inkább polgári értelmiségiként el kell mondanom a független magyar bíróságról. Előtte azonban íme néhány szó az apropóról, azaz, az előzményekről: 

Tavaly esett meg, hogy az emberi jogok atyamestere (a képzavar tudatos…), a sziporkázóan szabad szellemű, progresszív gondolkodó (sőt, szép…), egyszóval „the one and only” Ungár Klára, aki arról híres (másról kurvára nem), hogy buzi mivoltát (bocs…másságát…) nyíltan vállalja, fogta magát és nagy nyilvánosság előtt (a „fácsén”) lebuzizta Kocsis Mátét. Lesüllyednék Klára úr mélymocsári szintjére, ha arról kezdenék itt értekezgetnti, hogy Kocsis Máté kb. annyira buzi, mint James Bond vagy Nagy Feró. Egyébként meggyőződésem szerint ezt Klári bácsi is tudja…de azt is tudja ám, hogy a Conchita Wurst,Terry Black, illetőleg Ungár neve által fémjelzett „közösség” és a populáció „hagyományos mintát követő” része közötti bohóccsatában (jobban mondva a frusztrált, senki által erre fel nem kért jogvédő-aktivista megélhetési buzik által folytatott árnyékbokszolásban) a vezető világpolitikai elit és a negyedik hatalmi ág, a média őket „támogatja”. Ennek pedig az a sajnálatos következménye, – s ezt Klári bá tudja jól – hogy ha valaki tényként állítja valakiről nagy nyilvánosság előtt, hogy az homoszexuális, annak semmilyen jogi következménye nincs és nem is lehet…még szeretett és féltett Magyarországunkon, Mária országában sem. Igen, itt tartunk ! (Csak hogy világos legyek: egy figyelemre méltó kulturált világban a fenti esetnek az volna a következménye, hogy a sértett fél alkalom adtán felkeresi a sértő felet és egy félméteres vasbeton vibrátorral úgy tarkón kínálja őt, hogy az kiköpi valamennyi porcelán fogát…ennyi.) Ezen utóbbi forgatókönyv helyett azonban az események akként alakultak, hogy a sértett fél (érthető módon) személyiségi jogi pert indított, mire a független magyar bíróság akkora taglóütést mért a JOGRA, mint elvre, eszmére (amely nem kevesebb egyébként, mint amin az emberi civilizáció alapja nyugszik), hogy a Kúrián lévő óriás Iustitia szobor felkelt évszázados ülő helyzetéből, szégyenében-gyalázatában kihátrált az épületből és átkóválygott a szomszédos Szalai utcában lévő (alkoholista bírák, ügyészek és ügyvédek által frekventáltan látogatott) krimóba leittasodni…a Deák Ferenc utca pedig átnevezte magát Kiszel Tünde utcára ! Történetesen kézen-közön eljutott hozzám mind az első, mind pedig a másodfokú ítélet, így volt alkalmam elolvasni a Markó utca szellemi produktumát…de mielőtt bárki megijedne, nem áll szándékomban jogászkodni, elemezni az elemezhetetlent, méltatni a méltatlant. Természetesen jogászként megvan a magam szakmai véleménye az opusról és meg vagyok róla győződve, hogy minden írástudó jogász (vannak még azért…) ha olvasná, egyet értene velem abban, hogy az ítélet (jogi terminológiával élve) „felülbírálatra alkalmatlan”, de leginkább – még az igazságügy színvonalának ismeretében is – meghökkentően és ijesztően SZAR ! Szoktam túlozni, de most nem ! A Kulcsár-ítélet ehhez képest Salamoni döntés volt. 

Röviden az ítéletekről, közérthető stílusban: Kocsis Máté nehezményezte, hogy Ungár lebuzizta, ezért pert indított a Fővárosi Bíróságon, a perben azt kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg a személyiségi jogainak sérelmét és kötelezze Ungár urat kártérítés megfizetésére. Az elsőfokú bíróságon fél óra alatt ítélet is született, amelyben a bíró megállapította a jogsérelmet, de nem azért, mert Ungár lebuzizta Kocsis Mátét, hanem azért, mert Ungár a sérelmezett bejegyzésben kvázi hiteltelen politikusnak titulálta !!!??? (Megvilágítom: kihívod a tűzoltókat, mert ég a házad…a tűzoltó ki is jön, előveszi tömlőjét, megengedi a vizet…majd látva a lángoló házat, hümmög picit, őőő-zik egy sort, zavarában egyik lábáról a másikra áll…majd fogja a tömlőt és ráirányítja a vízsugarat a ház melletti veteményesre és szépen elegánsan megöntözi azt, majd elzárja a vizet…végül hozzáfűzi távozóban, hogy „hát…izé…igen-igen…láttam a tüzet, deeeee…nem is tudom…szal…megláttam a veteményest és oly hervadtan kókadoztak a káposzták, gondoltam meglocsolom…jó lesz így, ugye ?”…hát kurvára nem, mert porig égett a házam !) A másodfokú bíróság – érezve, hogy ez így azért egy kicsit gáz, de minimum nem p.c. – egy tollvonással keresztül húzta a korábbi abszurd ítéletet és – ahelyett, hogy a szart visszalapátolta volna a tehénbe – a helyzetet még abszurdabbá tette. A bölcs tanács ugyanis elutasította Kocsis Máté keresetét, arra hivatkozva, hogy keresetében nem fejtette ki, miben is áll konkrétan a sérelme a bejegyzésben írtak fényében !!! (Ezt is megvilágítom: Aszondja a tűzoltó parancsnok „…hát…nos…igen, az odáig rendben van barátom, hogy ég a házad…jajaja…látom a lángnyelveket, meg a hőség is elég nagy itt a ház közelében…szal igen, ez tűz, kár lenne vitát nyitni…de ÁCSI ! …amikor kihívtál minket tüzet oltani, nem mondtad, hogy miért is oltsuk el azt a tüzet…nem szóltál, hogy az neked miért problémás, ha ég a házad, barátom ! Szóval akkor most az van, hogy fizesd ki a tűzoltó egység kiszállási költségét, meg a víz díját, amit a veteményesedre locsoltunk…és egyébként szégyelld magad barátom !)

 

Komolyra fordítva a szót, nemcsak jogászként, de egyszerű magyar polgárként is mélységesen elszomorít az, amit a teljes magyar igazságüggyel (nem csupán a bíróságra gondolok) összefüggésben az elmúlt néhány évben tapasztaltam. Köztudomású, hogy a háború utáni időszakban a bíróságot és az ügyészséget egész egyszerűen kiherélték, azután pedig elindult a színvonal drámai hanyatlása, ami elsősorban a kontraszelekciónak volt köszönhető (egyrészt aki rátermett volt, ügyvédnek ment, másrészt csak megbízható elvtársak, de főleg elvtársnők kerülhettek a bírói emelvényre). A rendszerváltást követően azonban az idősebb kollegák álmukban sem gondolták volna, hogy a korábbi évtizedekben megszokott színvonal még tovább romolhat, sőt – az ügyvédi kamara ajtajának szélesre tárásával – az ügyvédekre is átterjed a „fertőzés”.

A JOG, a matematika mellett, az ember legnagyobb szellemi vívmánya, létezése előfeltétele volt a civilizáció kialakulásának és fennmaradásának. A gondolkodó ember számára tehát az egyik legszentebb fogalom, érték, amit őrizni kell, mert a civilizált lét záloga. Régen a jogászság volt az értelmiség csúcsa és azon belül is, a bírák voltak a „krém”. Régen az értelmiség tematizálta a közbeszédet, politikai diskurzusokban foglalt állást és ebben vezető szerepet játszottak a jogászok. Régen az értelmiségi lét legmeghatározóbb mibenléte a diskurzusban való kezdeményező részvétel, az építő vita vállalása, sőt, szeretete. Ma viszont eljutottunk odáig, hogy a független magyar bíróság inkább hoz két olyan minőségű ítéletet, melyek írásba foglalása nem más, mint fekáliakenegetés Iustitia arcára, és amiket úgy egyébként még a laikus közönség is kiröhög. De miért teszi ezt ?! Ez a lényege a mondandómnak ! Ez az írás ugyanis, nem egy konkrét ügyről szól valójában, nem a buzizás a célja. Azért született ez a két ítélet, mert a független magyar bíróság egész egyszerűen nem mer olyan ítéletet hozni, amely (akár pro, akár kontra) állást foglalna abban az egyszerű kérdésben, hogy mást nyilvánosan homoszexuálisnak nevezni, alkalmas lehet-e arra, hogy az illető társadalmi megítélését negatívan befolyásolja. A bíróság egész egyszerűen nem volt hajlandó állást foglalni, mert fél attól, hogy esetleg vitába keveredik és akkor esetleg exponálnia kéne magát egy közéleti diskurzusban. Hát ez itt a lényeg…. Ahogy mondtam, az igazi értelmiségi nemhogy kerülte a vitát, a közéleti diskurzust, de kifejezetten szerette, hisz abban nyilvánul meg az értelmiségi, a jogász intellektusa, az a szellemi erő, ami elvileg alkalmassá teszi arra, hogy olyan szent dologgal foglalkozzon, mint a JOG. Mára a bíróságon nem maradt értelmiségi…inkább cinikus és téves módon érvelve, hetet-havat, konkrétan hülyeségeket összehordva kikerüli a kérdést, csak nehogy részese legyen egy érzékeny témával kapcsolatos párbeszédnek. 

Ez az igazi justizmord !     

              

Címkék: Publicisztika
2016.06.16.

Konok Péter, a leírhatatlanul ostoba és humortalan fasz, a geci Simicska tévéjében kijelentette, hogy "egyébként, ha már itt tartunk, inkább lennék koncsíta mint Bayer Zsolt!"

Peti, ennek igazából semmi akadálya. Koncsíta még lehetsz. És ha megesküszöl, hogy nem húzol a dugong testedre koncsítás női rucit, akkor egyszer megengedem, hogy kinyald a valagam. Konokul, megalkuvást nem tűrve, hosszan, lehunyt szemmel. Csak neked, Péter!

Címkék: Publicisztika
2016.06.16.

Címkék: Publicisztika
2016.06.16.

Fantasztikus reggelre ébredtünk június 16-án! Ezen a reggelen derült ki, hogy a franciaországi Lille városában egyszerre két esemény zajlott, ráadásul két tökéletesen ellentétes esemény, mégis ugyanarról beszéltek a beszámolók és a tudósítások.

Feltehetőleg Lille városában az éjjel a résztvevők egy része átkerült egy párhuzamos dimenzióba, úgy, hogy észre sem vette. S mint látni fogjuk, a tudósítók egy csoportja időutazást is végrehajtott, ráadásul a nehezebb változatot, ugyanis a jövőt látogatták meg.

De nézzük sorjában!

A 444 a következőképpen számolt be a Lille-i eseményekről: 

„Könnygázzal oszlatták az angol szurkolókat az éjjel

Szerda éjszaka könnygázzal oszlatták az utcán balhézó angol szurkolókat a francia rendőrök a belga határ közelében fekvő Lilleben. 36 embert előállítottak.

Attól tartottak a francia hatóságok, hogy megint az oroszokkal verekednek össze, de ezúttal a Szlovákia elleni vereséget nem balhéval dolgozták fel az orosz szurkolók, akik közül szintén sokan vannak a városban.

Az Anglia - Wales meccsre érkező angolok viszont balhéztak az éjjel. Előbb a pályaudvar környékén palackokat dobáltak, majd a francia válogatott Albánia feletti győzelmét ünneplő helyiekkel kötözködtek.

Alkoholtilalommal próbálkoznak

A városban kedd este hat óta elvben csak kocsmákban és éttermekben lehet alkoholt árusítani, a valóságban azonban a legtöbb közértben továbbra is van pia.

Az úgynevezett szurkolói zónában csökkentett alkoholtartalmú sört mérnek csak és a városba tartó vonatokon sem lehet kapni alkoholos italt.

Ennek ellenére a balhézó szurkolók tök részegek voltak.” 

Eddig a tudósítás, amelyből tehát megtudjuk, hogy az orosz szurkolók NEM BALHÉZTAK, ellenben a Wales-Anglia meccsre érkező angolok igen. 

Az Index tudósítói egy párhuzamos valóságban jártak a franciaországi Lille városában, lássuk, hogyan! 

„Állt a balhé Lille-ben is, az oroszok rátámadtak az angolokra” – harsan az Index beszámolójának címe, amely beszámoló ráadásul videó tudósítás, úgyhogy ráharap az ember, és a következőkkel szembesül:

Június 16-a, reggel 8 óra 2 perckor kattintok az Index filmjére, amelyet az Index újságírói készítettek. Mindjárt az elején kiderül, hogy az Index újságírói azok, akik fekete lyukba kerültek, majd hoppanálást hajtottak végre, így egyrészt kikerültek a fekete lyukból, másrészt ügyesen elutaztak a jövőbe. Ezt onnan lehet tudni, hogy június 16-án, reggel 8 óra 2 perckor azt olvasom az Index videó-tudósításában, hogy „JÚNIUS 16-ÁN AZ ANGOL ÉS WALESI SZURKOLÓK MÁR NAPKÖZBEN KÖZÖSEN MULATOZTAK LILLE-BEN”.

Most kezd csak izgalmas lenni a dolog! Eddig még soha nem tudtam elolvasni, s az még hagyján, de megnézni, hogy mi történt aznap napközben, amely nap reggelén vagyok éppen! Ez döbbenetes teljesítmény, figyelmébe ajánlom az MSZP Táncsics Mihály Alapítványának, gondoljanak az indexes fiúkra a következő díjak odaítélésekor!

Amúgy ott, a jövőben, ahol az Index járt, tényleg „mulatoztak” az angolok és a walesiek. A mulatozás gerincét az képezte, hogy rendkívül gusztustalan, dagadt angol és walesi hím állatok letolták a gatyájukat, és egymásnak mutogatták a meztelen valagukat, ezen pedig hatalmasakat röhögtek. Már csak ezért is erősen reméljük, hogy a brexit pártiak fölényes győzelmet fognak aratni jövő héten. Bár a bizonytalanságot megszüntethetjük, csak meg kell kérjük az Indexet, hogy ugorjon át jövő csütörtökre, és számoljon be már holnap az angliai népszavazás eredményéről…

De térjünk vissza az Index Lille-i tudósítására, amelyben kisvártatva ezt olvashatjuk a képek alatt:

„Az orosz szurkolók ISMÉT RÁTÁMADTAK AZ ANGOLOKRA, A FRANCIA RENDŐRSÉG IGYEKEZETT SZÉJJEL VÁLASZTANI ŐKET”.

Ez a beszámoló gyökeres ellentétben áll a 444 beszámolójával, amelyben ugye azt olvashattuk, hogy „a Szlovákia elleni vereséget nem balhéval dolgozták fel az orosz szurkolók”, és bizonytalanságunkat csak tovább fokozza, hogy az Index képein mindvégig angolul üvöltöző és éneklő embereket látunk oroszok helyett. De ez nem bizonytalanítja el az Indexet, amely azzal folytatja, hogy 4000 rendőrt vezényeltek a városba, fenntartani a rendet az orosz-szlovák meccs után. Majd így folytatják:

„Este az angolok alapvetően békésen viselkedtek, de a rendőrök tartottak a dühös oroszok felbukkanásától”.

Mikor ezt kiírják, a képen éppen ismét csordába verődött angolokat látunk, akik kivételesen nadrágban vannak és énekelnek. És ekkor jön a döbbenetes fordulat!

Az Index tudósítói szerint a rendőrök annyira féltek a dühös oroszoktól (akik nincsenek sehol, legalábbis egyetlen képen sem láthatók), hogy „TERELNI KEZDTÉK A VÁROSBAN A SZURKOLÓKAT, EHHEZ KÖNNYGÁZT ÉS GUMILÖVEDÉKET IS BEVETETTEK”.

Tudják követni, ugye?

Tehát, miközben ordítozó, balhézó angolokat látunk a felvételeken, akiket könnygázzal és gumilövedékekkel lő a francia rendőrség, a felirat szerint ez mindössze „TERELÉS”, amelyre a dühös oroszok miatt van szükség. Vagyis a jövőben az történt az Index szerint, hogy a francia rendőrök békés angolokat lőttek könnygázzal és gumilövedékkel ma este Lille-ben, annyira féltek az agresszív és dühös oroszoktól.

No, nagyjából ennyi derült ki ma reggel 8 óra 2 perckor a mai napról és a mai éjszakáról.

Ha az Index ezért nem kap Pulitzer díjat, akkor semmiért.

Tényleg itt az ideje, hogy átvegye őket a geci Simicska. Készen állnak a váltásra…

 

Címkék: Publicisztika

Ezeket a cikkeket olvastad már?